Stressz és kínos mosolyok - a bolt átalakult valami morbid...
Címlap / Otthon / Stressz és kínos mosolyok - a bolt átalakult valami morbid videojátékká

Stressz és kínos mosolyok - a bolt átalakult valami morbid videojátékká

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-28

Lassan már azt sem tudom megmondani mióta is vagyunk karanténban Angliában. Vagyis, a világ mióta van karanténban, mert én egy percig sem voltam, mivel key worker vagyok. Ami azt jelenti, hogy folyamatosan járhatok, járnom kell dolgozni: egy nagy élelmiszerláncnál vagyok ellenőr.  

Arra még emlékszem, mennyire aggódva néztem meg januárban a hírportálokat a szünetekben, a munkahelyemen. Hallgattam a kollégák suttogását, és azon morfondíroztam, hogy talán túl sokat képzelek bele, és azoknak van igazuk, akik arról beszélnek, hogy ez csak egy laza influenza. De valahogy amikor azt a két esetet regisztrálták Yorkban, már ereztem, hogy ez kicsit komolyabb dolog.

Aztán teltek a napok, és a kettőből 10 lett, majd lassan 30 es 50… és egyszer csak azt vettem észre, hogy azon aggódom, hogy a gyerekeket iskolába kell vinnem, és utána munkába mennem, és ott rengeteg az ember, és mindenki WC papírt és száraz tésztát és rizst akar venni. A bevásárló kocsik olyan mértékben voltak megtömve, hogy sokszor nem tudtam elképzelni, mit csinálnak azzal a mennyiségű áruval, amit megvesznek. És főként miből halmoznak fel ennyire.



A tömeg csak jött és jött, a kollégák nem győztek polcot feltölteni, a kasszások nem győzték az árut a futószalagon áthúzni… és én… hát én jól győztem a munkát, mivel nekem nem volt mit ellenőriznem. Napokon, sőt talán heteken keresztül csak járkáltam a kis masinámmal a polcok között, és regisztráltam a rendszerbe, mi az, amink nincs. Amikor kellett, kasszáztam, amikor kellett, polcot segítettem feltölteni.

De az igazság az, hogy minden pillanatát utáltam. Utáltam azt, hogy az emberekben egy szemernyi tekintet nincs. Nem érdekli őket, hogy esetleg más is venne WC papírt vagy tésztát, esetleg egy csirkét. Csak pakolta a kocsijába, és diadalittasan menetelt a kassza felé, hogy neki sikerült. Nem voltak (és a mai napig nincsenek) tekintettel ránk, hogy mi is ugyanúgy félünk, de megyünk, mert menni kell.

Itt meg kell említenem azt, hogy komoly harcok voltak a WC-papírért. Volt olyan, hogy az igazgató állt őrt a WC-papír mellett, hogy mindenki csak egy csomaggal vegyen, és behozták a „mindenből maximum 3-at vehetsz” rendeletet, hogy mindenkinek jusson mindenből. De az élelmes felhalmozók családostól jöttek ám, külön kosárral.

Aztán lassan elértük azt a számot, amikor már a kormány is azt mondta, ne tovább. Két héttel a tavaszi szünet előtt bezártak az iskolák, újabb sokkot okozva ezzel mindenkinek. A mi családunk szerencsés volt, mert a férjem itthonról dolgozott még egy darabig, így a gyerekfelügyelet meg volt oldva.



De a bolt nem állhat meg, igy heti 4-6 alkalommal én még mindig jártam dolgozni. Azt a stresszt nem tudom leírni senkinek. Amikor fejfájást kaptam, csak mert besétáltam az ajtón, és elkezdett szorítani a mellkasom. Amikor minden tüsszentésre, köhintésre felkaptam a fejem… és felkapom a mai napig. Amikor a hideg kirázott csak attól, hogy valaki a közelembe jön.

Közben kihirdették az új szabályzatot. Mindenki tartsa be a 2 méter távolságot. A bolt átalakult valami morbid videojátékká. Ahol az a cél, hogy eljuss A-ból B-be, végezd el a munkád úgy, hogy egy emberrel se érintkezz, ne menj a közelébe, rá se nézz inkább. Kínunkban már csak nevettünk rajta a kollégákkal. És mi hiába próbáltuk meg a lehetetlent, a vásárlók nagy részét ez sem érdekelte.

Aztán jött az új szabályzat. Egyirányúsították az egész nagy áruházat. Kaptunk szuper pólókat, amiknek az elején motivációs szöveg olvasható, a hátán pedig, hogy kérlek tarts 2 méter távolságot tőlem. (Nem sikerült nekik. Tisztelet a kivételnek, de sajnos abból elég kevés volt,)

Az egyirányúsítást nyilakkal és táblákkal próbálták jelezni, de elég nehéz az emberek bevett vásárló rutinját átalakítani. Így a mi feladatunk az is volt többek között, hogy finoman figyelmeztessük őket a szabályra. Na itt aztán kaptunk hideget-meleget, sok nyomdafestéket nem tűrő kommentet. Néhány hét után az emberek lassan beletanultak, ma már ritka a felénk irányuló agresszió és káromkodás.

Mi pedig tökélyre fejlesztettük az egymás és a vásárlók kerülgetését.



Az elmúlt hónapokban több kollégánk esett át a megbetegedésen, de szerencsere mindegyik visszatért közénk. Többen vannak önkéntes karanténban, mivel magas rizikófaktorú alapbetegséggel rendelkeznek, és vagyunk mi, akik nap mint nap még mindig járunk dolgozni, és csak magunkban félünk, hogy ne mi legyünk a következők.

Próbáltam egy ideig naprakész lenni az információkkal, de amikor elértük azt az állapotot, hogy a helyzet rosszabb lett, mint az olaszoknál, feladtam a hírek követését. Úgy ereztem, van elég más stressz az életemben, mint, hogy a napi halálhíreket olvassam. Így is eljut hozzám, ha akarom, ha nem. Mert a vásárló beszélgetni akar, és elmondja, ha akarom hallani, ha nem. Pedig én nem szeretném, mégis mosolyogva hallgatom végig.

 

A mindennapi munkahelyi stressz mellett pedig meg kellett és a mai napig meg kell küzdenünk az itthonival. A gyerekek közel 10 hete itthon vannak, ami azt jelenti, hogy mi tanítjuk őket, az iskola által kiadottak alapján.

Az egy külön történet. Nem sokkal a vírus kitörése előtt derült ki a mi iskolánkról, hogy tanításra alkalmatlan intézménynek minősítették, sokkolva ezzel több száz szülőt (az éves angliai iskolai felmérésen OFSTED megbukott).

Munka előtt mindig kinyomtatom az aktuális feladatokat nekik, amit el kell végezniük, mire hazaérek. Apukájuk mindenben segítségükre van (amennyire ez lehetséges, itthonról végzendő munka mellett), és amikor hazaérek, átnézzük, kijavítjuk, átbeszéljük.

Ezután, ha az idő is olyan, sétára indul a család, szigorúan betartva „a ne érintkezz más családokkal” szabályt. Nagy ívben kerül mindenki mindenkit… kínosan mosolyogva nézünk egymásra, és azon gondolkodunk, vajon mikor lesz minden olyan, mint régen.
  
(A helyzet már jobb, és majdnem minden újra kapható. De a social distance/ távolságtartás miatt az emberek csak bizonyos számban mehetnek be a boltba.)
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 2225 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x