Törvényszerű a téli depresszió?

Depresszió! Bármikor halljuk ezt a szót, egy kellemetlen érzés fut át rajtunk. Minden olyan eszünkbe jut, ami a levertséget, befelé fordulást, szomorúságot, állandó bánatot, csüggedést, kilátástalanságot, lelki- testi fájdalmakat, szeretethiányt, önmagunkba roskadást stb. jelez. S a beteg szeretne ebből minél hamarabb kilábalni, ezért mindenhova elmegy, amit csak valaki ajánlani mer, mindent kipróbál, megvesz, amit valaki dicsér, azt gondolva, hogy ez biztos segít problémáján.

Már maga az a tudat, hogy korán van este, bezárkózunk, egyedül vagyunk, nincs kivel beszélgetnünk, mert egyedül élünk, s ez letargiát eredményez nálunk. De még szomorúbb a helyzet, ha fizikailag van társunk, de nem tudjuk vele megosztani fájdalmainkat, lelki sérelmeinket, nincs lelki összetartozás, egész biztos ezt még nehezebb elviselni. 

Miért több a depressziós ember télen?
Korán sötétedik, kevés időt töltünk a hideg miatt a szabadban, nem kötjük le magunkat hasznos, értelmes munkával, nem találkozunk eleget barátainkkal. Talán a munkahelyen is vannak problémák, amiket megoldhatatlanoknak látunk. Nem látogatunk meg nálunk gyengébbeket. S még sorolhatnánk tovább is hiszen ezzel még a sornak nincs vége.

Betegeimnél tapasztaltam, hogy a depresszió szó leginkább azt jelenti, hogy Ő – a beteg – úgy érzi, nagyon egyedül van – lelkileg! Őt senki nem hallgatja meg. Az ő problémája senkinek sem fontos. Öt  nem szereti senki igazán, nem értékeli senki, minden kilátástalannak látszik, s egy kis sérelem mindig nagyobbá növekszik a lelke mélyén. Sajnos ezt Ö nem látja, s így helyzete csak rosszabbodik.

A legjobb gyógymód a hasznos, tartalmas elfoglaltság. Ezért minden napot tervezzünk meg előre, s azt igyekezzünk el is végezni. Így nem maradnak „lyukas órák”, amikor a rossz gondolatok, a fájdalmaink reánk törhetnének. Van elfoglaltságunk, látjuk munkánk eredményét, ez olyan boldogságot ad nekünk, mely minden rosszat el tud feledtetni.

Csak a dolgozó férfi és nő lát az életben nagyszerűt és jót, kész annak terhét viselni, hittel és reménységgel. A jó cselekedet boldogító érzése élénkíti az elmét, kedélyt és átjárja az egész testet. Lám milyen egyszerű út a depresszióból való szabaduláshoz.
 
HarmoNet tipp: Fékevesztett mélabú - a tél átka >>

Egy másik fontos dolog

A szavak a lélek közlekedési eszközei! Lehetővé teszik, hogy az emberek érintkezzenek egymással. Ha nem beszélgetünk senkivel – lelkünk magába roskad. S mi magunk is magányosnak érezzük magunkat. Mikor felkeresünk nálunk betegebbeket, rászorultabbakat,  s igyekszünk őt meghallgatni,   magunk is beszélünk, de látva  az ő problémáit is,  sokszor teljesen elfelejtjük a saját magunkét.   S ha  egyedül vagyunk otthon, akkor is van, aki mindig meghallgat bennünket. Mikor évekig egyedül éltem, s egész nap a rákos betegek könnyes arcát láttam, este mindent félig hangosan elmondtam a jó Istennek, mert a sok „lelki méregtől” meg kellett szabaduljak. Neki mindig van ideje meghallgatni elfáradt gyermekét

Közösségben magányosan
Elgondolkodtató a fenti cím? Élhetünk családban, s mégis magányosan?  Így nagyon nehéz lehet élni! Mit tegyünk, hogy közösségünk - közösség legyen?

Hiába mondják,  hogy  a férj  az oszlop a családban, mégis  a nőnek, az anyának kell „ mint a család napfényének” meleget árasztania, összetartania családját.  Úgy  élni, hogy mindenki haza vágyjon, otthon érezze legjobban magát.


Kedvesség és türelem által az igazi szeretetet ébren tarthatjuk szívünkben. Az őszinte barátság melege, s a szíveket egymáshoz kapcsoló szeretet ad erőt ahhoz, hogy mindvégig együtt legyünk boldogok.

Több mint három évtizedet éltem egyedül, de mindig a kapumon belül éreztem magam a legjobban. Szerettem itthon lenni, szerettem az igen nehezen felépített kis hajlékomat. S ha családosokkal beszélgettünk, mindig azt mondtam: „csak úgy érdemes együtt élni valakivel, ha akkor a legboldogabbak, ha együtt lehetnek”. A családban mindenki akkor örüljön igazán, ha „belülről” csukja be az ajtót. Könnyen mondtam, mert mindig is úgy éreztem. De hála a jó Istennek most is úgy érezzük mindketten, s mondhatom egymás nélkül nem is megyünk sehova.

HarmoNet tipp: Téli depresszió - völgy az ünnepek között >>

Miért élnek többen családban magányosan?

Évek alatt elkopott a fény, elhalkultak a szerelmes szavak, nagy csend veszi körül a házastársakat - főleg ahol a gyermekáldás is elmaradt, - vagy már kirepültek a gyerekek, s mindegyik külön-külön beburkolódzik a saját lelkivilágában. Van társuk, gyermekük, talán baráti körük is, s mégis fájdalmasan magányosak!

Már ismerős ez a mondat: Ahogyan az ember szívében gondolkodik olyan ő! Gondolatok tömege adja egy közönséges nap történetét; és gondolatainknak oroszlánrészük van a jellem kialakulására. Ha a gondolatok tiszták és szentek, akkor az ember javul általuk. Ezekkel élénkebb a lélek lüktetése és gyarapodik a készség a jócselekedetekre. És ahogyan egy esőcsepp is előkészíti a másik útját a talaj nedvesítésére, azonképpen a jó gondolat utat nyit a továbbiaknak. Ne feledjük el, hasonlóan a rossz is!



Tehát hol dől el, hogy milyen lesz a hangulatunk? A gondolatainknál

Igen sok érdekes dolgot kapok, főleg ausztráliai régi barátaimtól  e-mailen,  s ami nagyon tetszett:  „A Bölcs ember”: 

Egy 92 éves kicsi, idős ember, szépen megfésülködött, megborotválkozott, felöltözött, és reggel 8 órakor elindult az idősek otthonába. 70 éves felesége nemrég hunyt el, s ezért úgy érzi, muszáj elhagyni házát. Az idősek otthona előterében várakozik, s ránk mosolyog mikor azt mondjuk neki, hogy kész a szobája. Miközben a lift felé tartunk, röviden elmondom neki milyen is az ő kis szobája, elmesélem neki azt is milyen színű a függöny és az ágytakaró.

„Nagyon tetszik”, s lelkendezik, mint egy 8 éves kisgyerek, aki most kapja meg élete első szobáját. „Kedves Mihály, még nem is látta a szobát, várjon egy kicsit.”

„Az nem baj”, közli. „A  boldogság az mindentől független dolog. A boldogságot függetlenül választom. Az, hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a bútoroktól függ, vagy a dekorációtól – az attól függ, ahogy én azt látni akarom. Én már a fejemben eldöntöttem, hogy a szoba tetszeni fog. A döntésemet minden reggel az ébredésnél hozom. Dönthetek úgy, hogy a napomat az ágyban töltöm, és  számolom hány testrészem nem működik, mely részeim fájnak vagy köszönetet mondhatok az égnek a testrészeimért, melyek jól működnek. Minden nap egy ajándék, ha ki tudom nyitni a szemem, az új napra koncentrálok, a szép emlékekre, melyeket az életem során gyűjtöttem össze.” „Az öregség az olyan, mint a bankszámlád. Azt veszed le, amit összegyűjtöttél.”


Sokszor volt már az én életemben is, hogy valakik miatt nagyon közel álltam az elcsüggedéshez, a keserűséghez. Azt gondoltam – mert én egyedül vagyok, velem mindent lehet. Mint a sarki ház, mindenki útjában van.

Nem régen tartottam az új könyvem bemutatását: „Az egészség minden napra”. Egy kis városban, elhangzott a fenti kérdés: Miért gyakoribb betegség télen a depresszió? Kértem a hallgatókat, mondják el, ők miben látják ezt a  problémát? Az első válaszadó, akivel többen egyet is értettek, ezt mondta: Kevés a fény, sok a borús idő, hamar van este, stb.

Kértem gondolkozzanak el a következőkön: Nyáron több a napfény, több a nyers finom gyümölcs- zöldség stb. Könnyebben jutunk több – fizikai szerveink részére – egészséges táplálékhoz,  több a mozgás,  tehát fizikai testünk jó erőnlétének minden feltétele adott. 


Ezzel szemben: télen jobban behúzódhatunk kis hajlékunkban, több időt szánhatunk a pihenésre,  de ugyanakkor a télen van! - lenne! több idő a lelki feltöltődésre, több az  olvasásra-  gondolkozhatnánk az igazi szeretet fogalmán, egymás becézgetése, meghallgatására is több időt fordíthatunk, tehát   a gyakorlati életünkben való átvitelre is több időt szánhatunk. Ha nyáron „feltöltjük” fizikai szervezetünket a friss táplálékokkal, vajon nem-e kellene nagyobb hangsúlyt fektetnünk a téli lelki feltöltődésre.

HarmoNet tipp: A depresszió megfékezése: kezd önmagaddal! >>

Örömmel írhatom, hogy hallgatóim először meglepődtek, s azután a nagy százaléka teljesen egyetértett velem. „De eddig nem így mondták nekik” – volt a válasz, s ígérték, hogy ezután másképp fogják tölteni a téli estéket.  Üres filmekkel való időtöltés helyett, szép, tartalmas lelki dolgokkal táplálják lelki életüket, hiszen csak akkor van fizikai erőnk, ha testünket egészségesen tápláljuk nap mint nap.  Lelki erőnk lehet erős,  boldog, rendszeres lelki táplálék nélkül? 

S  arról sem szabad elfelejtkezni, hogy az „időbeni” pihenésünkre is oda kellene figyelni.

Az éjfél előtti alvást, ma sem lehet pótolni, s ezért legalább télen este 9-10- között feküdjünk le, hogy  a mélyebb alvás által erősíthessük idegrendszerünket.

Kérem olvassák a „Szeretet mint gyógyító erő”, s az Egészség minden napra” című könyvemet. Hiszem, hogy minden napi problémáikra, gondjaikra sok-sok hasznos dolgot olvashatnak belőle. 

További mesék >>

Bokor Katalin