Világok kapujában dalol
Címlap / Kultúra / Világok kapujában dalol

>

Világok kapujában dalol

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-07-14

Ha valaki megkérne, hogy röviden jellemezzem Guessous Majda Máriát, azt mondanám, képzelj el egy fiatal nőt, akit mosolyból és zenéből rakott össze a Teremtő. Mindenki csak Mesinek hívja, és bármi is legyen ennek az oka, én a mesére asszociálok erről, nemcsak azért, mert mesés, ahogy énekel, hanem azért is, mert nagyon szeret mesélni.  

Hogy lett belőled énekesnő?

Valójában orvos szerettem volna lenni, mint a családom oly sok tagja,  hogy segíthessek az embereken, meg hát „mindenképp kell egy polgári foglalkozás”.
Azonban az életem középpontjában a színpad, a szereplés állt, amióta csak az eszemet tudom!
A zene szeretete, az éneklés talán a nagyszüleimtől ered, akik mindmáig sokat énekelnek, pedig idősek már, a nagypapám, Dr. Seres Géza, képzeld, idén 102 éves lesz! Nagyapa fogorvosi székébe egyszer beült egy szolfézstanárnő, beszélgettek, szóba került a tehetséggondozás, és akkor odahívott a nagyapám, mondván: „Hallgassa meg a kisunokámat!” Tetszett neki a Parasztkantáta, ahogy akkor elénekeltem, így kezdtem el a zeneiskolát, hétévesen. Majd egy városi – debreceni - népdaléneklési versenyen megismertem Sáriné Szebenyi Juditot, aki meghatározó része az életemnek mind a mai napig.


Fotó: Raffay Zsófi

A közös családi éneklések után ő avatott be a népdalok varázslatos birodalmába. Ám még hosszú ideig nem is mertem arra gondolni,  hogy az énekesnői pályát válasszam, kitartóan tanultam a biológiát, miközben kedvtelésből népdaléneklési versenyekre jártam, abban a hiszemben, hogy semmi sem tántorít el attól, hogy orvos legyek.

A jelek szerint valami mégis eltántorított…

Ez tényleg vicces. Tudod, hányszor megkérdezték az évek során, hogy nem akarok-e mégis inkább énekesnő lenni? És én hosszú ideig nemmel feleltem, annyira más volt a fejemben - miközben nagyon sokat voltam a színpadon, sok fellépésem jelentett meghatározó élményt számomra. Kettőt különösen kiemelnék ezek közül, az egyik egy zeneiskolai koncert volt, valójában egy mindennapos dolog azok számára, akik zenét tanulnak. Mégis, sose felejtem el, mennyire feltöltött, mekkora boldogságot hozott annak a magyarszováti népdalnak az eléneklése ott és akkor, a zeneiskola színpadán! Még ma is érzem, hogy tele volt a szívem akkor azzal a dallal, és csak úgy „repkedtem” a hazafelé vezető úton! A másik meghatározó élmény 18 éves koromban az első önálló - teltházas! - estem Debrecenben. Hú, az volt ám a „beavatás”! Nagyon sokszínű előadás volt, mert mindenfélét csináltam akkor még. Egy nagy sámándobbal vonultam be, énekeltem néger munkadalt, musicalt, táncoltam Michael Jackson módra a legjobb barátnőmmel, elképesztő volt! Máig hálás vagyok az estet szervező Cserép Zsuzsának, aki Debrecenben valóságos ikon azok számára, akik szeretik a művészetet! Szóval sok jel és kéz vezetett az utamon. Végül nem orvos lettem, de most vagyok a legjobb helyen, úgy érzem. Nekem ezt kell csinálnom, énekelnem kell!

Hiszen ezzel is segítesz az embereken!


Igen! Én is így látom! Ez nagyon fontos számomra. Érzem, tudom, hogy ez a feladatom! Sőt, ez része tudatosan is az életemnek: a MUS-E program keretében már öt éve foglalkozom hátrányos helyzetű általános iskolás gyerekekkel. Ezt a különleges programot Yehudi Menuhin hozta létre. Lényegében arról van szó, hogy a gyerekek órarendbe építve kapják a művészeti foglalkozásokat különböző művészeti ágak képviselőitől. A zene, a művészet terápiás hatású!
A Zeneakadémián is, ahol szintén tanítok, az az alaptörekvésem, hogy ne csak szakmailag, hanem lélekben is gyarapodjanak a tanítványaim a dalokon keresztül. És van egy fantasztikus történetem is ezzel kapcsolatban: kaptam egy levelet egy teljesen ismeretlen török embertől, hogy a kisbabája nagyon rosszul eszik, viszont ha bekapcsolja neki a dalaimat, akkor hajlandó elfogadni az ételt! És hogy annyira köszöni...!


Fotó: Filep Krisztina Mandula, MUS-E foglalkozás a Vörösmarty Mihály Általános Iskolában

Az éneklés valóban gyógyít, hiszen az ember kibeszéli, kiénekli magából a fájdalmát, a feszültségét vagy éppen a dalok által éli meg teljesebben a boldogságát. Különösen, ha az anyanyelvén énekel! Ezt akkor is el kell mondani minél többször, ha kézenfekvőnek és evidensnek tűnik, mert manapság az emberek egyre kevesebbet dalolnak, és akkor se mindig magyarul. Nagyon szeretek más nyelveken énekelni, mély megélés van bennem olyankor is, és persze édesapám révén az arab vagy a török dalok éneklése közben is „gyökér” érzésem van. De az anyanyelvem a magyar, rendet teremt bennem, ha magyarul énekelek.

Persze, hiszen te többek között törökül is énekelsz.

Igen, sok nyelven énekelek, de törökül beszélek is. Úgy alakult, hogy Dr. Sipos János, a Zenetudományi Intézet török népzene kutatója és Vakler Anna, a zeneakadémiai népi ének tanárom biztatására Erasmus program keretében Isztambulban tanulhattam a török népzene és a bağlama játék alapjait. Nem tehettem mást: ha meg akartam magamat értetni, meg kellett tanulnom törökül.


Fotó: Kazahsztán, Turkesztán

De egyébként is szívom magamba a nyelveket. Ahol csak járok, nézem az óriásplakátokat, próbálom összerakni a szavakat, figyelem az embereket, hogyan beszélnek, hogyan ejtik ki a hangokat. Tudod, az én édesapám marokkói, így a vegyes nyelvi közeg számomra otthonos – igaz, arabul még nem beszélek, de érzem, tudom,  hogy eljön majd az ideje ennek is. A torokhangokat egyébként tudom ejteni, a nyelvérzékem megvan, már csak a pontos nyelvtudást kell mellétenni.


Fotó: a Guessous Mesi Trió törökországi turnéján

A külföldi meghívásoknak köszönhetően viszont állandóan szükségem van a török mellett az angolra és a franciára is. A beszélt nyelv mellett a dalok nyelvezete is előtérbe kerül, ezért ha utazom, akkor nagyon sokszor készülökaz adott országból való dallal. Így énekeltem már különböző indiai nyelveken, azeriül, hogy csak két példát mondjak.
Amikor pedig idegen nyelven megtanulok egy dalt, mindig keresek valakit, aki segít ebben. Akinek az az anyanyelve. Megfigyelem, hogy ejti a hangokat, majd visszahallgatom őt is, magamat is, megkérem, hogy ellenőrizzen le.



Mesélj egy kicsit erről, hol léptél fel, milyen utak várnak rád mostanában?

Ó, nagyon izgalmas tavasz van mögöttem, mögöttünk, hiszen általában nem egyedül, hanem a Guessous Mesi Trióval vagy a Meshindával lépek fel. A Mesi Trióval nemrég voltunk Azerbajdzsánban, a Magyar Kulturális Napok programsorozaton léptünk fel, amelyre komoly kulturális-tudományos delegáció utazott ki. Mi Szalonna és Bandájával, valamint az Állami Népi Együttessel léptünk fel, aztán következett a Várkert Bazárban a Pont Fesztivál, amely a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik eseménye volt a Hangvetővel közösen. A nagyteremben léptünk fel, nagyon nagy a hála bennem ezért az élményért, hiszen az egyedülálló Huun-Huur-Tu előtt adhattunk koncertet Berta Alexandra citerás, népdalénekes előadóművésszel kiegészülve.


Fotó: Vargha Máté, Pont Fesztivál

Majd rögtön másnap Kuvaitvárosba indultunk, az ottani Magyar Nagykövetség meghívására adtunk koncertet. Hatalmas élmény volt, helyi zenészekkel zenéltünk! Május közepén Szaúd-Arábiában, Magyarország rijadi nagykövetségen énekelhettem, mint az Európa Hónap magyar fellépője, és elsőként, mint magyar énekes. Júniusban pedig a várpalotai Diadal Napján adunk koncertet, majd visszatérünk Azerbajdzsánba, a kaukázusi Sheki városában lesz egy zenei fesztivál, oda kaptunk meghívást.

Sokat jársz a Közel-Keleten – mennyire érzed a politikai feszültséget, illetve mennyire próbálnak meghatározni téged a meghívó országokban?

Nos, utóbbi kérdésedre azt tudom mondani, hogy egyáltalán nem. Teljes mértékben meghagyják a művészi szabadságomat, nem szólnak bele, hogy mit és hogyan, miben adjak elő. Igaz, igyekszem is a dalok és az országok hangulatához öltözni.
Ami a politikát illeti, ha van elég időnk, hogy találkozzunk emberekkel, társaságba menjünk, persze szóba kerül, a téma elkerülhetetlen. Mostanában egyébként erősen érezhető a nyitás a zenénk felé a közel-keleti országok részéről is, és én ennek annyira örülök! Hiszem, hogy nekem művészként épp az a szerepem, hogy összekössem a kultúrákat, kapocs legyek kelet és nyugat között.


Fotó: Kozma János, Yunus Emre Török Kulturális Központ

Milyen zenei kapcsolatot találsz a különböző népek zenéiben, gondolok itt a törökre és az arabra?


A török és a magyar zene közötti kapcsolatra már Bartók is rámutatott, aki 1936-ban első magyar népzenekutatóként végzett gyűjtést Törökországban. Magam is több dalban fedeztem fel ennek a nyomát, például a magyar pszalmodizáló népdalokban. A „Szivárvány havasán” is egy ilyen dal, megvan a török változata. Az arab dalkincsben is találtam már népdalpárhuzamot, de a zenei rokonság elsősorban a török népzene kapcsán említhető. Másfél évvel ezelőtt azért utaztunk Marokkóba a férjemmel, hogy megismerjük mélyebben a helyi zenei hagyományt. Egyszer a marokkói énekes mesteremnek elénekeltem az „E kertemben egy madár, keringetem, de nem vár” kezdetű moldvai népdalt, mire ő egy marokkói dallammal felelt, a magyar dallam konkrét párhuzamával! Ez nagyon meglepett!

Te írod a dalaidat?

Elsősorban a hagyományból merítek, de tavaly megszületett az első önálló dalom egy gyerekkori versem alapján Átváltozás címmel, amelynek megalkotásában A. Petróczi Éva szövegíró és Károly Tamás producer segédkeztek. Tehát ez a fajta alkotás is egyre közelebb kerül hozzám.
Az összeállításaimban  a dalok sorrendjét a tudományos megalapozottságon túl a lelki tényezők is meghatározzák. Olykor az ember csak érzi, hogy ez a két dal valahogy természetesen összekapcsolódik, ugyanarról szól, ugyanaz az üzenete, vagy az egyik dal a másik folytatása. De összekapcsolódhat két népdal úgy is, hogy az egyiknek a dallamát, másiknak pedig a szövegét használom fel. Így lényegében egy új dal születik, de mégis mindkét forma mélyen gyökerezik a hagyományban.



Hogyan kapcsolsz ki, illetve hogyan tartod meg az állóképességedet? – hiszen a koncertezés komoly fizikai kihívást is jelent.


Az életemben egyensúlyban vannak a pörgős és a nyugis időszakok. Mivel alapvetően pörgős vagyok, tudatosan figyelek arra, hogy egy pörgős időszak után lenyugodjak, vissza tudjak találni abba a csendbe, abba a mederbe, ahonnan születnek a dalok, amelyekből pedig egy újabb pörgős időszak merítkezik – így egy természetes belső ritmusa van az életemnek. Amellett sportolok is, nagyon szeretek sétálni, meditálni – na és az ima, a kapcsolat a Teremtővel! Gyerekkorom óta nagyon sokat jelent a számomra az ima - és család is. A férjemmel, aki nemcsak az életben, a zenében is társam, külön figyelünk arra, hogy legyen időnk egymásra. Na de meg ne feledkezzek a családom többi tagjáról, a velük való találkozók is rendkívül fontosak számomra, hiszen nekem a beszélgetés is egyfajta pihenést, kikapcsolódást jelent. Ugyanígy a barátaimmal is szeretek összejönni, amikor csak időm engedi.

A nyári pörgés utáni csendből mi születik majd meg?

Hú, nagyon izgalmas, komoly feladat vár ránk: egy új, immár a negyedik lemez felvételét készítjük elő. Tudod, három lemezünk van már, a harmadikon az Átváltozás, a saját dalom. Most ennek a dalnak a továbbgondolása következik, s hogy ez mit rejt, arról egyelőre csak annyit mondhatok, hogy ismét a kapocs szerepem kerül előtérbe, csakhogy most nem a kultúrák között, hanem az egyes - hátrányos helyzetű - csoportok közötti hidat keresem a zenei anyaggal. Remélem, hogy egy újabb gazdag hanganyag áll össze télre, amikor a stúdiómunkák megkezdődnek, és jövőre a terveink szerint már kapható lesz az új CD. Nagy-nagy hálával tekintek az eddigi utamra, és izgatottan várom ennek az új anyagnak a kibontakozását!





Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 3691 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x