Amikor a világ igazodik az életmódodhoz
Címlap / Otthon / Amikor a világ igazodik az életmódodhoz

Amikor a világ igazodik az életmódodhoz

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-28

Kétszeres életmódváltás egy éven belül: Anglia után újra Magyarország, és az otthoni munkavégzésre való átállás, még a járvány felbukkanása előtt. Az egyedülálló, budapesti home office-ban dolgozó Andjal beszámolója.  

Egy évvel ezelőtt, izgatottan készülődtem a hazaköltözésre Angliából. Nem mintha rossz dolgom lett volna ott, épp ellenkezőleg. Változatos és élvezetes „fehérgalléros” munkám volt, jól megválogatott, végletekig segítőkész multikulti csapatban dolgoztunk egy párszáz főt foglalkoztató cégnél. Külföldi és magyar barátokra is szert tettem, kertes házat béreltem, sportosabb életet éltem, mint valaha, utazgattam és szépen félre is tudtam tenni. Londonon kívül laktam, de ha kedvem tartotta, fél óra alatt be tudtam utazni a belvárosba. A tömegszállásokat és a reggeli csúcsforgalmat csak hírből ismertem, tehát mondhatni ideális volt a kinti életem.

Ennek ellenére mégis egy megmagyarázhatatlan szorongás volt bennem a kint töltött közel négy év alatt. Soha életemben nem éreztem magam annyira magányosnak és bizonytalannak, mint akkor, pedig kedves és segítőkész emberek vettek körül. Ezekből az emberi kapcsolatokból azonban hiányzott egy bizonyos mélység, amit én személy szerint igényelnék.

Frusztrált, hogy rengeteg dolgot, amiket itthon szerettem csinálni, nem tehetem meg és őrülten sóvárogtam a társasági eseményekért, amikből sorozatosan kimaradtam. A hosszas vívódás eredménye lett az az egy évvel ezelőtti terápiás hazatérés, amit repeső szívvel vártam. Irigylésre méltó körülményeimet tovább tetézte, hogy a cégem ragaszkodott hozzá, hogy távmunkában továbbra is dolgozzak nekik, amit biztos pontként és nagylelkű búcsúajándékként becsomagolhattam magammal a bőröndömbe.


(képünk illusztráció)

A lelki békémet úgy gondoltam akkor fogom megtalálni, ha ettől a bizonyos megmagyarázhatatlan magányérzet által nyújtotta szorongástól megszabadulok. Márpedig a magányra a szeretet és jó társ(aság) a gyógyír, gondolhatjuk jogosan, éppen ezért kétségek közt tekintettem a kilátásba vett új életformámra, a home office munkára a külvárosi pesti lakásomban. Ennél magányosabb életforma talán csak a remeték és az különösen kegyetlen börtönrabok naplóbejegyzéseiből tárulhat elénk. Azaz nevezhetjük önsanyargatásnak vagy büntetésnek is. Biztos, hogy jól döntöttem?

Be kell valljam, akármennyire is boldog voltam az itthonlétemtől, hosszú hónapokba telt, mire átálltam az új életformára és önismereti munka segítségével megszabadultam az Angliában felgyülemlett lelki fájdalom és szerelmi kudarcok érzésétől.

Az átlagos napjaim nagy részét továbbra is remeteként éltem, azonban mellékesen visszaszivárogtam a budapesti kulturális és sportélet köreibe, a boldog-boldogtalan családi eseményekbe, baráti összejövetelekbe. A margitszigeti sportuszoda, a Széchenyi fürdő és a Balaton elixírje a bőrömön átszivárogva vérré vált bennem, az osztrák sítábor havában siklottam vissza a lelkem középpontja felé. Színpadon való szereplések során több ezer fő előtt ömlött rám a tapsvihar eufórikus mámora. Eltűnt belőlem a szeretetéhség melynek csillapítását annak idején, az utamba kerülő férfiaktól reméltem. A feneketlen kút valahogy kezdett töltődni.

Az újonnan megtalált egyensúlyba, meteorként hasított be a járvány. Volt már részünk ilyen történetben a gyógyszeripari nagy profithoz kell egy kis pánikkeltés. Ezt most mégis komolyabbnak tűnik, nem ússzuk meg annyival, hogy figyelmen kívül hagyjuk az eseményeket. Ha nem is maga a betegség és a vele járó elhalálozások száma ad okot az aggodalomra, hanem ahogyan a világ reagált. A sok ember, akinek a megélhetése és a személyes szabadsága veszélybe került. A kilátásba helyezett gazdasági válság szele megcsapott minket, jelentsen ez bármit is... Ha tetszik, ha nem, megtapasztalunk egy olyan élethelyzetet, amiben még sosem volt részünk. Külső nyomásra történő bezártságot, ami a létező legmagányosabb hónapokat jelenti, vagy éppen összezártságot mindazzal, ami elől szeretőhöz, bulikba, filléres fapados utazásokba vagy túlórákba menekültünk. Legyen az egy rosszul megválasztott társ, vagy éppen saját magunk és a személyes démonjaink.

Az iroda pezsgő közegétől távol, kénytelenek vagyunk otthonról végezni a munkánkat, a szomszéd partizán lakásfelújításműveleteinek zajai közepette videokonferenciázni. A belső fegyelmet gyakorolni azáltal, hogy igenis öltözzünk fel reggel, töltsük hasznosan az időt, főzzünk egészséges ételeket és ne dolgozzunk ájulásig. Napokig nem kimozdulni, csak ha boltba megyünk. Várjunk csak! Hiszen ez nekem ismerős valahonnan. Ja igen; én nagyjából ezt az életet élem 10 hónapja...és a világ most engem követ ebben, mint valami hipnotikus erejű influencer-t.

Tűnődtem, vajon mit fog kiváltani belőlem az, hogy a mellékes boldogító társasági és kulturális eseményekről le kell mondanom, és marad az ezek által elviselhetővé tett prózai bezártság.

 

Vajon mi lesz másokkal, akik mindezt az önismereti és talpraesettségi erőpróbát, amire hónapok és évek alatt készültem fel, hirtelen nagy dózisban kapják a semmiből? Meglepő módon az elmúlt öt hét alatt azt érzem, hogy mindaz, amin keresztülmentem, nagyon megerősített, és remekül viselem a karantén kurzust.

Sajnos világszerte sokan elvesztették a munkájukat, ezért nekik még lassabban telnek a napok. A mi angol/francia cégünknél is sokakat az első hónapban kényszerszabadságra küldtek, a többieknek pedig csökkentették a munkaóráját és fizetését. Mindezt olyan címszóval tették, hogy végleg ne kelljen senkit elküldeni, hosszútávon a javunkat szolgálja. Örülök, hogy stabilan itthon élek egy ideje. A határozott intézkedések és az emberek fegyelmezett magatartása hozzájárult, hogy ne történjen egészségügyi krízis, eddig még arra sem volt szükség, hogy az állampolgárok mozgási szabadságát hatóságilag korlátozni kelljen.

A közeli parkban vidáman tollasoznak, futnak, bicikliznek és napoznak az emberek, olyasmi idilli állapot körvonalazódik, mint még az internet előtti időkben, még gyerekkorunkban. Sokkal többen kertészkednek és foglalkoznak a lakberendezéssel. Minden kinn töltött percet megbecsülünk, mint ahogy a bent töltötteket is, most nincs nyomás rajtunk, hogy olyan programokon vegyünk részt, amihez semmi kedvünk, vagy stresszeljünk azon, hogy indulni kell valahova. Feloldozódtunk az otthon lustálkodás miatti bűnös érzetünk alól.

Megdöbbentő azt látni, és ez talán a későbbiekben tanulság lehet sokak számára, hogy az emberek, a vállalkozások és az államok is egyik pillanatról a másikra remegnek meg egy ilyen helyzetben. A felfoghatatlanul jóléti világunk, ahol mindenki panaszkodik, de közben évente többször utazik, rosszullétig fogyaszt, csúcstechnológiás készülékekkel a zsebeiben járkál és családonként több autóval furikázik, ennyire bizonytalan lábakon áll.



Remélem, hogy az emberek megtanulnak szerényebben és a lehetőségeikhez mérten takarékosabban élni, hogy az önzés és közöny egy kicsit oldódik. Az önismereti munka és a pihenés mindenkinek a javára válik, remélem, hogy másoknak is sikerül bizonyos dolgokat nyereségként elkönyvelni a járvány végére.

Kevés az esély, de jó lenne, ha az utóbbi időben jellemző értékválságból, a mennyiségi halmozásból, a féktelen költekezésből és rideg személytelenségből, eme váratlan krízis hatására egy tudatosabb világ felé indulnánk el szövetségesként.
  
fotók: Pixabay

 
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 3102 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x