HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-08-23
Címlap / Otthon / Ki segít a szülőnek, hogy végre mesét is olvasson a gyermekének?

Ki segít a szülőnek, hogy végre mesét is olvasson a gyermekének?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-08-23

Mostanában rendkívül felkapott téma az otthon mesélés ügye, amivel kapcsolatban lehet olvasni statisztikákat, laikusokat megszólító szakmai tanácsokat, és lehet találkozni ostorozó, vádaskodó és ujjal mutogató írásokkal is. Fókuszba került a mese, és nagyító alá kerültek a szülők. Górcső alatt vannak emiatt évek óta a pedagógusok, az irodalmi társaságok pedig elemezgetik a megjelent gyermekirodalmi anyagokat, hogy melyik a szépirodalmi kategória, melyik a ponyva. A családban zajló egyéni mesélési szokás mára közügyé vált hazánkban.  

 

Rendezvénynaptár
Ahogyan Kodály Zoltán a korai zenei nevelés élharcosa volt, úgy Benedek Elek a kora gyermekkori időszakban elhangzó népmesék támogató atyja. Ötven évvel ezelőtt Magyarországon még nem hiányzott a szülők és a gyermekek közötti kommunikációból a mese. Csakhogy az elektrotechnika, az informatika rohamos fejlődésével kitágult a kommunikációs csatornarendszer, és a személyes beszélgetés mellé fokozatosan belépett a közösségi médián keresztül történő kontaktus. Ehhez az informatika és az elektronika folyamatosan szolgáltatta és szolgáltatja ma is az eszközöket. Mostanra ezek az eszközök a személyes szociális rendszerben elidegenítő effektusként működnek. Tagadhatatlan, hogy nincs ez másként a családban sem. Ott, ahol a gyermek a mintákat kapja, és a szokásokat másolja.

Gyermek a családban, mese a családban

Igen, a gyermek születik bele a párkapcsolatba, és nem fordítva. Ezért a szülőnek kell a szokások kialakítójának lenniük. De ki segít a szülőnek, hogy kialakítsák a szokásokat, és ki mondja meg, hogy hogyan? Mert egyre kevesebb példa van arra, hogy a nagyszülők közvetlen segítséget nyújtanak az újdonsült anyáknak és apáknak. Kevés már a több generációs együttélés, ahol a gyereket kiveszi a fáradt szülő kezéből a nagyszülő, vagy épp segít a háztartásvezetésben, hogy az anya össze tudjon bújni a síró gyermekével. Helyette mi van? Nagyrészt dolgozó nagyszülők, jórészt önálló háztartásban élő párok kicsi gyermekekkel. Ahol nincs segítség, nincs lelki támasz vagy szusszanásnyi idő, ott sokszor nincs mesemondás vagy meseolvasás sem. Mert a szülő fáradt.



Az, hogy a mesélés és a hozzá kapcsolódó meghitt együttlét és összebújás kikopott (a statisztikák szerint) a családi élet szokásaiból, az nem egyik napról a másikra történt. Miért nem mesélnek annyit és úgy a mai szülők? Mert ők már egy olyan generáció gyermekei, ahol apa is és anya is munkába állt, két-három műszakba járt dolgozni az életszínvonal megtartása érdekében. Fáradt és agyonhajszolt szülők gyermekei ők, akik egyre kevesebb élő szavas mesét hallgattak, és egyre több mesét néztek a televízióban, videón és DVD lejátszón, illetve a parabola antennákon. Igen, ezekből a gyerekekből lettek azok a szülők, akik most mesecsatornát és internetes mesehálókat kapcsolnak be a gyermeküknek, mert nekik ez a természetes. Mert így nőttek fel, mert ezt látták.

Van ellenpélda is! Azoknak a jelenlegi óvodás és kisiskolás gyermekek, akiknek manapság olvasnak otthon mesét napközben és este, vagy szoktak beszélgetni a szüleikkel, azoknak a nagyszülei is mondtak még esti mesét. Mert vannak olyan családok, ahol az elmúlt ötven évben figyeltek arra, hogy az élő szó, a közös olvasás, a közös étkezések beszélgetései ne tűnjenek el a fáradt mindennapokból. Ők ezt a példát látták, és ezt adják tovább. A mese mostanra érték lett a családban. Olyan eszmei értéket hordoz a hangosan olvasott mese, ami különlegessé teszi mások szemében azt az anyát, apát, aki mesekönnyel a kézben ül a parkban a padon a gyermekével. Ezek a szülők őriznek valamit. Valamit, amitől könnyebben megy a meseolvasás és a fejből mondott mesélés.

Lehet a mai szülőket hibáztatni azért, mert nem olvasnak mesét a gyermekeiknek, vagy ha olvasnak az nem élvezhető (amely általánosítással egyébként lehetne vitatkozni, mert igenis vannak szülők, akik mesélnek otthon, és nem is kevés ez az arány). Talán lehet. De hibáztatunk-e 22-25 éve nem vezető sofőrt, hogy amikor újra autóba ül, azon nyomban nem sportosan vezet, hanem döcögve? Ha egyáltalán autóba ül annyi év után. Ugyanez a helyzet a mesén nem nevelkedő szülőkkel is, akiknek 22-25 éves korukban gyermekük születik. Van, aki próbálkozik és meséhez nyúl, miután gyermeke születik, és van, aki nem. És ezek a kisgyermekek járnak ma óvodába, iskolába, és ezek a gyermekek teszik ki a tudományos kutatások statisztikáinak eredményeit. Ezek a gyerekek, akik nem ismerik a magyar népmeséket, és akiknek nagyrészt nincs mesehallgatási kultúrája.

Ki segít a szülőnek beletanulni a mesélésbe?

Életkorhoz kapcsolódva megfelelő mesekönyv fajtát választani nem könnyű. Akkor sem, ha valaki szeret némán vagy hangosan mesét olvasni. A meseválasztásról nem is beszélve, mert a klasszikusnak számító mesék mögül kitekintve választék kavalkád várja az érdeklődőket.

Nagyon nehéz mesét mondani úgy, hogy nincs meghatározó gyermekkori tapasztalat és nyelvi rutin. A meséléshez a szöveg élvezhető felolvasásán túl a beszédhang játékára is szükség van. Ez, ha nincs beágyazódva vagy kevés az élő szavas gyakorlat, akkor ki kell építeni. Felnőtt korban ez nagyon nehéz. Távol esik a mindennapos beszédtől, így a megszokott beszédstílust ki kell mozdítani. Az érdeklődő gyermek jelenléte nagyban tud segíteni a komfortzóna kimozdításában. Ezért, ha egy mesélésben rutintalan szülő már rögtön az elején leszáll a felső státuszú felnőtt lelki pozícióból és ráhangolódik a kicsi csecsemőre, sokkal könnyebb a beszédét újrahangolni. Ahogy nő a gyermek, a szülő úgy tud belenőni a mesélésbe.

 
 
Ki tud segíteni abban, hogy mit és hogyan csináljon a tanulni vágyó szülő?

Nagy öröm, hogy a magyarországi könyvtárak idejében felkarolták az érintett szülői generációt, és több évtizede szervezett családi olvasóprogrammal szolgálják a mesét. Az agora jelenségnek köszönhetően a művelődési és kulturális központok változatos baba-mama és gyerek-szülő programokkal igyekeznek átvállalni a nagyszülők átörökítő szerepét. Ezen kívül jó néhány szakmai FB oldalt és kiválóan moderált csoportot kell megtalálni ahhoz, hogy ezekről a lehetőségekről értesüljön a mesélni vágyó szülő. Rátalálva a megfelelő információs csatornákra rá lehet bukkanni a korosztályok szerinti zenés, mondókázós, mesélős helyszínekre. Ezeken az eseményeken a jelenlevők (a szakértők és más résztvevők) olyan nyitottak, elfogadóak és szeretetteljesek, hogy a kedv és a bátorság hamar megérkezik majd, és gyorsan kialakul az otthoni mesélés igénye a szülő részéről is. Így válik lassan beépíthetővé a családi szokásrendszerbe a napközbeni és az esti mesélés, illetve a közös olvasás.

Az út valahol errefelé van. A mesét kötelezővé tenni az otthon falain belül nem lehet. Hozzásegíteni a gyermeküknek csupa jót akaró újdonsült szülőket a mese szeretetéhez és a meseolvasás meghittségéhez, azt lehet. Nekik is lelki élményt adni a gyermeküknek szóló meseprogramokon, szintén lehet. Megérinteni őket, és így juttatni el hozzájuk a meseolvasás szükségének igényét, ez lenne az első lépés. Csak ez után van értelme annak, hogy a tudomány durván az arcukba tolja a mese szükségességének okát a gyermek életében mentális, intellektuális és szociális téren.

A szerző anyanyelv-pedagógus, a Mese, mese, játék programgazdája.




 
 
[ 316 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot


Warning: Division by zero in /var/www/lapcsalad/harmonet.hu/include/fooldal/rendezvenynaptar_slide_jobb_oszlop.php on line 72
 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x