Álmodj tudatosan! Jósálmok, előzőélet-álmok, stresszálmok...
Címlap / Ezotéria / Álmodj tudatosan! Jósálmok, előzőélet-álmok, stresszálmok

Álmodj tudatosan! Jósálmok, előzőélet-álmok, stresszálmok

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-12-06

A tudatos álmodás sokak vágya, de kevesen tudják, hogyan is használhatjuk álmainkat spirituális fejlődésünk, életünk érdekében.  

 

Rendezvénynaptár

„Sátrak között mászkálok, próbálva az enyémet megtalálni. Nem tudom pontosan, hogy milyen, de egyik látható sátor sem hasonló az enyémhez. Ahogy nézelődöm, észreveszem, hogy  ráléptem egy sátorra, ami vastagon be van kenve valamilyen krémmel. A cipőmet a levegőben tartva arra gondolok, hogy megpróbáljam-e óvatosan visszakenni a sátorra, hogy ne pazaroljam el azt a sok krémet, ami a cipőmre ragadt, vagy csak tegyem le a lábam. Megpróbálom a kezemmel leszedni a krémet, de minden ragad már tőle. És észreveszem, hogy a másik lábammal is a krémes sátor szélén állok.”

„Megérkezem egy előadásra, és a barátaimmal szeretnék ülni, akik már ott vannak. Néhányan nagyon udvariatlanul leülnek pont oda, ahova én szeretnék ülni. A barátaim körül már az összes hely foglalt, úgyhogy jobban körülnézek. Bárhova, ahova tartok, vagy akár nézek, mások már ülnek is le. Ez felmérgesít, a terem legelejéhez megyek. Sokan még a lábukat is felrakják egy üres székre, csak azért, hogy én ne ülhessek oda. Végül is egy támla nélküli széket látok üresen az első sorban a terem másik oldalán...”

Ismerős? Álmok, frusztrációval, nemszeretemséggel, kiközösítéssel teli álmok.  Semmi sem működik, a dolgok rosszul sülnek el, nemcsak hogy nem jutok oda, ahova akarok, hanem még néha a célomtól is egyre messzebbre sodródom.

De ennek nem kell így lennie. Azt vettem észre, hogy minél inkább tudatában vagyok annak, hogy nem a normál külvilággal vagyok kapcsolatban, annál inkább irányíthatom álmaimat. Meg annál inkább sikerülnek is a dolgok. És ezt nemcsak én állítom, hanem az interneten részletesen dokumentált kutatómunkák eredményei is, professzorok és doktorok neveivel alátámasztva.

Egyszerűen hangzik, de az álomvilággal nem ilyen magától értetődő a dolog. Az álmodás állapota arra a részünkre is hatással van, ahonnan tudatosságunk ered. És még a rendszeres gyakorlás ellenére is úgy érződik nekem, hogy az ár ellen úszom, amikor az álmom közepén saját állapotom tudatára akarok "ébredni".

Az álmodásról szóló történetem egy téli havas éjszakán kezdődött. Ez volt az első szilvesztereste évek óta, amikor nem mentem sehova, nem néztem tévét, elegem volt az élet körforgásából. Változtatni akartam. Fél tizenegykor lekapcsoltam a villanyt, és megkértem a segítő angyalokat, akikben egyáltalán nem hittem, hogy minden álmomra emlékezzem.

Fel is ébredtem 1:30-kor, és leírtam az álmomat. Meg háromkor. Meg ötkor, meg hat harminckor. Amíg nem írtam le az álmaimat, nem tudtam visszaaludni, annyira a fejemben voltak az álmok. Reggelre kialvatlan szemekkel, vagy tíz teleírt lap után, át kellett fogalmaznom az angyalokhoz szóló kérésem, arra, hogy csak egy álmomat kelljen naponta leírnom.

Aztán szerettem volna testen kívüli utazásokat megejteni spirituális fejlődésem érdekében. Néhány hét próbálkozás után arra jöttem rá, hogy igencsak szorosan a testemhez vagyok láncolva, nem megy. Olvastam, hogy álmodás alatt könnyebb a testünket ideiglenesen elhagyni, főleg, ha az álmodás tudatos. A következő könyv, amit olvastam, persze a tudatos álmodásról szólt. Azt mondta, mindenkinek lehetséges tudatossá válnia (Persze ez csak akkor hasznos, ha emlékszünk később. Boldog voltam, hogy ebben már volt némi gyakorlatom.), és sok módszer segít. Castaneda a kezére néz, és ellenőrzi, hogy a keze normálisan néz-e ki. A nyugati ember egyszerűen az órájára néz (ha digitális), megpróbál olvasni (ha tud), vagy megpróbálja a villanyt felkapcsolni. (ha ezek egyike sem működik, valószínűleg álmodik az illető). 

A tibeti Álom Yóga kezdő gyakorlói minden felébredés/tudatossá válás után 21 módon ellenőrzik, hogy a szokásos valóság-e az, amit tapasztalnak.
A könyv azt is mondta, hogy a legfontosabb a szokás kialakítása. Mások meg azt mondták, hagyjam abba a folytonos ideges kezeimre való bámulást. Meg rohanóban vagyok-e, mivel mindig az időt ellenőrzöm. De a gyakorlás ellenére sohasem sikerült arra rászoknom, hogy olyan tudatos legyek ébren, hogy például minden alkalommal, amikor egy kutyát látok, vagy egy küszöbön átlépek, ellenőrizzem a valóságot. 
 
Habár tökéletes egyáltalán nem vagyok, részleges eredményeim azért vannak. A következő néhány álom vagy álomrészlet leír egypár álmodási tudatállapotbeli pillanatképet (az egyik korábban említett álmom befejezésével kezdve):

„...Végülis egy támla nélküli székre ülök le az első sorban, habár valaki oda is fel akarná rakni a lábát. Észreveszem, hogy a filmet egy tévéről fogjuk nézni, és örülök, hogy nem ültem le valahol hátul. Ahogy jobbra nézek, látom, hogy egy másik barátom is eljött, épp mellettem ül. A sor mellett jégkrémet árulnak, és vett egyet, felém nyújtja, hogy harapjak.”

 „Egy nagy mezőn vagyok egy csomó emberrel, akik kissebb-nagyobb csoportokban álldogálnak. Valaki elkezd felém köveket dobálni. A kövek hosszan, lassan és furcsán repülnek, ebből rájövök, hogy álmodom. Én is elkezdek felé köveket dobálni. Élvezem a köveim hosszú egyenes reptét, hogy milyen jól irányzottak, hogy tudom őket úgy dobni, hogy senki ne sérüljön meg, és hogy a rám irányított kövek messze elkerülnek engem.”

„Egy szobában vagyok. A nap besüt, és hirtelen eszembe jut, hogy leellenőrizzem a valóságot. A kezemre nézek;  a bőröm zöldes, az ujjaim hosszúak és idegenszerűen hajlanak. Álmodom. Egy nő megy keresztül a szobán. Vele megyek, és szájon csókolom. Hagyja, de nem áll meg, jártunkban érzem az alsó ajkát a számban. Közben látom, ahogy más szobák is elhaladnak a szemem előtt, ahogy megyünk tovább, és meglepődöm, hogy milyen tiszta a kép. Izgulok, ahogy benyúlok a nő ingébe és megfogom a mellét. A szája széléből egy darab valahogy leolvad, és a számban marad. Érzékelem, hogy felébredőben vagyok. Még félig ébren is érzem a melle puhaságát a kezemben.”

Azt hihetjük, hogy egy álomban vagy tudatában vagyunk annak, hogy álmodunk, vagy nem. És kész. De sok különböző szintje van ennek a tudatosságnak. Minél alaposabban tudatában vagyok annak, hogy álmodom, annál szabadabban csinálhatom azt,  amit akarok. Némi gyakorlás után abból, hogy mennyire vagyok a tudatállapotom tudatában, már tudom, hogy mennyire mennek a dolgok. Ha repülök (mert álomban azt is lehet), akkor alacsonyabb tudatszint esetén lehet, hogy nem tudok olyan magasra menni, vagy olyan gyorsan haladni, mint ahogy akarok. Valaki példaként egyszer azt hozta fel, hogy ha mondjuk álmodban meglátsz egy nőt, akinek négy szeme van az arcán, többféleképpen reagálhatsz, attól függően, hogy milyen magas a tudatszinted.
1) Nem konstatálsz semmi különöset.
2) Morfondírozol magadban, kár, hogy négy szeme van, nem áll jól neki, mert különben csinos lenne.
3) Azon töprengsz, hogy lehetséges-e ez egyáltalán, talán egy cirkusz van a városban, aminek ez a nő tagja?
4) Realizálod, hogy ez nem lehetséges, és ellenőrzöd, hogy álmodsz-e.
5) Már tudatában voltál annak hogy álmodsz, és őt meglátva pontosan megfigyeled, hogy hogyan eszkábált össze az álmodó agyad egy arcot négy szemmel.

Az eddig említett álmok egyikében sem voltam tartósan tudatában annak, hogy álmodom. A világ egy része nem úgy működött, ahogy általában kellett volna, de a többi rész kitartott. Én meg többnyire csak élveztem azt a részt, ami máshogy működött, a "kedvezményezett" és nem a "kezdeményező" voltam, az utolsó esetet kivéve. De még az utolsó esetben is történtek akaratomon kívüli dolgok (a nő nem állt meg, a szája széle leolvadt, felébredtem pont akkor, amikor...).  
Az én esetemben az segít a jobb tudatraébredéshez, ha korán (négykor) felébredek, és tíz-húsz perc múlva visszaalszom. Elalvás előtt néhány önprogramozó utasítást adok magamnak, hogy álmomban célom felé vezessenek, és segítsenek a szokásos csapdákat elkerülni: Most elalszom, és álmodom. Álmomban emlékezem, hogy a tudatállapotomat ellenőrizzem, és mikor tudatába jutok, hogy álmodom, nem ragadok le ösztönös viselkedési szinten, hanem találkozom a spirituális tanácsadómmal. Ő segít majd abban, hogy testen kívüli élményekre tegyek szert.
 
„Egy osztályteremben vagyok. A tanárnő néhány lapot oszt ki nekünk (vagy tizenöt tanulónak, akik mind egy nagy asztal körül ülnek). Az összes lap gyűrött és megviselt. Ahogy rendezgetem ezeket a használt papírlapokat, a kezemre nézek. Az ujjaim rövidebbek, és helyenként összenőttek. Arra gondolok, hogy bárkivel bármit csinálhatok, de a tanár az egyetlen nő a teremben, nem izgat fel, és meg akarom találni a tanácsadómat, "guide"-omat (kalauzomat). 

Nagyon nyitott vagyok. A testem az álmaimból ismerős, az ébrenlétitől különböző módon érzi magát. Hangosan is kimondom, hogy a tanácsadómmal szeretnék találkozni. Egy gyerek jön fel a lépcsőn, lehajolok, hogy egyenlő szinten legyünk, de nem néz rám, csak elmegy mellettem. Haszontalannak találom, hogy továbbra is a teremben maradjak, úgyhogy kimegyek a folyosóra. Nem is gondolok arra, hogy kinyissam az ajtót, csak keresztülmegyek rajta. A folyosón sétálva, a távolban egy csoport nőt látok.

Ahogy közelebb érek, megismétlem keresési szándékomat. A nagy lépcső a folyosó végén  tele van. Egy kb. 12 éves tanuló megy mellettem a tömegben lefelé. Mond valamit arról, hogy a tanárát keresi. Mondom, én is. Még mond többet is erről. Egy idősebb tanulót sodor mellém a tömeg, és a mondatot ugyanott folytatja, ugyanabban a hangnemben, ahol és amilyenben az előző tanuló abbahagyta. Meglepődöm, majdnemhogy megdöbbenek. Megkérdezem, hogy van az, hogy habár egy másik fiú, mégis tudta ugyanott folytatni, ahol az előző abbahagyta. Mielőtt válaszolna, tudom a választ: Mindannyian ugyanaz a lélek, ugyanannak a teremtménynek, létezésnek a részei vagyunk."

A tudatosságom jobb itt, de még most sem jutok annak tudatába, hogy az összes tanuló az én álombeli kreálmányom. És még ha részben tudom is, nem vagyok annyira tudatában, hogy a viselkedésüket irányítsam. A következő álomban viszont magasabb a tudatszintem:

„...Abból, ahogy a testem érez, felismerem, hogy álmodom. Elrugaszkodom, és felrepülök. Lágy szellőt érzek az arcomon, ahogy körülnézek, hogy megállapítsam, hol vagyok. A mozgás és a mélység érzésének realitásától érzem, hogy fölébredőben vagyok. Megpördítem az álomtestem, ahogy tanultam, hogy ne ébredjek fel. De nem látok rendesen. Megint pördítek egyet, a látásom lassan helyreáll. Egy ház előtt állok, amit nagyon ügyesen raktak össze. Ahonnan állok, minden ablak úgy van építve, hogy a függönyözetlenség miatt egy másik ablakot látok, és azon keresztül azt, hogy a ház mögött egy zöldellő füves rész van. Ahogy ott állok és nézem a házat, mélyen méltányolom az agyam kreativitását...”

 
 

És amire olyan sokat törekedtem, íme néhány a spirituális álmaimból:

„Egy utcán állok, az eső csepereg. ND felvillan (Szereztem egy, az arcomra helyezhető masinát, amit "NovaDreamer"-nek hívnak, és ami érzékeli, ha a szemem gyorsan mozog álmomban, és fényt villantva a csukott szemhéjamon keresztül a szemembe, arra figyelmeztet, hogy álmodom.), és felismerem, hogy álmodom. Feldobok egy kulcsot a levegőbe, és azt mondom, hogy bűvös kulcs, mutasd az utat. Semmi sem történik. Körülnézek, és felmászom egy szürke házra. Ahogy mászom, kiderül az idő, és körülöttem minden színessé és napossá válik. Egy fiatal lány áll a ház tetején, és azt mondja, amikor felérek, hogy az anyukája egy angyal. A lány úgy néz ki, hogy az anyukája tényleg egy angyal kell, hogy legyen. A lány egy ezüstös színű szőlőfürtöt tart a kezében. Kérek egyet. Azt mondja, hogy nem, mert ha veszek egyet, az anyukája úgy megüt a varázspálcájával, hogy 400 kilométeres sebességgel fogok elrepülni. Gyorsan veszek egyet, mert akarok 400 kilométeres sebességgel repülni, mivel álmodom. A lány mögött meglátom az anyukáját, és izgalom és a hála érzete fog el, hogy egy igazi angyal jelenlétében vagyok.”

„Tudatos vagyok ahogy kimegyek az ajtón. Ahogy a keskeny folyosón sétálok, azon gondolkozom, hogy mit tegyek. A sötétet keresem majd, ahogy korábban olvastam. Egy faházszerű kisebb épületbe lépek be. Sötét van, a veszély érzetét érzem. Félek is egy kicsit, de tudom, hogy álmodom. A helyiség legsötétebb részére megyek, ami az ajtó mögött van. A falon egy mélyedést veszek észre majdnem fejmagasságban, valószínűleg gyertyák számára. A fal kopott és koszos. A számmal egy mély, zümmögő hangot adok. A mélyedés végén egy vastag cső belsejét érzem, ahogy a kezemmel tapogatok, és hosszú kell, hogy legyen, a hangommal érzem. Aztán a testem helyzetében mozgást érzékelek, és felismerem, hogy kiestem a sötétségből a csövön keresztül. Tudom, hogy most születtem meg. Az ellenállhatatlan  hála érzete tölt el, és ahogy felébredek, sokáig sírok visszafojtatlanul ettől az erős érzéstől.”






 
 
[ 14946 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x