Szemétkedő szeretteink szavai szíven szúrnak
hirdetés
Címlap / Psziché / Szemétkedő szeretteink szavai szíven szúrnak

Szemétkedő szeretteink szavai szíven szúrnak

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-04-14

Sokat változott a világ az elmúlt tíz, húsz, száz év alatt, alaposan felgyorsult. Több a feladatunk, figyelmünket túszul ejtő dolog, részlet, kevesebb az időnk. Egyvalami nem változott azonban: ugyanúgy megkaphatjuk napi adagunkat gonosz kis megjegyzésekből, mint tíz, húsz, száz évvel ezelőtt... 


Rendezvénynaptár
Úgy néz ki, ügyesen tudjuk megrögzött kis szokásainkkal, beidegződéseinkkel, viselkedésünkkel átörökíteni gyerekeinkre, hogy tegyük tönkre mások jókedvét, néha talán egész napját is egy-egy jól irányzott félmondattal.
 
Egy cseppet sem változott az, hogy bármely napszakban összefuthatunk olyan emberekkel, akiknek napi rutinjához tartozik, hogy értésünkre adják, hogy már megint mit csináltunk rosszul, illetve kéretlenül arcunkba tolják, hogy mit is gondolnak rólunk. 
 
Le tudod tenni a bántásokat, vagy cipeled? 
Vannak, akiknek már az is nehezére esik, hogy egy ismeretlentől kapott pikírt megjegyzést, még ha tökéletesen alaptalan is, a találkozás után letegyenek, ne hurcolásszanak tovább mázsás teherként, - ennél rosszabb akkor a helyzet, ha az ember fia vagy lány ezeket az odabökött mondatokat közeli rokontól vagy családtagtól kapja.
Annyival nehezebb kezelni a helyzetet, hogy:
 
  • egyrészt valószínűleg már megszoktuk, hogy az a bizonyos személy ezt rendszeresen teszi velünk, talán fel is mentjük őt azzal a többi családtagtól örökül kapott mondattal, hogy „hagyd már, ne foglalkozz vele, tudod, hogy ő ilyen!”, igy nehezen „ismerjük fel” ennek a megszokásnak az ártalmas hatását életünkre, 
     
  • másrészről viszont pont a közeli rokonsági fok miatt nem is tudunk vagy nem is kívánunk emiatt minden kapcsolatot megszakítani vele. Még akkor sem, ha folyamatosan mintha gátolni igyekezne minket abban, hogy életünket kiegyensúlyozottan éljük.
Ettől független jó, ha tudjuk, hogy nem vagyunk kötelesek ezt napi-heti rendszerességgel elszenvedni, még akkor sem, ha valóban ragaszkodunk az rokonunkhoz vagy családtagunkhoz. Akkor sem, ha egyáltalán nem áll szándékunkban minden kapcsolatot megszakítani vele. 
 
Generációs vírus – családfán terjed! 
Kényesebb a kérdés, ha ez a személy nem más, mint a saját anyánk vagy apánk. Lehet, hogy generációs vírusról van szó? Lehet, hogy már ő is a maga is szüleitől kapta azt a remek szokást, hogy megfelelő hangsúllyal előadott odabökött piszkálódásaival tegye tönkre gyerekei életét. Ilyenkor ugyanis jó sokáig eltarthat, amit egyáltalán tudatára ébredünk annak, hogy valaki a közvetlen környezetünkben nemhogy nem támogat minket, hanem egyenesen mérgezi életünket. Legjobb, ha gyorsan előkapjuk a tükröt is: - Vajon én magam is csinálom ezt? Vagy én tudtam szakítani ezzel a generációs vírussal? 
 
Lehet, hogy fel sem tűnik a beépített ellenség? 
Van úgy, hogy másoknak tűnik fel először, barátok adnak visszajelzést: neked szívják a véredet! Vámpírt rejt a családod!  De olyan is van, hogy saját gyerek születése ébreszt rá minket arra, hogy valaki a közeli rokonságból saját frusztráltságából adódóan rajtunk köszörüli a nyelvét és szívja ezzel rendszeresen energiáinkat. Vagy épp a gyerek lesz a kapcsológomb, ami a frusztrációs masinát élesre állítja. 
 
Ha már felismertük ...
Ha már felismertük ezt a helyzetet, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy felvértezzük magunkat az ilyen gonosz kis megjegyzések ellen. Ami persze egyáltalán nem könnyű, hiszen ebben a légkörben nőttünk fel, néha eszünkbe se jut, hogy lehetne másképp is. 
 
De ha már felismertük, hogy mi ill. ki okozza bennünk a kellemetlen érzetet, mi az, ami meggátol minket életünk harmonikus megélésében, akkor már tettünk is egy nagy lépést előre! Váratlanul rájövünk, hogy életünk bármelyik szakaszában, bármelyik pillanatában kezünkbe vehetjük sorsunkat: mi döntünk arról, hogy hogyan szeretnénk élni, milyen hatást engedünk magunkon végigdübörögni vagy hogy egyáltalán megengedjük-e azt, hogy eljusson hozzánk egy-egy bántó megjegyzés.
 
Vannak olyanok, akikről mindenki azt feltételezi, hogy már úgysem fognak változni, úgysem fognak kommunikációs stílusukon változtatni. Én hiszek abban, hogy ha lassan is, de ez lehetséges ...
 
Miután kis piros gombjaink ismételt nyomogatása után sikerült kiheverni a sokkot és újra rátaláltunk lelki egyensúlyunkra, eldönthetjük, hogy merre is szeretnénk menni. Eldönthetjük például, hogy kicsit lazábbra vesszük az illetővel a kapcsolatot és azt is megtehetjük, hogy – amennyiben lehetséges – higgadtan elmeséljük ennek az illetőnek, hogy milyen rosszul érint minket az állandó kritika. Bármelyik pillanatban megtehetjük, hogy elbúcsúzunk a telefonban vagy akár személyesen is és amikor a piszkálás beindul, mi megszakítjuk a kommunikációt.
A legjobb, amit tehetünk saját magunkkal, ha nem hisszük el az állandóan ömlő negatív kritikát, ha képesek vagyunk az ezektől és ezáltal a személytől (!) való függetlenedésre, ha egyszerűen szólva éljük az életünk úgy, ahogy mi azt a legjobbnak látjuk...
 
Mert senki sem érdemli meg a családban, hogy csupa rosszat gondoljanak róla és mindenkinek jár a jó szó!
Te mit teszel, ha egy családtagod rendszeresen bánt? Írd meg kommentben! 

 



 
 
[ 21744 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
x