Kis Verdahatározó

Az autó nem pusztán közlekedési eszköz, egyáltalán nem csak arra való, hogy az egyik pontból a másikba eljussunk vele. Erre akármi megtenné - mégis sokan az autót választják, és még az sem mindegy, hogy milyen típust, évjáratot, színt. Az autók "életérzést" közvetítenek, amit a reklámokban érhetünk tetten. Mutasd az autódat, megmondom, ki vagy. Lássunk néhány közismert sztereotípiát!

Tűzpiros Ferrari. Bömbölő motorral szokás végighajtani a Körúton, hogy még az is tudomást szerezzen róla, akinek a figyelmét netán elkerülte volna a lézernyaláb-szerűen elvillanó csoda. „Ide nézz, macsó vagyok, kőgazdag életművész vagyok, az ágyamba kerülni maga a mennyország” – sugallja, még ha ez utóbbiból egy szó sem igaz. Szériatartozékként a kabrió változathoz lobogó szőke hajú nőt, esetleg olajosan csillogó hajú latin szeretőt illik viselni.
 


Fekete Mercedes. A fekete merdzsó Németországban konszolidált üzletembert jelent, diszkréten deresedő hajjal, enyhe after shave-illattal és fiatal titkárnő-szeretővel. Albániában rovott múltú formában létezik (a fenti üzletember azóta már megkapta a biztosítótól a kártérítést, az albánoknak pedig van ízlése). Mifelénk politikusok, gengszterek is kedvelik, ez jelzi, hogy errefelé mit jelent az „üzletember” fogalma. Jelzésértékű, hogy ha fekete Mercid van, leszoksz az indexelésről és a piros lámpánál is csak akkor állsz meg, ha bordélyházat jelöl.
 


Mitsubishi Pajero terepjáró. Aki városban terepjáróval közlekedik, az elmekórtani eset, egyébként a terepjárósok gyakran valóban azok. Aki tényleg terepet jár, mert mondjuk erdész, az általában olyan elnyűhetetlen járművet használ, amit még maga Rommel hagyott itt a nagy német visszavonulás idején. Jelzésértékű, hogy az újabb terepjáró modellek orrán műanyag bozótrács (!) fordul elő, afféle látványt nyújtva, mint Pistike szájában a fogszabályozó.

HarmoNet tipp: Kisautó a papának - A benzinfaló aszfaltszaggatók kora lejárt! (Videóval) >>

Koszfehér, súlyosabb esetben libazöld Trabant. A volánnál old-shool ember, hosszú hajjal, szakállal és erőteljes környezettudatossággal. A trabkó a retrónosztalgia és a súlyadó jegyében ismét népszerű járgány, és meglepően sikeres csajozóverda. Utóbbi esetben bólogató tacskó is kell a hátsó ablakba, úgy igazán cool. Emellett Józsi bácsi még mindig ezzel jár ki a szőlőbe. 

Kockalada. Klasszikus „gépjármű”. Általában építőipari brigádot tartalmaz, a hátsó ablakban malterosvedrek, a tetőcsomagtartón festékfoltos létra figyel. Elengedhetetlen tartozék továbbá a nyolcvanas évek óta a belső tükrön fityegő színeszaga-hagyott Wunderbaum-füzér. Újabban GPS-t is szokás beléje szerelni az öreg kazettásmagnó mellé, nem mintha kéne, de mégiscsak. A szaki ezt minden parkolásnál gondosan leszereli és kimustrált aktatáskája mélyére süllyeszti, ami komoly életismeretre utal.
 


Szuzuki, a mi autónk. Gyakorlatilag mindenki ezzel jár, legalábbis a közalkalmazotti szféra azon tagjai, akik valamiért nem kapták meg a céges buszbérletet. A szuzuki fürge, praktikus, de legalább jó kényelmetlen, ezért bizonyos életkor felett nem ajánlott: lehetetlen belőle méltóságteljesen kikecmeregni. A hátsó ülésről kijutni pedig legalábbis akrobatikus mutatvány. Átlagos jövedelmű magyar családok a kis belső teret maximálisan kihasználják: gyerekülés, kutya, pléd, marmonkanna, adóbevallás papírok, padlón ide-oda gurigurizó ásványvizes petpalack stb. mindig akad benne. 

HarmoNet tipp: Dögös fekete >>

Végül egy kakukktojás, az igazi hungarikum: a parasztember biciklije! A parasztembernek olyan a bicaj, mint régen a ló lehetett, még úgy is száll fel rá, hátrafelé egy kecses mozdulattal átlendítve lábát a nyereg felett, végtére is lovasnemzet volnánk vagy mi. A kreatív magyar ember gyakorlatilag bármit el tud fuvarozni bringáján. A parasztember se bringázik csak úgy céltalanul a mezőn: mindig van nála egy-két apróság, PB gázpalack, bála szalma, beteg bikaborjú stb. A kerékpár, akárcsak régen a ló, magától is hazatalál. Ezt bárki igazolhatja, aki találkozott már mélységes vidéki éjszakában kivilágítatlanul csalinkázó szeszgőzös személyekkel.

Halász Alexandra