HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-06-16
Címlap / Kultúra / Mélyen hiszek abban, hogy mindenkiben rengeteg zenei ötlet van

Mélyen hiszek abban, hogy mindenkiben rengeteg zenei ötlet van

Forrás: Kortárs PR
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-06-16

2018. március 8-án 21 órakor az Opus Jazz Clubban lemezbemutató koncerttel jelentkezik Molnár Emese és zenekara, a JaMese. A Bennem a világ című hangzón közreműködik Lackfi János mint dalszöveg-író és Horváth Kristóf "Színész Bob" slammer. A lemezen Szabó T. Anna költőnő két különleges szerzeménye is szerepel. Az énekesnő korábbi élményeiből inspirálódó zenei világ örök érvényű, értékálló, ugyanakkor modern történeteket mesél el, amelyekben a dallam és szöveg szimbiózisa teremti meg a JaMese sajátos világát.  

 
Második lemezetek bemutató koncertje az Opus Jazz Clubban éppen március nyolcadikára, Nőnapra esik. Szándékos volt az időpont választás?

Nem, teljesen véletlen, hogy aznap lesz, akkor volt szabad időpont ezen a nemzetközi színvonalú koncert helyszínen, de ha már így esett, rá fogunk erősíteni a dátumra, jelentőséget fog kapni.

Ennyire fontos számodra a nőiség?

Igen, természetesen, ez megkerülhetetlen, hiszen a szövegek egy részét én írom, de rögtön hozzáteszem, hogy nem tud a nő kiteljesedni a férfi háttér nélkül. Férfiakkal dolgozom a zenekarban, és nagyon fontos és hangsúlyos, hogy az én női gondolataimat, mindazt, ami a női megélésről szól, egy férfiakból álló zenekar hogyan interpretálja.

Te írod a szövegeket, ők a zenét?

Nem, általában úgy van, hogy a dallam- és a szövegötlet illetve néhol a harmónia váz az enyém, a fiúk pedig hozzáteszik a zenei részt, a közös gondolat együtt maga a dal. De a szövegeket sem mind én írom: nagyon szeretek versekkel dolgozni, Szabó T. Anna két költeményét is feldolgoztuk, mindkettő felkerült a lemezre, az egyiket ismeri is a közönség „Szabad benned a levegő” címmel, amelyet a lemezen Horváth Kristóffal, slammer nevén Színész Bob-bal közösen adunk elő.  Az új lemezünk címadó dala, a „Bennem a világ” pedig Lackfi Jánossal közösen készült. János nagyon jól érzi a női energiát, elképesztően empatikus, remekül tud rezonálni a női érzésekre is. A dalt, amit ő írt nekem, hihetetlenül a magaménak érzem, engem tükröz.



Miért pont Lackfi János…?

Hallottam, hogy János tanít kreatív írást, és ez nagyon felkeltette az érdeklődésemet, úgy éreztem, erre nekem nagyon nagy szükségem van. Elmentem hát hozzá egy prózai írás kurzusra, aztán ő meghallgatta a dalaimat, így kezdődött a közös munka, amelynek az eredménye a dal, amely tökéletesen visszaadja az örökös vívódásaimat, hogy miért vagyok itt, mit kell ezzel kezdenem, hogy itt és most élek, hogyan lehet átforgatni a sok negatív dolgot, amely a világban és a természetben körülvesz, hogy ne nehezedjen rá az ember lelkére, hogy ne érezze szerencsétlennek magát. A saját szintemen mit tehetek ezért?

Milyen jó ezt hallani ebben a negatív atmoszférában, ami most Magyarországra jellemző!

Az én válaszom erre az, hogy legyünk nyitottak, befogadóak, tegyünk meg mindent saját világunk, a saját mindennapjaink értékéért, és ez vissza fog sugározni. Mi zenészek szerencsések vagyunk, mert a koncertjeinkbe fektetett energiát hatványozottan kapjuk vissza a közönségtől, ezért felelősségteljes is ott állni, mert az embernek rendben kell lennie, a legtisztábban és legőszintébben adnia, akkor a közönség visszatükrözi mindazt, amit kap és megsokszorozódik az a sok-sok jó, ami bennünk van. Nagyon remélem, hogy ez a dal, felébreszti az emberekben a pozitív szemléletet, nagy szükség van rá.

Ott lesz a koncerten Lackfi János és Szabó T. Anna?

Hívtam mindkettőjüket, de hogy sikerül-e eljönniük, az legyen meglepetés, számomra is. Nyilván hallották már a dalokat és ismerik a zenei anyagot. De a koncertet magát nagyon várom, mert kiváncsi vagyok, hogy az emberek hogyan fogadják azt, ami most bennem van. Úgy érzem, hogy egyre több mindenbe tudtam és mertem belevinni magamat, ez a lemez, a hanganyag, a szövegek, amelyek tényleg valós megéléseken alapulnak, hozta meg számomra a beérés élményét, akár, mint szövegíró, akár, mint dalszerző. Bízom abban, hogy a lemez, amely annyira én magam vagyok, később majd önálló életet él az emberek által, akik hallgatják.

Hány dal lesz a lemezen?


A lemez tizenegy trackből áll. Egy keretet is adtam az albumnak, van egy intro, ami a címadó dal dallamából építkezik, de csak énekhanggal kísérem, egészen érdekes atmoszférája van. A dalokból öt teljesen új és mindnek én írtam a szövegét. Továbbá van rajta egy mashup, ami a Nature Boy című jazz standard és egy moldvai Pünkösdi rózsa népdal összegyúrásából keletkezett, ezzel erősítve a JaMese első Csak a Napba című lemezén elkezdtett népzenei vonalat. Plusz az album befejezéséül feltettem Egyed Emese A Meséről című versfeldolgozásomat, amellyel első díjat nyertem a Magyar Napló által megszervezett Hanghordozók című versenyén. A dal érdekessége még, hogy a fő dallamot egy halandzsa loop kiséri. A loopok egy közösségi játék alkalmával születtek, amely JaMese Dixit Impro néven futott. A youtube csatornánkon van több videó is. Érdemes belehallgatni.

Minden énekesnő számára fontos az éneklés, de neked annyira, hogy mindenkit szeretnél megénekeltetni, azokat is, akik nem erre a pályára készülnek. Úgynevezett Élményének workshopokat tartasz. Miért?

Hú, hát ez tényleg fontos szerepet tölt be az életemben. Azt gondolom, énekelni mindenkinek joga van, és képessége is, még ha nem is tudja magáról. Az énekhanggal való munka, az éneklés maga nagyon erős megtisztulást tud hozni. Sokan írtak már arról, hogy a testre, a lélekre milyen hatással van az ének, de én tényleg azt tapasztalom, hogy ez egy olyan erős kinyilatkoztatás a világ felé, amiben az érzelmi kifejeződéseknek elsöprő és felszabadító hatása lehet.

Mi történik egy ilyen workshopon?

A három órás alkalmakon a legfontosabb az önreflexió, hogy megfigyeljék, hogy a daltanulás, az énekhangjukkal folytatott különböző kísérletek bennük miket hoznak föl.
Az énekhangjáról azért gondolja mindenki, hogy nem birtokolja, mert nincsenek az életformánkban olyan alkalmak, ahol szabadon énekelhetnénk. Az élményének találkozásokon kicsit tovább megyünk annál, hogy eléneklünk egy dalt, sokkal inkább megismerjük a zenei hangok kiadásának sokféle, esetleg nem várt módját, így akár a teljesen kezdők, vagy azok, akik rendszeresen énekelnek valahol, de ilyen formán nem figyelték meg az énekhangjukat, légzésüket, a dallamokkal nem játszottak ilyen szabadon és kreatívan, közvetlen élményhez jutnak a saját hangjukkal kapcsolatban. Mélyen hiszek abban, hogy mindenkiben rengeteg zenei ötlet van, és feladatomnak érzem, hogy ezek éneklésben jöjjenek ki.


Fotó: Emmer László

Amúgy én gyerekkoromban folyamatosan szórakoztam a nyelvemmel, a számmal, a hangommal, próbálgattam, mit tudok velük kezdeni, milyen hangot adnak ki, szóval mindent csináltam, emlékszem rá, és én most többek között ebből dolgozom, oda megyek vissza, a halandzsa is innen jön.
Amikor először huszonévesen évesen rájöttem, hogy van néhány problematikus pont a hangképzésemben, akkor elkezdtem azon gondolkodni, hogy ennek mi az oka, hiszen gyerekként, semmilyen akadálya nem volt az éneklésemnek. Teljesen lazán és problémamentesen ment. Ahhoz képest felnőttként egy csomó elakadásom volt, amelyeket szépen lassan feloldottam és megtanultam birtokolni azt, amit mindig is tudtam. Ez a tanulás még mindig tart és még sok munka van vele, de engem ez érdekel ebben az egészben.

Melyik korosztály megy el hozzád? Férfiak-nők vegyesen?

Leggyakrabban a fiatal felnőttek, és hát igen, férfiak sokkal kevesebben képviseltetik magukat. Nem igazán akarok ebből messzemenő következtetéseket levonni, de valahogy ilyen téren talán zártabbak a férfiak. Mintha azt gondolnák, hogy énekelni túl lágy és nőis. Egyébként igazuk van, csak szerintem erre nekik is szükségük van. De egyéni óráimon sok férfi tanítványom van és mindig meglepnek, mennyire sokrétű az, amit az énekléssel ki tudnak fejezni.

Pedig a férfikórusok, vagy például a katonazenekarok fantasztikusak, és ott is dúlnak az érzelmek.

Igen, de az egészen más, annak más a szerepe. Azok a dalok nem az egyéni érzelmekről szólnak, hanem egyfajta közösségi érzelmi megnyilvánulások, amelyek a férfiak számára sokkal inkább vállalhatók. Amire a fiúk jobban kaphatók, ritmikus dolgok, például az Ethnosound boomwhackeres csapatépítő alkalmai a Müpában. A boomwhacker egy hangolt műanyag cső, egy egyszerű ritmushangszer. Nagyon jó élményt nyújt, szeretik a fiúk, a nőket meg jobban megfogják a dallami dolgok, de egyik sincs a másik nélkül, mindkettőre szükség van és kiegészítik egymást.

Segíti ezt az elhivatottságodat az énektanári végzettséged?

Azt éppen nem mondanám. Nagyon másra képeztek ott minket: egy osztálynyi gyerekkel egy adott tananyagot megtaníttatni nem ugyanaz, mint felnőtteket szabad éneklésre rávezetni. Az viszont bizonyos, hogy kiváló volt az énekkar, ami nagyon megerősített a közös éneklés fontosságáról, és nem utolsó sorban „nagyot nyitott a fülemen”. Noha már korábban is énekeltem, az egész gyerekkorom erről szólt, zenei általánosba jártam, iskolai ünnepélyeken, műsorokon léptem fel, vittek különböző versenyekre, természetes volt számomra, hogy sok ember elé kiállok énekelni, én voltam Hódmezővásárhely „nótafája”. Természetesen zenét is tanultam, zongoráztam, mint a családomban szinte mindenki. A nagyapám például zongoratanár is volt, amellett, hogy jegyzőként dolgozott, a nagybátyám, Szőke Szabolcs szintén zenész, gadulkaművész.

Ilyen háttérrel egyáltalán hogy lettél énektanár, miért nem énekesnőnek tanultál?


Felmerült a klasszikus ének tanszak ötlete, végül 14 évesen mégsem mentem konziba, mert azt éreztem, hogy nem természetes a klasszikus éneklés. Népzenén szocializálódtam, hallgattam néniket, bácsikat, ahogyan énekelnek, és az olyan természetes, magától értetődő közegnek tűnt. Mikor elmentem egy konzis meghallgatásra, úgy éreztem, hogy innen nincs visszaút.

14 évesen tudtad ezt?

Inkább csak egy érzés volt, valahogy tudtam, hogy belenyúlnának az énekhangomba, és azt nem szerettem volna. Így inkább gimnáziumba mentem, később az egyetemen magyar szakos voltam, paralel éneket tanultam tanárképzőn. De nem bánom, hogy így történt, most már tudom, hogy akkor, abban az életszakaszban pontosan erre volt szükségem: egy irányított, strukturált tanulási rendszerre a maga szigorlataival és kollokviumaival. Az viszont igaz, hogy az éneklés folyamatosan kerülgetett, vagy én jártam mindig a szakma körül. A zene mindig ott volt velem, az esély ott volt, de nem volt egy jó ideig egyértelmű, hogy mit is kezdjek vele.

Mindannyiunk szerencséje, hogy most már tudod. De mint végzett énektanár, miben látod a mai énekoktatás buktatóit? Miért nem szeretnek ma a gyerekek énekelni?

Mert hiányzik belőle az öröm és mellesleg a társadalmi megbecsültsége sem valami jó az éneklésnek. A wokshopjaimon pont ezt az öröm részt próbálom meg visszaadni. Az énekoktatásnak nem ilyen formában kéne megvalósulnia. A heti - jó esetben - két óra nem sokra elég, kevés az eszköz, ráadásul folyamatos a verseny az erős, nyugati popkultúrával. A mi anyanyelvünk egyben a mi zenei nyelvünk is, az angol nyelv a miénkhez képest fordított ritmusú. A gyerek nulla éves korától angol nyelvű dalokat hall, ez egyrészt színesíti a zenei világát, másrészt rosszat tesz. A kettőt együtt kéne működtetni, a gyereket pedig arra rávezetni, hogy ne váljon idegenné neki a saját zenei anyanyelve. A nyelvből, a nyelvi játékokból kéne kiindulni, a nyelv zeneiségét megtalálni. Ha a gyerek ráérez, hogy ezt a nyelvet beszélem, és ez így és így szól a zenében, akkor nem lesz neki idegen az A csitári hegyek alatt – mert ma sajnos néha már idegen.

Mondókázni éneklés helyett?


Mellette. A nyelv is ritmus, a zene is ritmus, a kettő szorosan összefügg. Erről jut eszembe egy emlékezetes eset. Kétszáz embernek tartottam boomwhackers foglalkozást, majd elénekeltem nekik egy népdalt. Nem számítottak rá, hogy egy ilyen felszabadító ritmizálás után, ellazult állapotban még egy komoly zenei élményben lesz részük, arra meg végképp nem, hogy megkérem őket, énekeljük el a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt, amit korábban a boomwhackers-szel is megszólaltattunk. És képzeld el, kétszáz ember egyszerre énekelt, tisztán, örömmel, zengett az egész, gyönyörű volt! Engem is nagyon szíven ütött.

A koncertjeiden is megénekeltethetnéd az embereket!

Nagyon-nagyon szeretném, ha egyszer egy koncertemen lenne egy nagy, közösségi éneklés! Erős vágyam, hogy bevonjam a közönséget, mint mondjuk egy Bobby McFerrin koncerten, de azt nagyon elő kell készíteni. Nehéz, mert az emberek megszokták, hogy a koncerten ők a befogadók, és nem szívesen jönnek ki ebből a szerepből. Ugyanakkor nagyon hálásak az élményért. 

Mindketten zenészek vagytok a férjeddel, ráadásul egy zenekarban, miközben a kisfiatok még éppen hogy csak óvodás. Mennyire vagy teli aggodalommal, amikor a munka elszólít benneteket mellőle?

Ez bizony nehéz. Miközben a kisfiam ebbe szocializálódik, számára ez a természetes, ugyanakkor az én belső igényem az, hogy egy anya legyen otthon, és fektesse le a gyerekét. Igyekszem úgy szervezni, hogy két koncert között legyen sok közös esténk, magamat pedig folyamatosan abban kell megerősítenem, hogy az én gyerekem, illetve gyerekeim, ha a jövőbeliekről is beszélnünk, akkor lesznek kiegyensúlyozottak, ha engem és az apjukat is annak látnak.

Hajdu Krisztina


Az együttes honlapján további érdekességek olvashatók. Aki pedig elmenne a koncertre, itt vásárolhat jegyet.







Rendezvénynaptár



 
 
[ 1457 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x