Anyák napjára
Címlap / Otthon / Anyák napjára

Anyák napjára

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-05-30

Addig kell szeretettel örömöt adni szüleinknek, míg élnek, míg örülni tudnak gyermekeiknek, akik idős napjaikban is látogatásukkal, segítségükkel, gondjaik türelemmel való meghallgatásával adnak értelmet a fájdalmas napoknak. 

 

Április  végén  remélhetőleg minden  fiatal  készül arra, hogy  Anyák napján  szeretettel, örömmel köszöntse Édesanyját.  A Boldog Otthon című könyvből szeretnék idézni pár mondatot:  „Vigyétek be a napfényt, a szeretetet, a rokonszenv minden sugarát családi körötökbe! Gyermekek, fontos, hogy édesanyátok szeressen benneteket, különben nagyon boldogtalanok lennétek. Vajon nem helyes-e, hogy a gyermekek is szeressék szüleiket és kimutassák szeretetüket barátságos tekintetük, barátságos szavuk és vidám, szívélyes együttműködésük által.”

Néhány éve egy három estét betöltő előadás megtartására hívtak egy nagyobb alföldi városba. Még indulásom előtt kaptam egy telefonhívást a Művelődési Ház igazgatónőjétől, mondván,  hogy   az Idősek Otthona vezetője megkért, hogy egyik délelőtt látogassak át hozzájuk.  Így is tettem.
Szinte pár perccel azután, hogy beléptem az otthonba, nagy meglepetés ért. A nővérek „dolgoztak”. Az egyik karácsonyi képeslapokat írt, a másik levelet,  a harmadik pedig kis csomagocskákat készített. Mindezt az otthon lakóinak készítve. Természetesen meg volt beszélve a helyi postával, hogy „számos” bélyegzőt fognak rájuk tenni, hogy az idős  ember, aki megkapja   a részére készített karácsonyi ajándékot, ne tudja meg, hogy itt adták fel helyben, a városban. S rögtön elmondták, mi ennek az egésznek az okat.
Nagyon kevés időst  látogatnak meg gyermekeik, unokáik a karácsonyi ünnepek alatt.   Ez annyira megviseli  az idős otthonlakókat,  hogy  szinte teljesen összeroppannak. S  annyira magatehetetlenné válnak,  hogy  nem mennek ki, vagy nem  érnek el a  Wc-ig, s így a nővérkék nem győzik a fürdetést, a takarítást, a mosást.  Most már évek óta ők maguk „lepik” meg lakóikat egy kis  „örömmel”,  - s ha netalán mégis  valamelyik időst valaki meglátogatná,  akkor  már a  portán „megmondják neki,  hogy mondja  azt,  úgy gondolta, hogy csak ír, de  mégis el tudott jönni,  s  így  csak öröme van az idősnek a lelki bánat helyett.  Mondhatjuk, okos ötlet,  ami meghozza a várt eredményt, megkönnyítve  a nővérkék munkáját a karácsonyi időszak alatt.

Ezután engedélyt kaptam, hogy  időmhöz mérten meglátogathassam néhány idős ember szobáját.
Beszélgettem az idős nénikkel, bácsikkal, s hallgattam őket, hiszen szinte folyt belőlük a szó.  Hallgattam, és hallgattam,  s ebbe a hallgatásba szinte belefájdult a szívem.
Miért?  


Mielőtt erre választ adnék, itt jegyezném meg, hogy később, különböző városokban tartott előadásaimon is feltettem a hallgatóknak ugyanazt a kérdést: Mit gondolnak, miről beszéltek nekem az idősek? Többen mondták, hogy valószínűleg panaszkodtak a gyermekeikre, elmondták, hogy  nem várják az ünnepeket, mivel fájdalmasan gondolnak a családi együttlétre, vagy az otthonnal kapcsolatos problémáikat mondták el. 
NEM! Ott egy idős sem panaszkodott a gyermekeire. Inkább arról  beszéltek, hogy ők mit adtak gyermekeiknek, de ezt inkább dicsekedve mondták: "Az én kislányomnak volt a legszebb bútora  az ismerősök között, mikor férjhez ment. Az  én fiamnak volt az első autója, amit vettünk neki,  a városban…Milyen házat építettek a fiuknak, lányuknak, házasságuk előtt…. "  stb.stb.
S én csak ültem, és hallgattam,  s mivel akkor egyszer volt lehetőségem találkozni velük,  s nézve idős korukat,  „lelkes beszédüket”, elhallgattam véleményemet.  Fájt, hogy  egyikük sem számolt be arról,  hogy milyen szépek voltak a téli esték, amikor együtt játszottak a gyermekeikkel,  vagy  kis hazánkban  hová  mentek együtt kirándulni, s hogy milyen öröme volt a  10-12  éves lányuknak, fiuknak… Nem hallottam egy jó  beszélgetésről, egy közös sétáról,  csak a pénzről és az anyagi javakról. Mivel tudtam, hogy  nem minden idős nyugdíja tudja fedezni  az idősek otthonába befizetendő összeget,  így  gyermekeik most  „visszaadnak  a pénzből, kiegészítve a hiányzó pénzt.”

„Gyermekek, tegyétek olyan boldoggá  szüleitek  idős napjait,  amilyen boldoggá tették ők a ti gyermekkorotokat.” Érdemes ezen elgondolkodni!

Már több mint  negyven éve lakom  Pusztaszabolcson, s  nyugodtan leírom,  vannak a  temetőben nagyon szép síremlékek,  olyan idős embereknek,  akiknek gyermekei  nem igen szántak időt a betegágyuk mellé ülni vagy meglátogatni  őket.
Addig kell szeretettel örömöt adni szüleinknek, míg élnek, míg örülni tudnak  gyermekeiknek,  akik idős napjaikban is látogatásukkal, segítségükkel,  gondjaik türelemmel való  meghallgatásával adnak értelmet  a fájdalmas napoknak.
A Tízparancsolatból az V. parancsolat így szól: „Tisztelt atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.” II. Mózes 20, 12.
Érdekes, hogy Pál apostol  az Újszövetségben is megemlíti  ezt a parancsolatot. Efézeus 6, 2.  „Tisztelt a te atyádat és a te anyádat (a mi az első parancsolat ígérettel.) 
A Boldog Otthon c. könyv  248.oldalán ezt olvashatjuk: 
„ Nincs oly időszak az életben, amikor a gyermekeknek már nem kell tisztelniük szüleiket.  Ez az ünnepélyes kötelezettség minden fiúra és leányra érvényes, ez az egyik  feltétele annak, hogy meghosszabbítsák életüket azon a földön, amelyet az Úr ad a hűségeseknek. Ez nem megjegyzésre méltatlan téma, hanem életfontosságú dolog. Az ígéret az engedelmesség feltételén nyugszik.
Az ötödik parancsolat nemcsak azt követeli meg a gyermekektől,  hogy adják meg szüleiknek a köteles tiszteletet és engedelmességet, hanem azt is, hogy szeressék szüleiket, legyenek hozzájuk gyengédek, könnyítsék terheiket, őrizzék és óvják meg tekintélyüket; és öreg korukban támogassák, vigasztalják őket.”



Szeretettel kívánom minden kedves Édesanyának,  hogy  május első vasárnapján gyermekei olyan szeretettel  vegyék körül,  mely  ismétlése  az év többi napján  adott szeretetnek.  Hiszen a szeretetet nem ünnepelni kell, hanem  az év minden napján gyakorolni.

AKINEK ANYJA VAN

Oh, gyermekek, akinek anyja van,
Vígan dalolhat, élhet boldogan.
Áldva ejtse ki mindig a nevét,
és csókolja meg áldott jó kezét.

Ha felzokogsz szomorú éjjelen,
Ő rád hajol: miért sírsz gyerekem?
Könnyezik, ha könnyes a szemed,
S ha öröm ér, Ő is örül veled.

De az árvára vajon ki vigyáz?
Ha téli estén üres lesz a ház,
És  ha beteg, kis ágyánál ki van?
Ki kérdi tőle: Hol fáj kisfiam?

Kitől kérdezze, ha itt a tél,
Édesanyám, ma miért nincs kenyér?
Ki marad velem itthon délután?
Ki varrja be, ha rongyos a ruhám?

Az árva vajon kinek kesereg?
Ma bántottak rossz utcagyerekeke.
Bármit kérdez, rá senki sem felel,
Jaj Istenem: Anyám miért vitted el?

Oh gyermekek, akinek anyja van,
Mindig dalolhat, élhet boldogan
Áldva ejtse ki mindig a nevét,
És csókolja  meg áldott jó kezét.

Ismeretlen író

Feketéné Bokor Katalin
Képek: piqs.de
Gordon Ryan: All smiles!!!
destroyer: Two Hearts
Steve Evans: Thailand Hill Tribes
 


    









 
 
[ 4229 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x