HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-11-22
Címlap / Te+Én+Szex / Teszt-lánykérés, csodakocsi és romantika!

Teszt-lánykérés, csodakocsi és romantika!

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-11-22

Kicsengett a hívás, és ő vette fel a kagylót. Elállt a szava a meglepetéstől. De érződött a fojtott izgalom is a hangján. És… az öröm is.  

 

Rendezvénynaptár
És akkor a történet folytatása… 1987 novemberét írtuk, és én újra szingli lettem Egerben, a főiskolán, annyi sok lány között. De – most utólag már látom – teljesen képtelen voltam helyesen kiválasztani a fontossági szempontokat, abszolút felkészületlen voltam a helyes párválasztásra, így gyakorlatilag tehetetlen falevélként sodródtam a szélben hol erre, hogy arra. A tanulás sem ment, igazából egyáltalán nem érdekelt sem a felső szintű matematika, az orosz nyelv története, a bonyolult nyelvtani szabályok, és szerkezetek, a marxista filozófia, és a heti egy óra pszichológia gyakorlatilag semmilyen kapaszkodót sem adott nekem.

A falusi tanítás élményeit szívesen mesélgettem lányoknak, akik érdeklődve figyelték a történeteimet – most jövök csak rá, hogy én már akkor is szerettem mesélni – és tudtam is! Volt egy szép lány a főiskolai néptánccsoportban, akivel majdnem elkezdtem gitárórákat tartani, de az első nekifutás után úgy éreztem, hogy belőle én sosem fogok tudni gitárost faragni (ámbár ezt nem mondtam meg neki)...

Elkezdtünk beszélgetni, előkerültek a tanárbácsis történetek, amikre csillogó szemekkel reagált, így aztán úgy éjjel két óra felé már nem akartam elengedni haza egyedül a város másik felére…

Hozzátartozik, hogy a főiskolán az első félévet sikeresen teljesítettem, majd a második félév vizsgáit egymás után bebuktam… Azt hiszem, a kegyelemdöfést a russzisztika vizsga adta, amin rajtam kívül mindenki átment. Az volt az a pillanat, amikor telefonon hívtam az apámat, és mondtam neki, hogy elkezdtem csomagolni…

Előtte azon a tavaszon – egy a későbbi eseményekre döntő hatással lévő – szerelem bontakozott ki, amit még főiskolásként kezdtem meg, de hamarosan már dolgozó férfiként folytattam. Egy év után úgy tűnt, hogy zátonyra fut az egész, de hamarosan bepánikoltam, és a teljesen életképtelen kapcsolatot újraélesztettem – ezzel egy újabb évet elvesztegetve mindkettőnk életéből. A végső döntést azok után sikerült meghoznom, hogy egy szép napon (talán a lány 19. születésnapja lehetett, vagy a húsvét, erre már nem emlékszem) egy hatalmas csokor virággal állítottam be, majd az elképedt szülőket asztalhoz ültettem, és megkértem a lányuk kezét.


A teszt-lánykérés után nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy nekem itt férfiként semmi dolgom, úgyhogy hamarosan szakítottam a lánnyal. Én ugyanis időközben kategóriát váltottam, önellátó, önálló keresettel rendelkező, családalapításra felkészült, és alkalmas férfivá lettem, míg a lány továbbra is az önfeledt diákéletet választotta.

És ez nekem akkor már nem fért bele. Érzelmileg sem voltam annyira elkötelezett. 23 évesen ismét egyedülálló lettem. Volt egy menő munkahelyem, pénzem bőven, volt egy saját bulis autóm, életem első saját autója, egy 750-es Zastava, ami többet volt beteg, mint üzemképes… És voltak terveim, hogy végre lehorgonyozzak életem párja mellett, és megkezdődjön végre a lurkók létrehozása… De a sok munka, és az egyéb kötelezettségek miatt, meg az amúgy is alacsony önértékelésem miatt még csak a láthatáron sem volt egyetlen aprócska lehetőség sem.

Egyedül voltam, és egy délutánon délutánon elgondolkodtam… Mi lenne, ha felhívnám őt? Felemeltem a portán lévő telefon kagylóját, ami csak városi hívásokra volt bekötve, és próbálkozni kezdtem. Időnként sikerült belőle távhívó vonalat is kicsikarni… és egyszer csak sikerült is!

A telefonszámot 2 év után is tudtam fejből, sőt most is tudom… Kicsengett a hívás, és ő vette fel a kagylót. Elállt a szava a meglepetéstől. De érződött a fojtott izgalom is a hangján. És… Az öröm is. Azt hiszem, órákig beszéltünk, és volt olyan is, amikor el kellett mennem, és a telefonkagylót félretettem, hogy amikor befejeztem a dolgomat, tudjuk a beszélgetést ott folytatni, ahol félbehagytuk. Nem tudom, hogy ez hányszor ismétlődött meg, azt hiszem, abban az évben fejezte be a főiskolát, mivel gyakorlatilag egyidősek voltunk, 4 hónap, és 4 nap volt közöttünk. És akkor egyszer csak eljött a pillanat, hogy már nem lehetett tovább halasztani a személyes találkozást. Fékezhetetlen belső késztetésünk lett mindkettőnknek, hogy 3 év után újra lássuk egymást.

A csodakocsival utaztam le Pécsre, emlékszem, a mecseknádasdi emelkedő előtt megálltam a csárda parkolójában, megpihentetve Tádét (az autómat, amit a diáklány keresztelt el erre a névre), és biztatva, hogy nem lesz az olyan szörnyű… Majd túljutva a nehezén, Pécsre érve megálltam a házuk előtt, ami olyan szép emlékeket hordozott… De nem mentem fel – így szólt a megállapodás – nem estünk eszetlen módon egymásnak. Miss Lion – nem tudta titkolni a várakozását és az izgalmát, és szinte repült le. De csak két sima puszival köszöntöttük egymást, beültünk a bulimobilba, és indultunk Orfűre. És a kellemes, bizsergető érzés, a fojtott feszültség és vibrálás ismét szinte tapinthatóvá vált kettőnk között.

Neki akkor (már megint ugyanaz a szitu!) volt párja… Ennek biztos tudatában irányítottam az eseményeket, és amikor kezdett beesteledni, határozott hangon bejelentettem, hogy ha úgy döntene, hogy ennél többre is vágyik velem kapcsolatban, akkor rendezze el az ügyet a férfival, és majd hívjon. Azt hiszem, ez hatalmasra sikeredett. A gondolat, hogy mi mindent szeretne még tőlem, rá volt írva, és én ezt teljesen képes voltam figyelmen kívül hagyni – kivívva ezzel az igazi férfinak, az úriembernek járó megbecsülést…

Úriember módjára hazakísértem, fizettem minden számlát, ajtót nyitottam előtte, amikor beszállt a kis csotrogányba, hazavittem, abszolút visszafogott két puszival, de némiképpen szorosabb csipőfogással, ami talán a szükségesnél hosszabb ideig is tarthatott – ki tudja már… Mélyen a szemébe néztem, és elköszöntem, megvárva, hogy tökéletes alakját utoljára végigsimíthassam a tekintetemmel. (Persze, hogy élvezte minden egyes lépését ennek a lépcsőnek a bestia!)

Aztán kikanyarodva a ház elől, megvárva, míg kellő távolságra értem, teljes hangerőre tekerve a zenét a minikocsiban, teli torokból üvöltöttem a zenét majdnem egészen hazáig…

 
 

 
 
[ 703 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot


Warning: Division by zero in /var/www/lapcsalad/harmonet.hu/include/fooldal/rendezvenynaptar_slide_jobb_oszlop.php on line 72
 
 
/img/hirdetes/2019/csengettyu.jpg
 

ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x