Mi hiányzik még az életünkből?
hirdetés
Címlap / Ezotéria / Mi hiányzik még az életünkből?

Mi hiányzik még az életünkből?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-06-18

Amikor Mózest megbízza Isten Izrael népének vezetésével, egy bot van a kezében. Egy fadarab. Csodát művel ez a fadarab. Amikor Isten szól, hogy nyújtsd ki, hogy vedd használatba, hogy ott van a fadarab a kezedben, akkor a bot, a száraz, letört, vagy éppen levágott fadarab úgy engedelmeskedik Mózes kezében, ahogyan Isten éppen akarja.  


Rendezvénynaptár
Amikor Mózest megbízza Isten Izrael népének vezetésével, egy bot van a kezében. Egy fadarab. Csodát művel ez a fadarab. Amikor Isten szól, hogy nyújtsd ki, hogy vedd használatba, hogy ott van a fadarab a kezedben, akkor a bot, a száraz, letört, vagy éppen levágott fadarab úgy engedelmeskedik Mózes kezében, ahogyan Isten éppen akarja.
Olyan ez a bot, mint egy karmester pálca. Egy picike fadarab, egy egészen kicsi fa Mózes kezében. És úgy intézi, rendezi Izrael népének sorsát, életét, ahogyan ember azt szavával nem tudná megtenni, végrehajtani. Nem üt, nem dobol, nem kopogtat ezzel a bottal Mózes, csak éppen kinyújtja, megmutatja, a szem elé tartja, hogy látszódjék.
Már három napja, hogy elhagyták Egyiptom földjét, hogy kiszabadultak a rabszolgasorsban tartó fáraó kemény keze alól, és a veszély úgy tűnik nem múlt el. Nehéz terepen mennek. Vagy ingoványos a talaj, ahol nagyon nehéz haladni, vagy éppen, ha a szél túl erős, úgy kiszárítja a területet, a Keserű Tavak vidékét, hogy száraz pusztává változtat mindent.

Az örök banánhéj
Hiába a szabadság, hiába a megmenekülés lelkesítő, mámort ajándékozó öröme, úgy tűnik, az öröm elillan, a száj lassan kiszárad, már nem dalolnak hálaéneket, a három nap utáni menetelésből kezd elege lenni a népnek. Amikor egyenesbe, lendületbe jönnének, történik valami. Eseménydús életük van.

Valami mindig történik! Amikor éppen egyenesbe jönnénk, nem kell sokat várnunk, mert hamarosan elkövetkezik az idő, amikor kiszárad a szánk, amikor megint valami akadály gördül elénk. A mosoly, az öröm nem nedvesíti ajkunkat, teszi csillogóvá, mert szinte megszólalni sem tudunk, az is nehezünkre esik, ha szólnunk kell. Egy ideig sima az út, aztán jönnek a göröngyök, jön a szomjúság, jön a pusztaság, a szárazság.

A hosszú út elején van a nép. Alig haladtak előre, és közelítették meg a célt. Isten rögtön akadályt gördít, hiszen még oly keveset tud Izrael Uráról, Istenről! Az út első szakaszában vannak, még van, mit tanulniuk, megismernivalójuk Istenről. Mert mennyi minden hiányzik még Istenlátásukból, Istenszeretetükből! Ahogyan nekünk is hiányzik még! Mennyi mindent elkövetünk, megteszünk, amit nem lett volna szabad, de megtettük, mert magunkra néztünk, megtettük, mert nem ismertük még Istent teljesen, megtettük, mert nem hittünk neki, megtettük, és elkapkodtuk cselekedetünket! Nem teljes az Istenismeretünk, és Istenszeretetünk! Volt, amikor pusztaság, és élettelenség, száradás, keserűség, hanyatlás, és csüggedés uralt, mert elfelejtkeztünk Róla. Minden más fontosabb volt rajta kívül.

Minden mást szerettünk volna elérni, megkapni, de Vele úgy voltunk, Ő még ráér. Most más az első! Aztán észrevettük botját, amivel rendezni kényszerült a kesze-kusza szálakat. Észrevette szemünk a botot, hogy lám azért az Úr, mégis csak Ő, ha én nem is annak tartottam.
Pusztai, száraz, élettelenségével nyomasztó utakon jár az Isten népe. Ilyen utakon jár. Sok a tanulnivalónk. De sok mindent meg kell még igazítanunk! Meg kell még beszélnünk! Elmondani! Le kell meg raknunk! Rá kell akasztani a fogasra, mert ott a helye, és nem rajtam! El kell rendeznünk az előcsarnokban. Elidőzni a tükörnél, hogy mi is, amit nem veszek észre magamon?! Pusztaságban van Isten népe, hiszen ilyen utakon vesszük észre, minden nincsen a birtokunkban! S amikor ezt tapasztaljuk, hogy minden, semmi sincsen a birtokunkban, ekkor kezdünk el vergődni, és nyomorúságunkban ekkor szólítjuk, keressük az Istent. Áldottak az utak, amikor szinte kiszáradunk, amikor a pusztaságban érezzük magunkat, mert ekkor odajöhet Isten hozzánk, ekkor hívjuk Őt!

A galambhoz hasonlítják sokan Isten népét, aki bajában menekülni próbál, verdes, csapdos kínjában, talál éppen valami odút, de ott sincsen biztonságban, mert a kígyó sziszeg az odúból felé, aztán vergődésében hangosan búgni kezd, hogy a galambdúc tulajdonosa meghallja, és segítségére siessen. A veszélyben lévők gyakran ezt teszik. Menekülnek, de először rossz irányba. Oda, ahol a kígyó megmarja, ha időben nem veszi észre. Menekül, de először maga keresi az odút, maga indul el. Holott Isten éppen azt mutatja, nem kell Isten népének önmagát védenie, hanem Isten védi őket. Szólni kell. És segítségünkre siet.

Keserűség és pánikhangulat
A pusztában pánikhangulat van. Mint a galambok, verdesnek, vergődnek. Zúgolódnak, mi lesz velünk, mit igyunk? Három napja csak jövünk, nincsen mit innunk! Hiába jöttünk el, hiába vagyunk most itt, szomjazunk. Ami vizet találunk 3 nap után keserű, ihatatlan. Nincsen megoldás, bosszantó, ami történik.

Ami van, az is keserű! Hiába van, nem ér semmit! Kiegészítésre, változásra szorul. Valami kell még hozzá, valami kell még bele, mert, ami van, az még így nem jó! Ivásra alkalmatlan. Ember számára fogyaszthatatlan. A keserűséget nemcsak Izrael népe ismeri. A keserűséget Isten ma élő népe is érzi.

"Uram, ha most onnan lenézel, lásd a lét nincs tele mézzel!" Fogalmazza meg versében a Székesfehérváron is szolgált Bódás János református lelkész, költő. És énekeljük mi is evangélikus énekünk vers szerint, a sok keserűségnek földünkön szabj határt!
Valami csodaszer kell, édesítő szer, mert, ami van, az nem az igazi. Abból valami hiányzik, ahhoz kell még valami! Nem arról van szó, tehát, hogy új kell, nem az a baj itt, hogy ki kell cserélni mindent, máshova kell indulni, más irányt kell venni. Az a baj, ami van, az beavatkozásra, javításra, gyógyításra szorul.

Ami van, ahol vagy, ahol éppen most tartunk, az amiatt bosszantó, mert onnét még hiányzik valami. Mert indulhatunk más irányba, mert cserélhetünk helyet, tárgyakat, munkahelyet, házat, otthont, házastársat, barátot, a baj mindig megmarad, ha nincsen ott az, ami hiányzik, amivel még ki kell egészíteni azt a bosszúságot okozó állapotot.

Mózes nem várt sokáig, tudta, mi hiányzik. Isten gyógyító ereje, Isten megsegítő ereje, jelenléte hiányzik, és az, amit most csak Ő tud adni! Az Úrhoz kiáltott a keserűség közepette, és nem kezdett saját megoldásokba, nem hintett el a népnek valami frappáns, hihető mesét, hanem kiáltott ahhoz, aki megígérte, megtartom a szövetséget Veletek.

A fadarab volt, ami segített. Nem tudni mekkora, milyen fa. Amit Isten szeme elé tárt fát, azt dobta bele a vízbe, és édessé vált a víz. A fa csodaszer. Isten adja, tárja a szem elé. Újra meg újra. Változatlanul a fát. Tudja, mi használ, mi gyógyít. Mi rendez, mi hiányzik, mi kell még az életünkhöz. S a fa, úgy tűnik elmaradhatatlan. Krisztus születése előtt is már fa. Igaz, hogy egy kis fadarab, egy bot.

Ferenczy Andrea

Csipetnyi Só



 
 
[ 1230 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
x