Politika, pofon, önszeretet és egyensúly
Címlap / Psziché / Politika, pofon, önszeretet és egyensúly

Politika, pofon, önszeretet és egyensúly

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-02-29

Na, hogy rakjuk össze ezeket egy mondatba? Bevallom, soha nem is álmodtam volna, hogy egyszer az aktuálpolitika adja meg a múzsacsókot (vagy pofont?). Márpedig ez történt. Több gigabájtnyi cikk, blogbejegyzés, komment született néhány órácska alatt V.I. képviselő "magasröptű" gondolataira válaszul, melyeket nem, nem vagyok hajlandó idézni. 

 

A képviselő szavai sokaknál sok különböző motívum miatt, de kiverték a biztosítékot. Ennek pedig örülök. Ugyanis rengetegen, akik eddig talán nem foglalkoztak a témával, most tudatosan állást foglaltak. Ez pedig megszilárdítja a döntéseiket is, amennyiben ilyen vagy olyan okból dönteniük kell.

Ideális esetben nem volna téma. Ott van igazi egyenlőség, ahol nem kell küzdeni érte, mert fel sem merül a kérdés. Ha ellátogathatnánk egy „erkölcsi Eldorádóba", és felvetnénk a kérdést (lett légyen szó nemi, etnikai, vagy bármilyen egyéb, nem kompetencia típusú megkülönböztetésről), a „helyiek" nem is értenék, miről beszélünk. Nos, ezen a bolygón, mint tudjuk, nincs ilyen hely. Legalábbis hivatalosan. Nem hivatalosan azonban létezik sok-sok aprócska sziget, néhány főből álló kis miniállamok, ahol működik az „ideális" verzió. (Igen, tudom, ezek az én „ideáim", no de hadd legyek ennyire szubjektív.)

Ennyit a politikáról, jöjjön a pofon. Nem csupán az arcon csattanó fajta. Bántalmazni ezer és egy módon lehet, a fizikai erőszak, vagy épp a kívülről „majd én megmondom neked, mi a dolgod" csak a jéghegy közmondásosan elenyésző arányú csúcsa. Mi van a pofon mögött? Véleményem szerint egyszerűen minden visszavezethető a félelemre. Fél, nem csak az, aki kapja, hanem az is, aki adja. És az is, aki elfordul ennek láttán. Miért olyan fontos, hogy „uralkodjunk" valakin (mármint önmagunkon kívül, természetesen)? Miért olyan fontos, hogy „legyen meg az ÉN akaratom, amint az ÉN életemben, úgy a TIEDBEN is"? Mi ez a megveszekedett kontrollálási kényszer, ami az adott ember természetes, lényéből, egyéniségéből fakadó álmait-vágyait-céljait felülírva kívülről meg akarja szabni, ki mit tehet vagy nem tehet, és azt az élete során milyen sorrendben teheti?

Sokan abban látják a megoldást, hogy - szintén kívülről-felülről - be kell avatkozni a folyamatba. Pofont másik pofonnal „gyógyítani" (mert ugye a börtönökből is csupa szentté világosult, arkangyali lelkületű ember szokott kijönni...), illetve az áldozatokat gyenge, tehetetlen lényeknek tekinteni és gyámkodni felettük egy jóízűt. Tudom, ez a mondat most sokaknak kipattintotta a körömollót a zsebében, de szeretnék rámutatni arra a csapdára, hogy az oltalmazás is valahol a másik feletti hatalomgyakorlás álcája lehet, még ha ez nem is tudatos.
Holott a cél, mint tudjuk, nem az, hogy „halat adjunk" az embereknek, hanem az, hogy „megtanítsuk őket halászni". Nem megoldás, csak átmeneti segítség, mint síbaleset után a mankó, ha az elesetteket gyengének megtartva hadsereget szervezünk a védelmükre. Szükséges, persze. De szerintem a végső célja minden segítő, támogató, gyógyító embernek az lenne, hogy ne legyen rá szükség.


Itt jön be az önszeretet és az egyensúly. Pazar irodalma van a rezgésszintek és vonzások témáinak, így most csak röviden: mindenki annyi szeretetet tud befogadni kívülről, amennyire önmagában belül képes. Aki nem szereti és tiszteli önmagát, arra tanítja a környezetét is, hogy mások se szeressék és tiszteljék. Sőt, ami még ennél is rosszabb hír: ha jön valaki, aki jobban szeret és tisztel, mint mi önmagunkat, nem tudunk vele mit kezdeni, és előbb-utóbb kivetjük az életünkből.
Mégiscsak felhozok egy hasonlatot: a régi rádiókon jellemzően kb. 97 MHz-ig terjedt a frekvenciasáv, ott lehetett az adásokat fogni, így mikor bejött az első „ifjúsági" adó, a 103 MHz felett kicsivel, azt a régi rádióval egyszerűen nem tudtuk fogni. Így nem tudjuk „fogni" a szeretetnek azt a szintjét sem, ami a saját érzelmi „frekvenciasávunkon" túlnyúlik. Ha elhisszük, hogy a bántalmazó, megalázó viselkedés „normális", akkor miért is csodálkozunk, ha ezt kapjuk? És ezt adjuk tovább a gyermekeinknek. Hiszen lássuk be, valahonnan ezt ők tanulták. Biztos vagyok benne, hogy a ma „szörnyetegnek" titulált emberek is tündi-bündi kisbabák voltak valaha.

Az önszeretet és öntisztelet tehát a kulcs, a hozzá vezető út pedig a belső egyensúly. Aki egyensúlyban van, abban nem merül fel a kérdés, hogy el kell-e viselnie valamit, ami neki fáj. Aki egyensúlyban van, azt nem lehet manipulálni, és nem lehet elhitetni vele, hogy az élet úgy normális, hogy ő szenved. Aki egyensúlyban van, annak ereje van, nem szorul gyámságra sem. Tud „halászni". Másfelől pedig, aki egyensúlyban van, annak nincs szüksége arra, hogy másokon uralkodjon, gyámkodjon, mások bántalmazása árán érezze jól magát.

Ismétlem, magam is csodálkozom, hogy épp az aktuálpolitika indította el ezt a gondolatfolyamot. Szerencsére számos gyógymód létezik ahhoz, hogy meggyógyítsuk önmagunkat, a kapcsolatainkat, és újra megteremtsük a belső egyensúlyunkat. Egy egyensúlyban lévő embernek a kapcsolatai is más színvonalon működnek, hiszen ő maga is egy rendezettebb, magasabb szinten létezik. Társadalmi léptékben pedig... nos, most pontosan látjuk, milyen az, amikor hiányzik az egyensúly.Ebből pedig egyre nyilvánvalóbb egyre többünk számára, hogy az Egyensúlyhoz való közelítés elengedhetetlen ahhoz, hogy egy szebb világot, boldogabb mindennapokat teremtsünk.

Kvantum Hő Tréning (QHT) - egy kiegyensúlyozó terápia


Major Virág
www.kisvirag.hu

Kép: FreeDigitalPhotos.net





 
 
[ 2008 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x