Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Temető
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, ... 15, 16, 17  Következő
 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Mágikus helyek
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
Mona
Főmágus


Csatlakozott: 2003.08.15. Péntek 10:04
Hozzászólások: 3734
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2007. 05. 29. 14:48    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

linus írta:
Lehet, hogy bizarr... de nekem a hálószobám falán egy kőangyalról készült kép lóg. A kép egy temetőben készült, egy fotóművész ismerős készítette és mikor felajánlotta, hogy választhatok a képeiből a lakásomba, akkor ez volt az egyik.


Ez nekem egyáltalán nem bizarr.

Sőt ... kifejezetten örülök, hogy van kikkel beszélgetni ilyen témáról is! Az elmúlásnak nem szabadnia tabu-témának lennie, hiszen az életünk része akár akarjuk, akár nem....
_________________
"Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát." /Heine/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
stabil
"Remete"


Csatlakozott: 2003.08.27. Szerda 12:03
Hozzászólások: 4506
Tartózkodási hely: nempest

HozzászólásElküldve: 2007. 05. 29. 14:50    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

ezzel a mit szeretnénk-kel csak annyi a zűr hogy a temetés ill. a hamvasztás valójában nem a halottnak szól, hanem az itt maradó hozzátartozóknak
(ahogy Mona kezdett már kitérni rá)
őket éri a veszteség, nem azt aki elment
és ők ragaszkodnak ahhoz is hogy maradjon valami anyagi szinten a halottjukból
hiába mondjuk nekik még az életben hogy majd hamvasztást kérünk, ha ők majd ott és akkor máshogy gondolják
és ez lehet hogy rájuk tartozik nem is ránk
de persze a legtöbb ember anyagias és azt gondolja hogy az a holt test még mindig az az ember, az a lény
holott ki tudja hol van már akkor
szinte akárhol (akár a téren kívül) de hogy a testében nem, az valószínű
_________________
indulj el befelé!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
linus
Orákulum


Csatlakozott: 2005.03.03. Csütörtök 10:53
Hozzászólások: 5584

HozzászólásElküldve: 2007. 05. 29. 14:52    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Mona írta:
Mert abba is gondolj bele, hogy kell egy hely az ittmaradóknak, ahol megemlékeznek rád.


Igen, tudom. De talán a szívük lesz majd a legjobb hely, az emlékezésre.
Én nem a temetőben gondolok azokra, akik már elmentek.
Sőt van, akihez ki sem járok.
_________________
"Élek, s hogy meddig, nem tudom,
Meghalok, bár nem akarom,
Elmegyek, s egész utam titok:
Csoda, hogy jókedvű vagyok."
(Magister Martinus)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Mona
Főmágus


Csatlakozott: 2003.08.15. Péntek 10:04
Hozzászólások: 3734
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2007. 05. 29. 15:00    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

linus írta:
Mona írta:
Mert abba is gondolj bele, hogy kell egy hely az ittmaradóknak, ahol megemlékeznek rád.


Igen, tudom. De talán a szívük lesz majd a legjobb hely, az emlékezésre.
Én nem a temetőben gondolok azokra, akik már elmentek.
Sőt van, akihez ki sem járok.


De a temető valahogy olyan "koncentrált" ... Smile nem tudok jobb szót rá. Te is érzed az egész auráját amikor sétálsz egy temetőben....
_________________
"Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát." /Heine/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
hana
tünde


Csatlakozott: 2003.12.23. Kedd 20:22
Hozzászólások: 13543

HozzászólásElküldve: 2007. 05. 29. 15:01    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

stabil írta:
ezzel a mit szeretnénk-kel csak annyi a zűr hogy a temetés ill. a hamvasztás valójában nem a halottnak szól, hanem az itt maradó hozzátartozóknak
(ahogy Mona kezdett már kitérni rá)
őket éri a veszteség, nem azt aki elment
és ők ragaszkodnak ahhoz is hogy maradjon valami anyagi szinten a halottjukból
hiába mondjuk nekik még az életben hogy majd hamvasztást kérünk, ha ők majd ott és akkor máshogy gondolják
és ez lehet hogy rájuk tartozik nem is ránk
de persze a legtöbb ember anyagias és azt gondolja hogy az a holt test még mindig az az ember, az a lény
holott ki tudja hol van már akkor
szinte akárhol (akár a téren kívül) de hogy a testében nem, az valószínű


Igen, de a lélek a testhez van kötve! Az indiai (és más) szentírások szerint addig, amíg a koponyacsont meg nem reped. És az elég sok idő.
És igenis, én használtam azt a testet x évig, úgy hogy én rendelkezem vele.
BTW, a hozzátartozóknak meg teljesen mindegy, hogy három láb mélyen valóban ott rohadsz-e vagy sem. Az emlékezésnek ez kb tökmindegy...
De egyébként én is gondoltam hogy veszek egy sírhelyet és aki akar oda kijárhat... De a hamvaim a Gangeszba mennek!
_________________
Érezd magad jól!Későbbre jár, mint gondolnád!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Mona
Főmágus


Csatlakozott: 2003.08.15. Péntek 10:04
Hozzászólások: 3734
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2007. 05. 29. 15:05    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

stabil írta:
ezzel a mit szeretnénk-kel csak annyi a zűr hogy a temetés ill. a hamvasztás valójában nem a halottnak szól, hanem az itt maradó hozzátartozóknak
(ahogy Mona kezdett már kitérni rá)
őket éri a veszteség, nem azt aki elment
és ők ragaszkodnak ahhoz is hogy maradjon valami anyagi szinten a halottjukból
hiába mondjuk nekik még az életben hogy majd hamvasztást kérünk, ha ők majd ott és akkor máshogy gondolják
és ez lehet hogy rájuk tartozik nem is ránk
de persze a legtöbb ember anyagias és azt gondolja hogy az a holt test még mindig az az ember, az a lény
holott ki tudja hol van már akkor
szinte akárhol (akár a téren kívül) de hogy a testében nem, az valószínű


Azért én remélem, hogy tiszteletben tartják majd az ittmaradóim a kívánságomat.... Confused

Tudod Stabil, én hiszek benne, hogy a test és a lélek két különböző dolog, hogy a testem nem azonos velem. De amikor nagyon közeli hozzátartozója megy el az embernek, akkor olyan nehéz elvonatkoztatni.

Ez az igazi próbája az ember hitének asszem... Confused
_________________
"Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát." /Heine/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
linus
Orákulum


Csatlakozott: 2005.03.03. Csütörtök 10:53
Hozzászólások: 5584

HozzászólásElküldve: 2007. 05. 29. 15:06    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

stabil írta:
... de persze a legtöbb ember anyagias és azt gondolja hogy az a holt test még mindig az az ember, az a lény...


Ezzel nagyon egyetértek. Ismerettségi körben volt olyan, aki a legdrágább koposó, legjobb selymekkel kibélelve, óriás koszorú...azzal a felkiáltással, hogy amilyen fantasztikus ember volt, megérdemli az ilyen búcsút. Holott a távozónak, akkor már mindegy, hogy hány szál rózsát fontak a koszorújába.

Érdekes. Én azt figyeltem meg, hogy a temetés egyfajta megnyugvás sokaknak. Utána valahogy "megkönnyebbülnek".
_________________
"Élek, s hogy meddig, nem tudom,
Meghalok, bár nem akarom,
Elmegyek, s egész utam titok:
Csoda, hogy jókedvű vagyok."
(Magister Martinus)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
linus
Orákulum


Csatlakozott: 2005.03.03. Csütörtök 10:53
Hozzászólások: 5584

HozzászólásElküldve: 2007. 05. 29. 15:08    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Mona írta:
linus írta:
Mona írta:
Mert abba is gondolj bele, hogy kell egy hely az ittmaradóknak, ahol megemlékeznek rád.


Igen, tudom. De talán a szívük lesz majd a legjobb hely, az emlékezésre.
Én nem a temetőben gondolok azokra, akik már elmentek.
Sőt van, akihez ki sem járok.


De a temető valahogy olyan "koncentrált" ... Smile nem tudok jobb szót rá. Te is érzed az egész auráját amikor sétálsz egy temetőben....


Ez igaz. Wink
_________________
"Élek, s hogy meddig, nem tudom,
Meghalok, bár nem akarom,
Elmegyek, s egész utam titok:
Csoda, hogy jókedvű vagyok."
(Magister Martinus)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Mona
Főmágus


Csatlakozott: 2003.08.15. Péntek 10:04
Hozzászólások: 3734
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2007. 05. 29. 15:15    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

linus írta:
stabil írta:
... de persze a legtöbb ember anyagias és azt gondolja hogy az a holt test még mindig az az ember, az a lény...



Érdekes. Én azt figyeltem meg, hogy a temetés egyfajta megnyugvás sokaknak. Utána valahogy "megkönnyebbülnek".


Igen, én is így voltam vele......amikor nagymamámat eltemettük nekem is ilyen érzésem volt. Még szégyelltem is magam miatta egy kicsit. Neked nem volt ilyen érzésed?
_________________
"Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát." /Heine/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
Mona
Főmágus


Csatlakozott: 2003.08.15. Péntek 10:04
Hozzászólások: 3734
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2007. 05. 29. 15:16    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével


_________________
"Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát." /Heine/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
Xifu
Orákulum


Csatlakozott: 2002.07.28. Vasárnap 17:58
Hozzászólások: 9226

HozzászólásElküldve: 2007. 05. 29. 15:21    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

jaj, Mona, de jó, hogy megnyitottad ezt a topicot Smile
_________________
"I know I'm not perfect but I can smile"
(Dido)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Mona
Főmágus


Csatlakozott: 2003.08.15. Péntek 10:04
Hozzászólások: 3734
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2007. 05. 29. 15:23    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Xifu írta:
jaj, Mona, de jó, hogy megnyitottad ezt a topicot Smile


Örülök, hogy jöttél...Smile
_________________
"Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát." /Heine/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
Xifu
Orákulum


Csatlakozott: 2002.07.28. Vasárnap 17:58
Hozzászólások: 9226

HozzászólásElküldve: 2007. 05. 29. 15:29    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Mona írta:
linus írta:
stabil írta:
... de persze a legtöbb ember anyagias és azt gondolja hogy az a holt test még mindig az az ember, az a lény...



Érdekes.Én azt figyeltem meg, hogy a temetés egyfajta megnyugvás sokaknak. Utána valahogy "megkönnyebbülnek".


Igen, én is így voltam vele......amikor nagymamámat eltemettük nekem is ilyen érzésem volt. Még szégyelltem is magam miatta egy kicsit. Neked nem volt ilyen érzésed?

A temetéssel megint lezárul egy szakasz.Mint ahogy azzal is lezárult, amikor az illető meghalt.Ezek olyan egymást követő lépcsőfokok, amiken mindenki át kell, hogy menjen.Persze lehet ezért-azért a lépcsőfokokat kettesével venni, de nem érdemes, mert vissza kell menni a kihagyottakra is később.
Ezt nem én találtam ki (nem vagyok én ennyire okos Embarassed ) ezek a gondolatok Polcz Alaintól származnak.Ő ezzel foglalkozott egész életében, ő az első magyar thanatológus http://pszichologia.blog.hu/2006/11/05/gyasz_thanatologia
_________________
"I know I'm not perfect but I can smile"
(Dido)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
linus
Orákulum


Csatlakozott: 2005.03.03. Csütörtök 10:53
Hozzászólások: 5584

HozzászólásElküldve: 2007. 05. 29. 15:30    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Mona írta:
linus írta:
stabil írta:
... de persze a legtöbb ember anyagias és azt gondolja hogy az a holt test még mindig az az ember, az a lény...



Érdekes. Én azt figyeltem meg, hogy a temetés egyfajta megnyugvás sokaknak. Utána valahogy "megkönnyebbülnek".


Igen, én is így voltam vele......amikor nagymamámat eltemettük nekem is ilyen érzésem volt. Még szégyelltem is magam miatta egy kicsit. Neked nem volt ilyen érzésed?


Hmm... Nem is tudom. A nagyszüleim a saját otthonunkban mentek el. Mi ápoltuk őket. Mindketten rákosak voltak.
A nagymamámnál már előre tudtam, hogy mikor hal meg.
Elküldtek otthonról arra a hétvégére és miközben utaztam a buszon vidékre (juj... szinte előttem vana táj, most is....) és arra gondoltam, hogy én végleg elköszöntem tőle. És másnap telefonáltak, hogy meghalt. Fura, mert akkor nem is sírattam meg. Sőt nagyon sokszor éreztem még a jelenlétét otthon.
A nagypapinál otthon voltam. Éjszaka ment el. És reggel bementem a szobába, akkor már le volt takarva. Olyan furcsa, én akkor már tényleg csak egy élettelen testet láttam belőle, nem a nagyapám.

Mindekettejüket hamvasztották és urnás temetés volt. Nem is tudom mit éreztem. Maminál 12 voltam, Nagypapinál 17. Azt hiszem még továbbéletek bennem egy darabig.

Apunál teljesen más volt ahelyzet, mert akkor már 10 éve nem éltünk együtt. Vele már jóval a halála után békéltem meg, felnőtt fejjel.

Nos... talán egy alakalommal nyújtott némi "megkönnyebülést" a temetés.
Baráti körből ment el valaki, hirtelen, autóbalesetben.
Sokszor "láttam" még őt utcán, metrón. Vagy legalább is azt hittem, hogy ő.... temetés után már nem.
_________________
"Élek, s hogy meddig, nem tudom,
Meghalok, bár nem akarom,
Elmegyek, s egész utam titok:
Csoda, hogy jókedvű vagyok."
(Magister Martinus)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Mona
Főmágus


Csatlakozott: 2003.08.15. Péntek 10:04
Hozzászólások: 3734
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2007. 05. 29. 15:38    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Xifu írta:
Mona írta:
linus írta:
stabil írta:
... de persze a legtöbb ember anyagias és azt gondolja hogy az a holt test még mindig az az ember, az a lény...



Érdekes.Én azt figyeltem meg, hogy a temetés egyfajta megnyugvás sokaknak. Utána valahogy "megkönnyebbülnek".


Igen, én is így voltam vele......amikor nagymamámat eltemettük nekem is ilyen érzésem volt. Még szégyelltem is magam miatta egy kicsit. Neked nem volt ilyen érzésed?

A temetéssel megint lezárul egy szakasz.Mint ahogy azzal is lezárult, amikor az illető meghalt.Ezek olyan egymást követő lépcsőfokok, amiken mindenki át kell, hogy menjen.Persze lehet ezért-azért a lépcsőfokokat kettesével venni, de nem érdemes, mert vissza kell menni a kihagyottakra is később.
Ezt nem én találtam ki (nem vagyok én ennyire okos Embarassed ) ezek a gondolatok Polcz Alaintól származnak.Ő ezzel foglalkozott egész életében, ő az első magyar thanatológus http://pszichologia.blog.hu/2006/11/05/gyasz_thanatologia


Igen, hallottam róla, pontosabban Kage ajánlotta nekem a könyveit + amit be is tudtam szerezni és el is olvastam R. Reoch: A jó halálról.
Tényleg nagyon jó könyv!
_________________
"Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát." /Heine/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Mágikus helyek Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, ... 15, 16, 17  Következő
2 / 17 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.