Vaknak született fiam lát - Az idealista és a realista gondolkodás...
Címlap / Ezotéria / Vaknak született fiam lát - Az idealista és a realista gondolkodás közötti különbség

Vaknak született fiam lát - Az idealista és a realista gondolkodás közötti különbség

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-06-03

1989-ben egy koraszülött, vak kisfiú anyjának azt mondták: a babájának mindössze tíz százalék esélye van a látásra. Az egykori kisbaba ma már 31 éves, kettes és egyes szemüveget hord, és remekül lát. Az izgalmas történetet édesanyja meséli el. A beszámolót az Agykontrollosok pontosan érteni fogják!  

 

Sok sok évvel ezelőtt történt velünk 1989-ben. 
A kisebbik fiam hat és fél hónapra vaknak született, sőt nem volt nehézsúlynak mondható: 1kg. és 80 deka volt.

 
Az orvosok szerint a látási esélyei minimálisak voltak, de egyáltalán voltak!!
 
Nem vigasztaltak, azt mondták, mindent megtesznek, amit csak lehet, és a többi már nem rajtuk múlik. Egy pillanatra és egy nagyon kicsit elkeseredtem. A világot én nagyon csodálatosnak tartom és látom, úgy gondoltam ezt a kisebbik fiamnak is látnia kell! A fiamat nem tudtam vaknak elképzelni, csak az munkált bennem, hogy a Balázs fiam látni fog. Szinte fanatikussá váltam, mivel nem voltam hajlandó tudomást venni, a legrosszabb lehetőségről.
 
A nap minden pillanatában csak az volt bennem, hogy mi ketten ezt a csatát és a háborút is megnyerjük és az én kisfiam látni fog. Az orvosok folyamatosan próbáltak felkészíteni a legrosszabbra, teljesen eredménytelenül. Kicsit megrémültek, azt hitték, hogy a gyermek anyukája „bekattant”, mert nem voltam hajlandó még csak beszélni sem róla, hogy az én kicsi fiam vak, ő nem vak, csak még nem lát! 
 
Az orvos arcán mikor a ráncokat megláttam közöltem vele, hogy a rossz híreit tartsa meg, engem az nem érdekel és most hallani sem akarom, mivel az én fiam látni fog. A megoldást keressük meg, mert annak LENNIE KELL!
 
A tatabányai koraszülött osztályról Győrbe vittük az én pici fiamat.

 
Két hónap után ez volt az első pillanat mikor a kezembe foghattam a pólyát, benne az én csöpp fiammal. Idáig az inkubátoron keresztül „beszélgettünk”. Mondanom sem kell, hogy ezeket a párbeszédeket is elég furcsán nézték több mint 30 évvel ezelőtt. Szerintem amikor az orvosok hallották, miket beszélek a kisfiamhoz akkor kezdtek igazán gyanakodni az én elmeállapotomra.
 
Ott álltam a fiam mellett, fogtam az inkubátort és beszéltem hozzá: ne adja fel, küzdjön ő is, és mi leszünk a befutók! Hosszasan beszéltem neki az életről, az életszépségéről, a színekről, a csodálatos képekről, a tesójáról, aki szeretne vele sokat játszani, a nagyszülőkről és arról, hogy őt nagyon várjuk haza.
 
A szemműtét előtt az orvosok közölték velem, hogy a gyermek látásáért indulnak, a végeredményt nem tudják megmondani. Azt elismerték, hogy kb. csak 10% esélyünk van.
 
Ennyi elég!
 
Ez az 1% tízszerese, győztes pozíció! Ez volt az a pont, amikor már a győri orvosok is, értem is kezdtek komolyan aggódni.
 
A műtét sikerült!
 
Amikor két hét múlva haza vihettem a kicsi fiamat, már két és fél hónapos volt, csak azt voltam hajlandó elfogadni akkor is, hogy a látása folyamatosan javulni fog. 3 éves volt a fiam, mikor a műtétet végző professzor közölte most már szemüveget is hordhat. Elvittem egy szemész orvoshoz Tatabányára, a kb.16 oldalnyi lelettel együtt, miután a főorvosnő elolvasta, megvizsgálta a fiamat közölte, hogy nem érti, ilyen leletekkel 14-16 dioptriás szemüveget kellene felírnia, de a gyermek szemének 4-es és 4 és felesre van szüksége.
 
Elmondása szerint 25 éve praktizál, ilyet még nem tapasztalt.
 
Annyit jegyeztem meg csendesen: csak nagyon akartam, hogy lásson a fiam. Ezek után megkértem, ha bármit tapasztal, ossza meg velem, szeretném tudni.
 
1992-őt írtunk.
 
1991-ben Tatabányán elvégeztem az agykontroll tanfolyamot.

 
Addig a fanatikus hitemre támaszkodtam, de a tanfolyam elvégzése után, már az agykontrollon tanultakkal is programoztam. Mindennap minden pillanatában csak azt láttam, hogy a fiam látása tökéletes. Az első vizitet követően három hónap múlva kisebb komplikáció lépett fel. A doktornő szerint az egyik szemét valamilyen belső veszély fenyegeti. Egy belső vérzés, ami kívülről nem megállítható. Ránéztem és teljesen magabiztosan közöltem: nem lesz baj! Megállítjuk!
 
Napi 3x20 percben csak érte agykontrolloztam.
 
Minden technikát bevetettem. Az összeset! Nem bíztam a véletlenre. Emellett minden éjjel álmában is beszéltem a kicsi fiammal és megkértem küzdjön ő is, megéri, takarítsuk el onnan azt a „belső veszélyt”! A kontroll vizsgálatra két hét múlva mentünk, a doktornő döbbent arcát nem tudom elfelejteni, rám nézett és teljesen meglepetten közölte: ELTŰNT a folt! 
 
Azóta is rendszeresen jártunk hozzá, és a csoda további folytatása: a dioptriák lassan-lassan csökkennek mára már egyes és kettes dioptriánál tartunk és felnőtt férfivá cseperedett.
 
Ez is olyan megmagyarázhatatlan az orvosok számára, hiszen ilyen típusú műtét után, nem „szokott” javulni a látás. A főorvosnő egyszer megkérdezte, kb 5 év múlva azután, hogy elkezdtünk hozzá járni, mivel etetem a gyereket vagy mit csinálok vele áruljam el, mert ő több évtizede praktizál, de ilyet még sosem tapasztalt. Biztos van valami amit én ő csinálok és ő nem tud. Kicsit zavarban voltam, de addigra már nagyon jó viszonyba kerültünk.
 
Bevallottam neki, hogy az első két évben, amikor megszületett, a fanatikus hitem vitt előre, annyira akartam, hogy lásson, de aztán elvégeztem az agykontrollt és már azzal felfegyverkezve programoztam. Vittem neki a könyveimből, elolvasta, majd a doktornő is elvégezte Tatabányán a tanfolyamot és boldogan mesélte nekem az élményeit.

A történet realista része:
 
Ugyan akkor, ugyan abban a kórházban született egy másik kisfiú is hasonlóan vaknak, sokkal jobb „orvosi esélyekkel”, neki 50% esélyt jósoltak. Ötször jobbak voltak az eredményei, esélyei, mint az én kicsi fiamnak. Az ő édesanyjának is elmondták, hogy nem 100%-os a műtét sikere, próbálja ezt elfogadni.
 
24 éves voltam én, és idealista, a másik anyuka 42 éves volt és realista!
 
Nem hitt a csodákban, ő az orvosok kételyeit hitte el.
 
Az ő kisfiának nem sikerült a műtét. Az utolsó információim szerint az a kisfiú, most már férfi, vak maradt, pedig Hollandiában is kezelték.
 
Ehhez a történethez tartozik még egy kis mellékszál... 18 évvel ezelőtt megsérült a retinám és egy fiatal szemész doktornőhöz kerültem az ügyeletre Budapesten. Amikor beléptem hozzá, nagyon szomorú volt, ösztönösen rákérdeztem mi a baj? Annyit mondott, aki előttem lépett ki, egy fiatal srác, elfogja veszíteni a látását és nem tud tenni semmit. Elmeséltem neki az én fiam történetét. Elkérte a leleteket, mégis csak orvos. Amikor pár hét múlva visszaadta, annyit mondott soha többet nem mondja senkinek, hogy lehetetlen a látást visszahozni. Ő is elvégezte a tanfolyamot…
 
A választás lehetősége a miénk!





 
 
[ 1110 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x