Robot hozza házhoz az ételt, de nem ez a legnagyobb változás...
hirdetés
Címlap / Otthon / Robot hozza házhoz az ételt, de nem ez a legnagyobb változás

Robot hozza házhoz az ételt, de nem ez a legnagyobb változás

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-11-24

Angliában élünk 2010 óta, gyermekeink itt születtek, életünk itt teljesedett ki. Majd egyik napról a másikra egy szempillantás alatt kifordult magából... Karanténos mindennapok home office-ból 2 gyerekkel, akik imádják a házhozszállító kis robotot. 

2020. március 17., ez az a nap, amikor jelenlegi életünk, terveink, vágyaink dugába dőltek. Március 16-án reggel a kisebbik fiam, aki 3 éves, az óvodában elköhögte magát, a pár nappal korábban bevezetett intézkedés értelmében karanténba kell vele vonulni.

Kisebbik gyermekem idestova 2 hónapja nem látta a barátait, nem játszott velük és minden reggel megkérdezi, hogy most már mehetünk-e az óvodába mert ő ezt már nem bírja itthon. Majd 17-én bejelentették, hogy pénteken bezárják az iskolákat, így a nagyobbik fiam is otthon maradt. Valahol tudtam, hogy ami rám vár, az korántsem lesz sétagalopp.

Idestova 5 éve dolgozom home office-ból, ami eddig mindenki dédelgetett álma volt.
Ugyanakkor kérdésessé vált, hogy mi fog történni a közös munkahelyünkkel. (Nekem mellette van a könyvelő vállalkozásom.) Az is egy másik kérdést vetett fel, hogy a cég mennyire fogja tolerálni azt, hogy a munkaidőmben 2 igen hangos fiúgyermek fog néha-néha őrjöngeni körülöttem.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az irodából egyszerre többen kerültünk ebbe a szituációba, beleértve a főnökséget is, sőt, az ügyfeleket is, akik ugyanígy, sokszor erős háttérzajjal kényszerülnek dolgozni. Talán emiatt is és a rendkívüli helyzet miatt is a vezetőség teljesen megértő és támogató volt, ahol tudtak segítettek, hogy a munkánkat továbbra is a lehető leggördülékenyebben tudjuk végezni.



Aztán a következő hatalmas sokkot akkor kaptuk, amikor bejelentették, hogy csak essential workot, azaz elhalaszthatatlan munkát lehet elvégezni. A munkahelyemen kitört a pánik, egymást hívogatva próbáltunk hiteles információt kapni, hogy a mi cégünk tevékenysége vajon beletartozik-e ebbe a kategóriába, és ha igen, milyen feltételeket kell biztositani a dolgozóknak. Mivel leginkább ipari légkondicionálókkal és fűtőrendszerekkel foglalkozunk, így szerencsére beletartozunk a kategóriában. Ugyanakkor ez azt vonja maga után, hogy a férjem majdnem 24/7 ügyeletben van és a nap legnagyobb részében dolgozik.

Ebből az adódik, hogy rám szakadt a 2 gyerekkel való foglalkozás, tanulás, háztartás és munka ugyanabban az időben. Ezzel egyidejűleg hatalmas mentális teher, megfelelési kényszer is hozta magát: egy emberként 3, sokszor 4 helyen megállni a helyem egyszerre nem lehet. De valahogy meg kell oldani.

A saját könyvelő irodámban a telefonhívások a napi 5-10-ről hirtelen 30-50-re nőttek. Mivel semmilyen hivatalos információt nem kaptunk arról, hogy ki milyen mértékben fog támogatást kapni az államtól, eluralkodott mindenkin a pánik, hogy mi legyen, mit érdemes tenni. Arról beszéltek, hogy aki tud, vállaljon olyan munkát, ami most még inkább dübörög (pl. a házhozszállítók és az árufeltöltők létszámát néhány cég megkétszerezi), vagy várjunk, míg bejelentik, lesz-e a kormány részéről támogatás, vagy akik “csak” magánvállalkozók, nem kapnak semmit. Végül bejelentették, hogy nem hagyják az embereket éhen halni. Eddigre azonban az ügyfeleim több mint a felének a vállalkozása, munkája már bajban volt.

Angliában az állam hatalmas segítséget nyújt a kis- és középvállalkozóknak
. Támogatják az alkalmazottak fizetését 80%-ig max. havi £2500-ig. Ugyanilyen támogatást hoztak létre azok számára is, akik magánvállalkozók. Természetesen elég szigorú feltételeknek kell megfelelni. Különböző kedvezményes hiteleket, támogatásokat hoztak létre, hogy megkönnyítsék azon vállalkozók életét, akiknek a jelen helyzet miatt nincs bevételük.

Akik elvesztették a munkájukat, lakhatásra és megélhetésre igényelhetnek támogatást az államtól. Igazán nagy segítség ez jelen helyzetben, nagyon sok embernek. Így is sajnos sok cég bezárta kapuit. Hogy mekkora lesz a tényleges munkanélküliség, ill. mennyi vállalkozást sújtott visszavonhatatlanul a COVID–19, azt csak a lezárás után fogjuk megtudni.

A vásárlási szokásaink gyökeresen megváltoztak. Igyekszünk online vásárolni (ha van lehetőség kiszállítási időpontot kapni), vagy házhoz szállítást kérni. A Debrecen méretű városban, ahol lakunk, van lehetőség egy kisebb szupermarketlánctól a házhozszállítást robot segítségével kérni.



Alkalmanként használjuk ezt a szolgáltatást, ha csak pár apróbb dologra van szükségünk. A fiaim imádják, mikor megérkezik a kis robot, „aki” minden kapubejáró előtt megáll és körülnéz. Minden útátkelés előtt megbizonyosodik róla, hogy nem jön autó, és jelzi, hogy itt van a ház előtt. Miután elköszön, megvárjuk, amíg eltűnik a látóterünkből.



Ha éppen nem kapunk időpontot kiszállításra, akkor eljárunk bevásárolni. A bevásárlást sikerült leszűkítenünk heti háromról egy alkalomra, ami önmagában nagyon nagy előrelépés számunkra, hiszen rengeteg időt megspórolunk a jövőben, ha továbbra is tudjuk ezt tartani. Az életünk ezen része sokkal jobb lett, mivel több az értékesen együtt töltött idő.

A vírusról és arról, hogy mekkora a baj, még talán ekkor sem vettünk tudomást, hiába a korlátozások, a pánikvásárlás, kicsit homokba dugva a fejünket. Inkább a megélhetés és lemondások okozta nyavalygás töltötte ki a napjainkat. Az iskola hiánya, a megnövekedett igények a fiúk részéről, a mérhetetlen unalom, ami néhány esős napon a nyakunkra telepedett.

Persze betartottuk a szabályokat, nem járkáltunk el itthonról, a napi egyszeri sétán és a heti egy bevásárláson kívül. Viszont nem volt kézzel fogható az egész. A szűk ismeretségi körünkben nem volt megbetegedés. Persze a hírekben mondták, hogy mennyi az új fertőzött, de valahogy a korlátozásokon kívül nem éreztünk az egészből semmit.

Aztán egyik nap a férjem kapott a cégtől egy SMS-t. Láttam, hogy elsápad. Kérdeztem, mi a baj. A kezembe nyomta a telefonját, elolvastam az üzenetet. Akkor, abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy mekkora a baj. Az SMS-ben annyi állt, hogy hajlandó-e felutazni Manchesterbe, és leszervizelni, kifertőtleníteni a jégkorongpálya hűtéséért felelős rendszert, mert átmeneti hullaháznak akarják használni, és ennek a feltétele az, hogy a teljes rendszer teljesen frissen legyen szervizelve.

OTT, abban a pillanatban fogtam fel, hogy itt nem megrendezett rémhírek mennek, hanem emberéletek. Több ezer. Több tíz ezer. Anglia sajnos, nem intézkedett elég gyorsan és ezzel elérte az Európában regisztrált legtöbb haláleset számát. Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy miért nem lehet kenyeret kapni, vagy kimenni sétálni. Ott csak az futott át az agyamon, hogy nagy a baj. Ott átértékelődött, hogy jó-e, hogy a férjem minden nap elmegy dolgozni. Hogy mikor megyünk nyaralni, vagy, hogy mikor fogom látni újra a családom. OTT, abban a pillanatban megálltam és tudtam, hogy hálát kell adnunk az életnek, hogy vagyunk egymásnak. Egészségesek vagyunk. OTT csak az számított.

 

Az SMS óta több hét telt el. Azóta nincs sok változás, talán azt leszámítva, hogy elengedtem az iskola által ránk hárított feszültséget és próbálok arra koncentrálni, hogy a fiúk itthon ne nagyon érezzék, hogy mekkora a baj. Próbáljuk a bezártságot vidámsággal megtölteni, társasozni, filmet nézni. Sátorozni a kertben. Abban bízva, hogy ennek a rémálomnak rövid időn belül vége lesz.

Igyekszünk pozitívumot találni
abban, hogy most a család apraja-nagyja mindig itthon van, kivéve a férjem, aki heti általában 5 napot dolgozik. A nagyobbik fiam (8) megtanult kisebb dolgokat készíteni a konyhában. Tükörtojást sütni, tésztát főzni, húst panírozni. A kisebbik egyre szebben beszél magyarul, így nem csak az angolt használja a testvérével játék közben. A férjem kiéli az általa hobby grillnek nevezett sütögetésben magát. Végre volt időnk rendbe rakni a garázst.



Tervezgetjük a jövőt. A fiúkkal sokat beszélgetünk a környezetszennyezésről, a tudatosságról. Az elmúlt 2 évben egyre tudatosabban próbáltunk környezetbarát életmódot élni, most minden csütörtökön a gyerekekkel együtt válogatjuk át a szelektív szemetet, hogy mi az, ami tényleg újra hasznosítható. Ezekre a dolgokra sokkal kevesebb időnk lenne, ha nem jött volna a vírus.

Az angol társadalom nagyon összetartó. A mellettünk lévő utcában már a második utcaszülinapot tartjá. Ezt úgy kell elképzelni, hogy mindenki kiül a háza elé, mindenki süt valamit, és az utca egyik oldaláról a másikra kiabálva beszélgetnek. Mindenki mosolyog, ha szembe jön veled, és köszön, akár az utca túloldaláról is.

Ami nagyon hiányzik, az a kimozdulás lehetősége. A fiúkkal heti legalább 4 foglalkozásra jártunk iskola után, ez most nulla. így sajnos az energialevezetés nehezen megy. A lefekvési idő kicsit kitolódott, de igyekszünk a lehető legjobban napi rutint tartani, ha egyszer újra kinyit az iskola, akkor mi készen álljunk.

A képek a szerző saját felvételei.
 



 
 
[ 1539 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
x