HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-09-23
Címlap / Kultúra / Ullmann Mónika: "Nem mentünk fel és nem ítélünk el senkit"

Ullmann Mónika: "Nem mentünk fel és nem ítélünk el senkit"

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-09-23

A napokban mutatták be a budapesti Hatszín Teátrumban a Tagadj tagadj tagadj című előadást, melyben a sportélet egyik legkényesebb kérdését feszegetik. Eve tehetséges futó, akinek egy célja van: az olimpiai aranyérem. Új edzőjétől pedig kap egy lehetőséget, amitől világklasszissá válhat - ám nem legális úton. Az edzőt játszó Ullmann Mónikával a dopping sportvilágban betöltött különleges szerepéről, karakterének indítékairól és a sportolók helyzetéről beszélgettünk.  

 

Ez az első darabod az Orlai Produkciós Irodánál. Eddig bárkivel beszélgettem a nála dolgozó színészekből, mindenki ódákat zengett Tiborról...

Én sem vagyok ezzel másképp. Volt szerencsém látni a legtöbb Orlai produkciót, és mindegyik előadás nagyon tetszett. Most pedig végre láthattam azt is, hogyan jönnek létre ezek az előadások. Nagyon szabad, nagyon közvetlen mindenki, ez tulajdonképpen egy baráti társaság, ahol a próba nem ér véget kettőkor, hanem utána mindig felvetődik a kérdés, hogy hova menjünk enni, mit csináljunk. Persze esetemben ez azért is lehetett így, mivel egy hétig együtt éltünk Balatonföldváron, a Kultkikötőben, ahol napközben együtt voltunk és esténként próbáltunk.


fotó: Takács Attila

A Tagadj tagadj tagadjban a sport találkozik a színházzal, ami egy kicsit szokatlan dolog. Benned volt ilyen érzés?

A darab bár a sportról szól, de olyan kérdéseket vet fel, amiket a nagy klasszikusok is: mi a hazugság, meddig hazudok magamnak és ezt hogyan mutatom a külvilág felé...

Nagyon érdekes volt, hogyan tudunk megjeleníteni a színpadon magát a sportot és egy országos futóversenyt. Néhol tényleg furcsa volt, de imádtam ezzel az anyaggal foglalkozni. Sok emberrel beszélgettünk a téma kapcsán, doppingszakértőkkel és élsportolókkal, és amit hallottunk... az megdöbbentő.

Valóban ekkora probléma ez a sport világában?

Persze. A mi darabunk az élsportról szól, de ez a jelenség az utcai edzőteremben is jelen van. Például ha jön a strandszezon, jól akarnak kinézni a fiatalok és ezért sokmindent megtesznek. Van egy generáció, akinek nagyon természetessé vált, hogy használ különféle szereket. Az utca embere persze nem feltétlenül a teljesítményért teszi ezt, hanem a külsőségek miatt.

A sportolóknál nyilván más az indok. Nekik megvannak a saját határaik, amiket ha nem tudnak tovább feszegetni a napi 6-8 óra edzés, a megfeszített munka, és azután, hogy az egész életét erre áldozzák, akkor jön a „segítség”.

Kicsit az ördög ügyvédjét játszod?

Nem. Én felvázolok neki egy, a mai világban reális helyzetet és az ő döntése, hogy él-e egy lehetőséggel vagy sem. Én nem beszélem rá. Eve saját döntése, hogy használja a „segítséget”. Már csak azért is, mert utána a következményekkel magának kell elszámolnia.

Akit játszom, egy elég komoly tudással rendelkező doktornő is egyben. Genetikával foglakozó edző, aki élsportoló volt, világbajnok futó, de nem tudta elérni az olimpiai bajnoki érmet. Több sportolóval beszélgettem és a csúcs mindenki számára az Olimpia. Ez neki pedig nem sikerült, vagyis tudja, hogy pontosan mi történik, és most itt a lehetősége rá, hogy edzőként érje el a csúcsot, a lánnyal.


fotó: Takács Attila

Ez valamilyen szinten felmenti az edzőt? A lány döntése, de mégiscsak az edző ajánlja fel a segítséget…

Ebben a darabban nem foglalunk állást. Nem mentünk fel és nem ítélünk el senkit. Vázolunk egy helyzetet és mindenki gondolkozhat, hogy ki a bűnös vagy ki az áldozat. Szerintem ettől jó a darab. Sikerült olyan közel kerülnünk ezekhez a figurákhoz, hogy tisztában vagyunk vele, hogy mindenkinek megvan a saját igazsága.

Nagyon erős morális képetek lett a témáról. Ez mennyire változott meg a darab alatt ahhoz képest, amilyen hozzáállással indultatok? Hiszen míg az ember nincsen mélyen benne a témában, csak annyit mondd rá, hogy ez egyszerű csalás.

Nagyon tisztelem és szeretem sportolókat. Azt a teljesítményt és áldozatot, amit az élsportolók meghoznak az életükkel kapcsolatban, nem lehet tőlük elvenni. Például nők esetében az, hogy hogyan időzítik a gyerekvállalást vagy hogy még le is maradnak róla...

Ezer példát tudunk rá mondani, mennyire összetett szituáció is ez valójában. Sarapovának például gyönyörű eredményeket tett le az asztalra, aztán hoztak egy döntést, hogy ez és ez a szer mostantól rajta van a tiltólistán és egy becsületét vesztett emberré vált. Ezután senki nem nézte már, hogy ő milyen áldozatokat hozott, akár ennek a szernek a használatával az egészségével kapcsolatban is...

Magam sem tudom, én hogy döntenék abban a helyzetben, mikor az ember fizikálisan függővé válik az edzésektől, a vitaminszintje, a vérében lévő oxigénszintje is elérte a maximumot, már ott áll a győzelem küszöbén, és már tényleg nem tud mit tenni, többet nyújtani a győzelemért... Odanyúlnék-e a szerért, hogy átszakítsam a célszalagot, vagy azt mondanám, hogy akkor bennem ennyi volt? Miközben tisztában vagyok azzal is, hogy erre egy iparág épül. Nagyon komoly orvosi teamek vannak már egy-egy sportoló mögött.

Kusza és összetett világba kerültünk bele. De levonva a következtetéseket, nekem egyetlen egy dolog a fontos: hogy ne ítélkezzek.


fotó: Takács Attila

Milyen volt Lovas Rozival és Sztarenki Dórival a közös munka?

Nagyon sokat adtak nekem a közös munka során és remélem nekem is sikerült visszaadni valamit ebből feléjük.

Az előadást Budapesten a Hatszín teátrumban mutatták be szeptember 16-án, Lovas Rozi, Sztarenki Dóra és Ullmann Mónika szereplésével, Szabó Máté rendezésében.

Kanicsár Ádám András




Miként lehet az élsport célkeresztben a színpadon?
Újabb tabutéma az Orlai Produkciónál

2017. szeptember 16-án, Magyarországon először, nagyon nagy sikerrel mutatta be az Orlai Produkciós Iroda, ezúttal a Hatszín Teátrumban Jonathan Maitland drámájából készült Tagadj tagadj tagadj című előadását Lovas Rozi, Ullmann Mónika, Sztarenki Dóra, Nagy Dániel Viktor és Ficzere Béla szereplésével; Szabó Máté rendezésében. Az Iroda köztudottan érzékenyen nyúl különböző kisebbségi csoportok ügyeihez, vagy egyéb szociális témákhoz. Ezúttal az élsportot behálózó és annak meghatározó kérdését, a tiltott szerekkel való visszaélés, azaz doppingolás témakörét kívánja bemutatni.  

„2026-ot írunk, vagy mégsem? Eve, az ígéretes ifjú futóbajnok nő megismerkedik a sportág egyik legjobb edzőjével, aki hamarosan új ’kiegészítő kezelést’ ajánl neki. Ha vállalja, ő lehet a világ leggyorsabb futója – de vajon biztonságos, legális és etikus ez a kezelés? A cím a doppingolók kézikönyvének legfontosabb mondatát idézi: "Tagadj mindent, amíg csak képes vagy." – áll a színlapon.

Jonathan Maitland Nagy-Britannia egyik elsőszámú drámaírója, hiszen az elmúlt években színházi sikerdarabjaitól volt hangos az angol közélet. A Tagadj tagadj tagadj előadás 2016-os bemutatója után így írt a Telepgraph, meghatározó brit napilap: „Az előadás az olimpiai játékok doppingbotrányaira fauszti módon való reagálása.” A Londonban nagy sikert aratott színdarab leleplezően őszinte, hátborzongató képet ad a sportvilág farkastörvényeiről.


Szereplők: Lovas Rozi, Ullmann Mónika, Sztarenki Dóra, Nagy Dániel Viktor, Ficzere Béla

Díszlet-jelmeztervező: Ondraschek Péter
Plakát: Csáfordi László
Rendező munkatársa: Szakács Zsuzsa
Rendező: Szabó Máté
Producer: Orlai Tibor

Az előadás legközelebb látható: október 10., 24. 19 óra – Hatszín Teátrum












 
 
[ 1239 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 
/img/hirdetes/harmonet_kinai.png
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x