Vallás: Elrendelés, kiválasztottság, vagy lelki igény? -...
hirdetés
Címlap / Ezotéria / Vallás: Elrendelés, kiválasztottság, vagy lelki igény? - Gyermeked hitének alakulása

Vallás: Elrendelés, kiválasztottság, vagy lelki igény? - Gyermeked hitének alakulása

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-06-22

Szinte nem lehet eleget beszélni arról, milyen fontos az ember lelki élete. A lélek egyensúlya, a harmonikus élettérhez, kapcsolatokhoz és egészséghez, a fiziológiai állapothoz egyaránt fontos. Az ember természetes útkeresése, az elmélkedés, végkifejletként, motivációink gyökereként keretet adhat életünknek. Pusztán lelkisegély, és kitaláció, vagy erő, hit és hatalom? Érdem vagy születni kell a vallásos életre? 


Rendezvénynaptár
A hit kialakul a gyermekben, azután a felnőttben ráépül a kialakult elemekre egy újabb réteg élmény, s ez alapján a hitünk, és vallásunk korábbi élményeinkhez mérten alakul majd.

A vallás maradi
A vallás ma igen-igen megvetett dolog a modern társadalmakban. Még azok a vallásos személyek, akik hisznek is Istenben, azok is csupán saját felekezetük szerinti elgondolásokra fogékonyak. A vallásról gyakran hallani azt a tévképzetet, hogy egy érzelmi, lelki dolog lenne, azt is fontos lenne megjegyezni, hogy a vallás, a hit, vagyis az eredet, a végcél keresése és megértése, a transzcendensben való hit, gyökereink vizsgálata, teljesen természetes, nem szégyen, és nem egy lelki mankó csupán.

A vallás mindemellett ma szellemi shopping. Annyira nyitottak, annyira szabadok és annyira öntudatosak vagyunk, hogy a vallásunkat, a hitünket is gyakorlatilag megvásároljuk. Olvasgatunk, szemezgetünk, majd felveszünk egy vallást. Nem feltétlenül jó a születési, görcsös és makacs vallási elrendelés, hogyha te egy keresztény családba születtél pl. akkor mindenképp annak kell lenned. Fontos azonban tudni, hogy a mai gyökértelen álláspont, mi szerint vallásos elemeket kapunk, de teljes vallásos neveltetést nem kapunk családunktól a leggyakrabban, így ezért szemezgetünk, és kedvünkre választunk.

A vallás átfogó, egyetemes, és érzelgős

A legérdekesebb az ökomenikus fogalom, amely összefogta a keresztény egyházakat. Egyrészről csodás szemlélet, az egyenlőségről és arról, hogy a hit végtelen, arról, hogy a különböző vallások megközelítőleg azonos dolgot prédikálnak. Mégis érteni kell, hogy borzasztó furcsa, mai szemlélet. Hiába prédikálja minden vallás egy és ugyanazt, más-más körítéssel, mégis tudni kell, hogy ez nem jelenti azt, hogy egyiket sem követem. Ma hajlamosak vagyunk azzal felmenteni magunkat a vallásgyakorlás alól, hogy minden vallás ugyanarról beszél, akkor meg minek kötelezzem el magam. Hát talán azért, mert a gyakorlat a vallásban való elmélyedés, egy rendszer teljes megismerése többet ad, mint puszta filozófiai elmélkedés, az egyébként igen jól analogizálható vallási irányzatokról.


A vallást alighanem, ettől még megismerni érdemes, és kell, éppen úgy, ahogy az anyagi dolgokat, az önellátást is célszerű lenne megtanulnunk, házépítés, főzés, növénytermesztés, gyógyászat alapfokon, hogy a matériában boldoguljunk. E mellett, a hitnek és vallásnak van értelme. Ami a kettő között van, az a díszlet. Szép és igaz közvetítő értékek, mégis hamis értékeket közvetítenek. Ma művészetet tanulni azt jelenti, hogy megismerünk iskolákat és megtanuljuk a festők születési adatait. Művészetet márpedig a szépért, az értékért végezni kell, a többi csak általános műveltség. Kifejezheti a kultúráltságot, a műveltséget ez a tudás, de nem valós tudás, csupán a két fontos tudásréteg közötti híd, átmenet. 

A vallás magában foglalja a hitet, a keresést az élet végső értékét, és azt, hogy mindezt hogyan valósítsuk meg a gyakorlatban, a mindennapi életben. Ha ez nem az egyén megtörésével, hanem építésével, kibontakoztatásával jár együtt, akkor a vallás igenis hatékony, jó, és eredményes, míg fordított esetben patológiás. 

HarmoNet tipp: Vallások és kultúrák közötti párbeszéd régen és ma - Fesztivál, ami magáért beszél! >>

A vallásról való mélázás
A legérdekesebb viszont talán az, ahogy a vallásról ma gondolkodunk. Beleszületünk egy közegbe, pszichológiai mintákat kapunk, kialakult egyfajta látásmódunk, kapunk egy nagy halom élményt, s akarva akaratlanul a vallásunkat e szerint választjuk meg. 50 éve még a vallás egy kapott dolog volt, ha erőszakosan, ha nem erőszakosan kapta meg a szülött családja, ha rá akarta nevelni a vallásos életre, ha nem, hozott minta volt, amit a szülő követ, és hisz, azt végezzük. Ma ez kicsit másként van. Dacolhatunk, lázadhatunk, sőt tudatosan elfordulhatunk. A szellemi pláza megnyitott, sőt kibővítettük, mert az Internet fejlődésével, a tanfolyamok sokaságával, és az utazás felgyorsulásával, egyszerűen ömlik elénk a gondolkodásmódok lehetősége, kínálata s nehéz eldönteni, miben hiszünk.

Ennek a szellemi kotyvaléknak köszönhetően ma mindenkinek gyakorlatilag egyéni vallása van. Ortodox nézetekről ezért már csak azoknak lenne szabad írni, akik valóban megtértek, és gyakorlatilag szerzetesi életmódot élnek. 

Szinte bele sem gondolunk, hogy a hitünk hogyan alakul. Ma, amikor akár direkt, tudatosan elfordulhatunk szüleink hitétől, mégis magunkban hordozzuk a mintákat. Ma már nem utánozva kapunk vallást, hogy egy rítust megismerve mi is gyakoroljuk azt, hanem rejtetten. Pl. ahogy szüleink egy mesét kommentálnak, vagy ahogy érzelmeikben hozzánk viszonyulnak. 

A gyermek hite
Borzasztó nehéz pl. egy olyan gyermeknek elfogadnia a szeretetvallást, aki soha életében nem kapott szeretet, akit szülei elhagytak, vagy bántalmaztak. Egy olyan nő, akinek édesanyja, apja alárendeltje volt, és jó életet élt, ideális családmintának fogja tartani, és hitében is el tudja majd fogadni az olyan nézeteket, ahol a férfi az úr, míg ellenkező esetben, ha édesanyja kiszolgáltatott volt, gyűlölni és félni fogja ezeket a nézeteket. A valláslélektan tudományága éppen erre specializálódott. Az ember lelki igényeinek megfelelő vallás-megválasztás kérdéskörére, a neveltetési és egyéb minták, élmények alapján való világkép és hit természetes alakulására. Ezt vizsgálja.

Rendkívül fontos e kérdésben minden tapasztalat. A nagyszülők, a szülők, a pedagógusok, rokonok és barátok ráhatása is. Ma ez minden korábbinál lényegesebb elem lehet, hiszen élményeinknek megfelelően válogatunk ebből a szellemi plázából.


Korábban, ha olvastunk, érdeklődtünk is egy vallásról, nem feltétlenül valósítottuk meg, de amikor a spiritualitás, a hit iránti igény újraéledt, sokkal nyitottabbak vagyunk, és mindent kipróbálunk, mindenbe belefolyunk, mintha csak egy extrém sportról, vagy egy körutazásról lenne szó. Az, hogy végül milyen vallást választunk, függ a kapott mintáktól, szüleinkkel való kapcsolatunktól, kríziseinktől és örömeinktől. Ha a már bennünk lévő élményekre kapunk egy válaszreakciót, akkor úgy érezzük, otthon vagyunk, megtaláltuk a nekünk valót.

Ha valaki édesapjától gyakran hall egy anekdotát, egy tanmesét, történetet, és később, akár 30 esztendővel később, ugyanezt a példázatot, tanmesét halljuk a tanítás megerősítésére, akkor jobban értjük majd már a birtokunkban lévő tudás által, s azt érezhetjük egy bennünk elraktározott tudást, egy belső zenei húrt pendít ez meg. Vagyis visszaigazolást kapunk, máris igazságnak érezzük az adott tanítást, anélkül, hogy szigorúbb szűrőn engednénk át az adott nézetet. Nehéz, hogy mindez, ahogy azt a családállítás tárgyköre is feltárta, tudattalanul is megtörténhet, generációkon keresztül, akár ükszüleinktől vagy korábbi őseinktől is hozhatunk mintákat, gondolkodásmódot, megnyilváníthatjuk ezeket anélkül, hogy tudatában lennénk, csupán ismételjük egy felmenőnk életét.

HarmoNet tipp: Azonosították Janus Pannoniust! >>

Lerángattuk Istent a trónról
Ez a szabadság persze lehengerlő. Nem árt azonban eltöprengeni azon, hogy a vallás és hit kérdése nem egy szellemi pláza termékei, Isten pedig nem az adott áruház akciós terméke. A világképünket ma lelkünk hatásai, élményeink szerint alakítjuk. Hol van ebből azonban az eleve elrendelés, a kiválasztottság érzése, a sorszerűség. Ma mi választjuk Istent, kb. úgy mintha egy dvd lejátszót vásárolnánk. Vajon tisztelet ez Istennel szemben? Gyakran még ezt is úgy állítjuk be, hogy Isten választott minket, kivetítünk rá. Vajon tisztességes ez vele szemben?

Őszintén nézz magadba! Korrekt ez? A vallás, a hit és világképünk értelmét veszti, ha mi emberek az egyébként bár különleges, de mégis csak hibákra hajlamos, koránt sem tökéletes tudatunkkal kerül kiválasztásra. Hát nem a valódit, az igazit keressük? Az igazi célunk és feladatunk? Akkor alázattal tanulni kell. Nem szellemi plázát játszani, csak figyelni és tanulni, elmélyedni. Így lesz a vallás igazi, valóban értékes. A hamis vallás adhat társadalmi képletet, mintákat - melyek nehezen követhetőek -, de az igazi vallás olyan mintát ad, ami élhető, és ami boldoggá teszi az embert, ez igen nagy különbség! Ismerd meg a világot, tájékozódj, és szépen lassan határozd el magad egy irányba, ne rohanj bele a vallásba.

Gyermekeink hitét élményeik alakítják. A felnőtt hite pedig, a gyermek hitére épül bennük. Válasszuk szét tapasztalatainkat a valóságtól. Ami velünk történt, csupán személyes valóság, az igazságot nem feltétlenül tartalmazza maximális szinten.

A hit belsőnkből fakad. Nem választás kérdése.  

Fodor Kata
További érdekességek a témában >>




 
 
[ 3298 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
x