Nagyon odatette magát Joe Bonamassa
Címlap / Sztárock / Nagyon odatette magát Joe Bonamassa

Nagyon odatette magát Joe Bonamassa

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-02-29

A gitáros fenomén szerint, a napokban megjelent Dust Bowl című lemeze eddigi pályafutása legjobb munkája, amiről nem érdemes vitatkozni, de hogy ezen a korongon játszik a legváltozatosabban, az kétségtelen. 

 

A nyilatkozataiból tudjuk, hogy túl akart lépni a hagyományos, tőle megszokott blues-rock albumokon. „Nem akartam önmagammal versenyezni” – mondta, szerette volna kitágítani a blues határait, ezúttal a countryzene felé nyitott. Tudjuk, hogy a Black Country Communionban milyen örömmel játszik hard rockot, de azt sem akarta, hogy ezen a lemezen ez a sound domináljon.


Valószínű, hogy a Dust Bowl album csodálatos hangzásvilágához nagyban hozzájárult az a tény is, hogy a felvételek részben Görögországban, azon belül Santoriniben (ahol a korábbi Black Rock című lemezét is rögzítették), valamint Malibun, Los Angelesben és Nashville-ben készültek. Nos, az utóbbi a country fővárosának is nevezett Nashville jelentette a legnagyobb élményt hősünknek, ahol együtt dolgozhatott a műfaj olyan legendáival, mint Vince Gill és John Hiatt.

Kevin Shirley producer egyik interjújából tudjuk, hogy Joe nem repesett az örömtől, amikor megtudta, hogy a tavalyi iszonyatosan fárasztó év után azonnal irány Santorini, ahol lefoglalta számára Black Rock stúdiót. Több mint 200 koncerten volt túl tavaly Bonamassa, hozzá még néhány promó-koncert a Black Country Communionnal. A hangszerek sem érkeztek meg időben a szigetre, az első három nap után gitárosunk már kezdett „bepánikolni”. Kevin Shirley minden nap jókat úszott a tengerben (Jo sosem tartott vele, mert nem tud úszni!), ezalatt – miután a hangszerei megérkeztek – Bonamassának gyorsan visszatért az alkotóereje, hiszen körülötte voltak a gitárjai és a computere.


Az egyik alkalommal benyitott hozzá a tengerről visszatérő producere és azzal állt elő, hogy írjon valami „vonatos” számot. „Viccelsz?” – kérdezte tőle Joe, de Kevin komolyan gondolta. Beugrott neki egy ötlet, ami akkor fordult komollyá, amikor megérkeztek a zenésztársai: Carmine Rojas basszeros, Rick Melick billentyűs és Anton Fig a zseniális dobos, aki egy-két korábbi lemezén is játszott. Nem mellesleg pedig ő a világ egyik legkeresettebb session-dobosa. A Slow Train lett az album első száma, tele olyan feszültséggel, hogy a lassan induló „vonat” begyorsulva szinte röpít bennünket!

A címadó dalt Bonamassa egy 1967-es Barney Kessel gitáron írta, amelyet egy barter üzlet keretében szerzett (egy erősítőjét adta cserébe) valahol Európában egy hangszerboltban. Mintha Duane Eddy soundját hallanánk, beleborzong az ember és ha lehunyjuk a szemünket egy western filmet is elképzelhetünk, annyira adja magát ez a muzsika hozzá. Feltűnik benne egy mandolinhoz hasonló görög húros hangszer a baglamasz is, ami még ízesebbé teszi a hatást. A háttérben halljuk Peter Van Weelden mély hangját, aki amúgy, Joe erősítőinek holland guruja.


Merész váltással érkezünk el a Tennesse Plates című country-dalhoz, amelyet Chet Atkins régi stúdiójában Nashville-ben vettek fel. Az első versszakot Joe énekli, majd beszáll az énekben az ideálja Vince Gill, aki gitározik is. Remekül sikerült felvétel, érződik, hogy óriási kedvvel játszanak a fiúk, ebben hallható John Hiatt vokálja is. (Érdemes az ortodox blues-rock rajongóknak is többször meghallgatni és nem tovább lépni a CD-játszón!)

A The Meaning Of The Blues című opuszban aztán úgyis megkapják Bonamassa-rajongói a nekik való muzsikát! Itt aztán Joe valami káprázatos gitárszólót nyom és az ének is kiváló. Amúgy, Bonamassa minden albumán észrevehető a fokozatos fejlődés, egyre jobb énekes lesz ebből a fiúból! (Érdemes összehasonlítani az első lemezein hallott hangját a mostanival, nem kell hozzá „abszolút hallás”, hogy érzékeljük a különbséget!)


A Black Lung Heartache dalszövegét a szerencsétlenül járt, szabadulásukra a föld alatt váró chilei bányászok sorsa inspirálta. Ebben is halljuk a baglamaszt, amelynek hangja később az elektromos gitárjával váltakozik.

A You Better Watch Yourself-ben kapunk egy kis régimódi, lendületes rhythm and bluest wah-wah pedállal gzdagítva, inkább egykori nagy kedvenceitől a brit gitárosoktól hallott stílusban. Ezt követően egy gyönyörű lírai gyöngyszemet rak elénk a The Last Matador Of Bayonne című dallal. A kompozíció ötlete a ZZ Toppal közös európai turnéján fogant meg benne Franciaországban, amikor amfiteátrumokban léptek fel. A gitárszóló ebben is valami briliáns, de nem szabad említés nélkül elmenni a dalt végigkísérő szépséges trombitaszóló mellett sem, amit Tony Cedras játszik!

A 8. felvétel a Heartbreaker – nem Led Zeppelin-feldolgozás – hanem az ugyanezen a címen futó egykori Free sláger adaptációja. Bonamassa nagy Free-rajongó hírében áll, különösen közel van a szívéhez a néhai Paul Kossoff gitáros játéka. Így nem véletlen, hogy elővette ezt a számot, és – ha már arra járt – beszállt az énekben Glenn Hughes is, beleadva apait, anyait. Ezt akár a Black Country Communion is játszhatná, persze, lehet, hogy fogják is majd a koncertjeiken!


A hard rock után ismét egy szépséges blues jön, de milyen! No Love On The Street (Michael Kamen és Tim Curry szerzeménye), ebben halljuk a nem mindennapi képességekkel rendelkező énekesnőt, Beth Hart hangját is. (Bonamassa elkotyogta, hogy vele is tervez egy albumot, amelyen soul-feldolgozások lesznek majd). Ez az ember a „mélyalváson kívül” csak muzsikál? Honnan van ennyi energiája? Jó, május 8-án még csak 34 éves lesz!

A The Whale That Swallowed Jonah című kompozíció Bonamassa édesapjának a kedvence az albumról és azt üzente a fiának, hogy szeretné majd élőben is hallani. Pörgős, szinte táncra perdülne tőle az ember! A Sweet Rowena Vince Gill számára nyújt ismét lehetőséget, remekül énekel ebben is! Joe boldogan segédkezik neki, udvariasan előtérbe engedve a country-zenészt.

Elérkeztünk a 12. Prisoner című utolsó dalhoz, amely méltó lezárása ennek a nagyszerűen sikerült lemeznek. Joe bevallotta, hogy a hangját ebben tették leginkább próbára, de azért bizonyára élőben sem hagyja majd ki! A gitárjátékára nehéz már jelzőket találni, ajánlom, hogy csak hallgassá(to)k, nem lehet megbánni!







 
 
[ 3333 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x