HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2017-07-25
Címlap / Szépség-Egészség / Tévhitek a paleolit táplálkozás körül

Tévhitek a paleolit táplálkozás körül

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2017-07-25

Hazánkban is dúl a táplálkozási háború, de már régen nem a gyorséttermek jelentik a fő ellenséget. Olyan régi életfontosságú táplálékok, mint a tej, a gabona, a hús vagy éppen a zöldség képeznek barátot vagy ellenséget attól függően, hogy fogyasztójuk melyik táplálkozási rendszer oldalán áll. A sok módszer között vajon mi az igazság, és legfőképp: mi a jó a szervezetünknek? 

 

A Figyelő 2012/40. számában a fenti címmel jelent meg egy cikk Szendi Gábor összeállításában, aki köztudottan a paleolit táplálkozást népszerűsíti. Mivel a téma nagyon népszerű és sokan veszik készpénznek az olvasottakat, engedjék meg, hogy gondolatébresztő szándékkal megosszam aggályaimat és véleményemet a megjelent cikkel kapcsolatban. A szerző szintén nem táplákozástani szakértő, ugyanúgy, ahogy én sem. Írását elsősorban nem szakmai szempontok szerint elemzem, hanem a „józan ész” megközelítéséből.

Dr. Chen Zhen professzor
említi nagyszerű könyvében (A gyógyító kínai konyha. Oriental Herbs Kft. 2002.) "A legtöbb nyugati konyhában mintha már évtizedek óta háborút folytatna az étel ellen. Az ételt nem élvezzük és nem ízlelgetjük, hanem darabokra szedjük, hogy meglássuk, mely alkotórészei árthatnak nekünk."

Ez teljesen így van. Hazánkban is dúl a táplálkozási háború, de már régen nem a gyorséttermek jelentik a fő ellenséget. Olyan régi életfontosságú táplálékok, mint a tej, a gabona, a hús vagy éppen a zöldség képeznek barátot vagy ellenséget attól függően, hogy fogyasztójuk a táplálkozási rendszer melyik oldalán áll. Mindenki saját igazát hangoztatja, miközben mérgezőnek nevezi a számára nem szimpatikus ételt. Ez még nem is lenne akkora baj, hiszen csak etikai kérdés. A baj az, hogy teljesen összezavarja, tévútra vezeti az efféle vélemény azokat, akik hajlamosak elhinni, hogy a virágzó búzamező termése okozza problémájukat és a kalácshoz fogyasztott langyos tehéntej lesz a vesztük, nem pedig a környezeti mérgek és önromboló életvitelük.
 
Szendi Gábor írását szó szerint idézem és dőlt betűkkel jelölöm. Alatta található saját véleményem, kommentárom álló betűkkel az érthetőség kedvéért.

Szendi Gábor.: A nyugati ember étrendje, valljuk be, teljesen esetleges véletleneken keresztül alakult ki a történelem során. Annak vajmi kevés köze van ahhoz, mire is lenne szüksége a szervezetünknek.
 
Hartmann Ferenc: A történelem során teljesen kizárt, hogy a táplálkozás esetleges véletleneken keresztül alakult ki. A jóléti társadalmakra jellemző táplálkozás megjelenéséig a következő dolog határozta meg az ember étkezését: a Lehetőség!


Az adott élettérhez alkalmazkodva az ember a környezetéből tudja csak megválasztani táplálékát. Az eszkimó nem termeszt gabonát és természetes módon nem talál zöldséget vagy gyümölcsöt, hanem a nagyon rövid északi nyár időszaka alatt zuzmókat és egyéb ritkán fellelhető növényi táplálékot igyekezett fogyasztani a halakhoz, fókákhoz, rozmárokhoz, stb. A tibeti hegyi ember szintén rákényszerült arra, hogy húst fogyasszon, viszont az alacsonyabban fekvő völgyekben már hozzájutott növényi táplálékhoz, ellenben a hal sosem volt alapvető étele. A sivatagi területeken teljesen más volt a helyzet. Az oázisokban sok helyen virágzó gyümölcsligetek is előfordultak, de az ott élők soha nem ettek bálnahúst. A sort lehetne még folytatni, pl. ha az északi területekről közeledünk az őserdei területhez, úgy változik az ott élő népcsoportok táplálkozási szokása, hogy sokkal kevesebb a húsfogyasztás és sokkal több a növényi eredetű táplálék. Így az esetleges véletlenszerűség helyett a lehetőség határozta meg a táplálkozási szokást mindig is, ahogyan ma is.

Sz.G.: Na, de hogy is lehet megállapítani, mi jó nekünk és mi nem? Mit evett az ember két és fél millió éves evolúciója során? Húst, zsírt, tojást, zöld növényeket, gyümölcsöket, gyökereket, gombákat, mogyoró- és dióféléket. Nem evett viszont gabonaféléket, burgonyát, kukoricát, rizst – egyszóval gyorsan felszívódó szénhidrátokat és nem fogyasztott tejet.

H.F.: Ebben van némi igazság, hiszen ameddig csak vándorolt és a népesség szaporodása miatt nem kényszerült letelepedésre, nem volt szükség a táplálék termesztésére. Ettől a perctől kezdve pl. a vadon termő kalászosokat megtanulta termeszteni, nemesíteni. Vadon élő állatokat szelídített magához és fogyasztott tejet Ez a folyamat hosszú volt, de fennmaradását szolgálta.
 
Sz.G.: Honnan tudjuk, hogy ez az étrend valóban egészséges? A természeti népek egészségi állapotát jól ismerjük. Körükben ismeretlenek a rák, a szív- és érrendszeri rendellenességek, senki sem cukorbeteg, nincsenek közöttük autoimmun és allergiás betegek.
 
H.F.: Nem ismerjük jól a természeti népek egészségi állapotát. Ugyan vannak felszínes vizsgálatok, de lehetőségek hiányában a mai napig sem tudunk bizonyosat az őserdők vagy sivatagok lakóinak nagy részéről, mert egyszerűen nincsenek benne az egészségügyi rendszerben. Így kijelenteni, hogy nincs közöttük allergiás több, mint furcsa. Az úgynevezett civilizált ember allergiáit nagyobb számban okozzák az általa felhalmozott és használt környezeti mérgek, mint a táplálék.
 
Sz.G.: Veszélyes világban élnek, nyíllal, dárdával vadásznak, azt eszik, amit aznap szereznek. Van sámánjuk, de nincs orvoslásuk, nincsenek gyógyszereik. Mégis, aki megéli közülük a 15 éves kort, az átlagosan 70-76 éves koráig él, de nem ritka a jóval idősebb ember sem közöttük. A legutóbbi vizsgálatok azt is cáfolják, hogy sokkalta több energiát emésztene fel életmódjuk, vagyis nem a több mozgás magyarázza kicsattanó egészségüket.
 
H.F.: Újabb érdekes tétel, tehát vadászni, vad után menni és vele megküzdeni pont annyi energia, mint az almát levenni a fáról… Ez nem bizonyíték. Legtöbben nincsenek anyakönyvezve sem, ezért bemondás alapján dől el sokszor, hogy mennyi idősek. Ráadásul egyre több bizonyíték van arra, hogy az ember nem is fogyasztott annyi húst, mint ahogy Szendi Úr állítja. Érdekességképpen ajánlom figyelmükbe a következő linket az Index oldalán >>
 


Sz.G.: A természeti és a nyugati ember között a legnagyobb különbség az életmódban rejlik, s ennek legfontosabb tényezője a táplálkozás.


H.F.: Nem a táplálkozás a legnagyobb különbség, hanem az infrastruktúra és a mozgás. Kevesen néznek televíziót a természeti népek lakói és sokat mozognak (hazánkban a lakosság 85%-a hetente 3x0,5órát sem mozog).

Sz.G.: Ezt az is bizonyítja, hogy a XX. században, amikor egy természeti nép áttért a nyugati étrendre, akkor tagjaik súlyosan megbetegedtek. A pima indiánok 50, a pápuák 30-40 százaléka vált cukorbeteggé, s például az indiánok közt a szív- és érrendszeri rendellenességben szenvedők aránya kétszerese az USA-átlagénak.
 
H.F.: A rezervátumban reménytelen élethelyzetben lévő indiánok nagyon nagy százalékban váltak depresszióssá és fogyasztottak egyre több alkoholt, amely nagyban hozzájárult a krónikus anyagcsere-betegségek kialakulásához. Tragédiájukat a nyugati ember okozta, de nem az étrendjével, hanem az élettér megszüntetésével.

Sz.G.: Vajon miért olyan veszélyes a nyugati ember étrendjének 60 százalékát is kitevő, gyorsan felszívódó szénhidrátok fogyasztása? Az emberi szervezet nem tudja a nagy vércukor-ingadozásokat megfelelően kezelni, s már fiatalon kezd kialakulni az inzulin rezisztencia, ennek következménye az úgynevezett centrális elhízás. Ez a belső szervek köré lerakódott zsír folyamatos gyulladást okoz az egész szervezetben. E két jelenség a metabolikus szindróma alapja, mely a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a diabétesz első állomáss és nagy a rák kockázata is.

H.F.: Ez részben így van. Egy kis cukor történelem: A cukor még néhány száz évvel ezelőtt is luxuscikknek számított, a lakosság többnyire mézet használt az élelmiszerek édesítésére. A XVIII. század közepétől fogva rohamléptekkel fejlődött a magasabb hozamú cukornád, majd később a cukorrépa művelése, a cukor kivonása és a nyerscukor előállítása, végül pedig a cukorfinomítás technikája. Folyamatosan nőtt a termelés, csökkent az ár és a fogyasztás rendkívül magas szintet ért el.  Hazánkban 1998-ban érte el a tetőpontját a cukorfogyasztás 41 kg/fő/év értékkel, azóta 32 kg-ra esett vissza (KSH, 2008). A cukorfogyasztás veszélyeivel foglalkozó első átfogó kiadvány Yudkin „Édes vészes cukor” c munkája volt, ami 1972-ben jelent meg.

Meg kell jegyezni viszont, hogy az emberi szervezet régebben is ki volt téve a nagy vércukor-ingadozásnak, bár igaz, hogy korántsem úgy, mint a töménytelen cukorfogyasztással. Amikor a vándorlástól legyengült csapat végre élelemhez jutott, akkor nagy mennyiségű édes gyümölcsöt, illetve édes gyökereket fogyasztott. Annak ellenére, hogy döntően gyümölcscukrot vitt be szervezetébe, átmenetileg jelentős vércukorszint-emelkedés következik be, ami természetes folyamat. Nem is a cukorról szól itt a történet, hanem arról, hogy összemossa a szerző a káros cukorfogyasztást és pl. a gabonákat és így a kenyeret.

Fruktóz, gyümölcsök, gyümölcslevek

Sz.G.: A természeti ember sok gyümölcsöt fogyaszt, de nem olyan agyonnemesített fajtákat, mint amilyeneket mi, azt gondolván, hogy egészségesre esszük magunkat velük. A gyümölcseinkben változó arányban, de igen sok fruktóz van, s mostanság ez kezd közellenséggé válni. Napi 50 grammnál több fruktóz inzulinrezisztenciát, hosszú távon pedig cukorbetegséget okoz, ezért is vicces, hogy a fruktózt pont diabéteszeseknek ajánlják. Az élelmiszeripar ma már fruktózt használ mindennek az édesítésére, mert a cukornál is olcsóbb kukoricaszirupból előállítani. Aki tehát vedeli a gyümölcsleveket, abban a hiszemben, hogy a reklámokban az csuda egészséges, jobb, ha tudja, jó úton halad a cukorbetegség felé. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a fruktóz jelentős szerepet játszik a köszvényes rohamok kialakulásában. A köszvényt ugyanis nem a fehérje, hanem a szénhidrát, ezen belül a fruktóz-fogyasztás váltja ki.
 

H.F.: Alapvetően egyetértek a gyümölcslevekről írt résszel. A fruktóz (gyümölcscukor) viszont nem veszélyes, csak néhány emberre. Tudomásul kell venni, hogy nincs olyan élelmiszeralkotó, amely mindenkinek jó. Az ember azért nem tökéletes, mert élőlény, vagyis mert létezik.
A köszvény viszont egy összetett anyagcsere-betegség, amelyért a szénhidrát fogyasztás kizárólagosan közel sem okolható. Ennek felismeréséhez elég megnézni, hogy a 2 – es típusú cukorbetegek hány százaléka köszvényes. Szendi Úr alapján gondolva 95% lehetne, de ez több, mint balgaság.

Gabonafélék

Sz.G.: A glutén (sikér) a gabonafélékben található összetett fehérje. Az ősi gabonákban található sikér még veszélytelen volt , de a 19. századi gabonanemesítések során olyan változat jött létre, amelyre az emberek kb. 50 százaléka érzékeny. Nem mindenkinél jelenik meg a gluténérzékenység betegség képében, a legtöbb embernél csak alattomos emésztési, felszívódási, idegrendszeri panaszokat okoz. A glutén az autoimmun betegségek egyik rejtett elindítója, így az új módi, hogy a csecsemőket már korán szoktassák hozzá, várhatóan jelentősen növeli az autoimmun betegségek számát.
 
H.F.: Egy újabb gondolat, amiben van igazság és veszélye éppen a féligazságban rejlik. A világ népessége kb. 7 milliárd fő. Ezek táplálkozásának döntő százalékát az említett gyilkos gabonafélék teszik ki. Miközben bizonyos számítások szerint másodpercenként 20 ember születik és csak 17 ember hal meg, addig a szerző sugallata szerint a gabonafogyasztás miatt csökkennie kéne a lakosság számának.


Hartmann Ferenc
www.juglandis.hu

A cikk második része holnap, pénteken olvasható a Harmoneten! Sorra kerülnek benne az eddigiekhez hasonlóan a rostok, a burgonya, a kukorica, a szója, a földimogyoró, a tej, a hüvelyesek, a növényi olajok és a margarin összehasonlítva a két álláspontot.

Képek:
Suat Eman - FreeDigitalPhotos.net
Simon Howden - FreeDigitalPhotos.net



 
 
[4291]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


titkosrandi fej

éves
 
fotó




Tagok: Túl az 1 millión, Fotóval: 331.689


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 


 

ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot


x