HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2018-12-15
Címlap / Psziché / Lélekfonalak és tabutémák

Lélekfonalak és tabutémák

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2018-12-15

Gondolatok, érzések a kapcsolódásról, a teremtésről és a termékenységről, két sorstársi csoportprogram kapcsán.  

 

A segítő beszélgetésekben és bármilyen lelki terápia folyamatában is gyakran felmerülő kérdés, hogy vajon mi az életfeladatunk, van-e nekünk szánt út egyáltalán. Sokszor túl is dimenzionáljuk ezt a kérdést, önmagunkat korlátozó negatív törvényeket alkotunk, boldogulásunkat a jövőben megvalósulandó célokhoz kötjük. “Ha ez és ez nem sikerül, akkor boldogtalan, értelmetlen lesz az életem” - mondogatjuk magunknak és ezzel el is fordulunk a jelentől, eldobva a jelen lelki ajándékait.

Hogy van-e életfeladatunk, valójában egy hitbéli kérdés. Amit inkább tapasztalok, hogy mindenkinek van valami központi felvetés az életében, valami újra és újra, más helyzetekben és más szinteken előkerülő téma, valami, amire lelki értelemben az ember érzékenyítve van.

Amikor most, 51 évesen képzeletben elkezdtem visszafelé gombolyítani életem fonalát, az összefüggéseket keresve egyértelművé vált, hogy az én életszintű központi kérdésfelvetésem az egymáshoz való kapcsolódás, a közös teremtés és a termékenység témája.

A teremtő lendület, a nyüzsgő tenni akarás, a valamit létrehozni vágyás édesanyámtól öröklött csomagom része, mint ahogy a kötés, a horgolás általi alkotás is. Ő gyakran szorgoskodik még most is a kötőtűkkel és én tiniként, bármennyire lázadtam is a szülői szokások ellen, az iskolában, az órák közben, a pad alatt is kötöttem. Fontos volt, hogy akár titokban is, de mindig szülessen valami saját, valami önálló dolog a kezem alatt, ahogyan a láncszemek kapcsolódnak egymáshoz.

Fiatal lányként, huszonévesen a munka frontján került elő égetően ez a kérdés. Miután végeztem a Külkereskedelmi Főiskola Idegennyelvű Levelező szakán, a munkaerőpiacon elhelyezkedve mindig éreztem a tevékenységemmel kapcsolatban valamilyen furcsa értelmetlenséget. Mintha a sok-sok ügyintézéssel együtt sem történne semmi jelentősebb dolog általam. Nehezen viseltem, hogy a munkám közben igazán nem hozok létre semmit.

Ettől az igénytől és egy tűpontos belső motivációtól vezérelve az első útkereső évek után felrúgtam a megszokott korlátokat és alapítottam egy nyelviskolát, ahol 17 évig vállalkoztunk arra, hogy külföldieknek tanítsuk a magyar nyelvet, így segítsünk kapcsolódni, kapcsolatokat teremteni egy számukra idegen országban. Gyerekkoromban magam is éltem hat évig külföldön, ezek az emlékek is erősen mozgattak. Azt hiszem, ekkor még nem tudtam megfogalmazni, inkább csak éreztem, hogy az ember-ember közötti kapcsolatok segítése számomra az egyik legfontosabb teremtés.

A munka, a folyamatosan megújuló kihívások sokáig lekötöttek. Már nem voltam túl fiatal, amikor megszületett bennem a félreismerhetetlen vágy, hogy babát szeretnék. Ezzel a vággyal egy általam hosszúnak megélt és megint értelmetlennek és érthetetlennek érzett időszak kezdődött. A kis jövevény minden próbálkozásom mellett sem akart megérkezni. Kétségbeesett orvoslátogatások sora után 2007-ben, 40 évesen, meddőséggel diagnosztizáltak.

Akkor ezt komoly pofonnak és árulásnak éreztem. Miért pont én? Hogyan lehetséges, hogy terméketlen vagyok? Hogy lehet, hogy az életem legfontosabbnak érzett kérdésére, a gyermekem teremtésére nem tudok hatással lenni? Hogyan lehet, hogy nem tudok kapcsolódni egy új élethez? Eddig teljesen másként gondoltam magamra. Ekkor, talán életemben először igazán tehetetlennek éltem meg magam, miközben mindent megpróbáltam és mindent a célomnak rendeltem alá.

Egy év feszült várakozás után jutottunk el a lombikprogramig, melynek során végre, nagy szerencsével, az első beültetéskor megfogant a kislányom és 41 évesen anyuka lettem.

Kettőnk kapcsolata a rengeteg öröm mellett újabb kérdéseket, újabb érzelmi megpróbáltatásokat is hozott. Kislányom parányi gyermeklétével sokszor tartott nekem tükröt. Az ő pszichoszomatikus nehézségei elkerülhetetlenül rávilágítottak saját megoldandó lelki feladataimra. Ez vezetett ahhoz, hogy végül kettőnkért is terápiás segítséget kérjek és az önismeret útjára, a saját belső labirintusom bejárására induljak. Ebben a folyamatban mindketten oldódtunk, felszabadultunk, erősebb és ugyanakkor élettel telibb lett a kettőnket összekötő, láthatatlan kapcsolatfonal. Utólag, ekkor ismertem és értettem meg korábbi meddőségem érzelmi hátterét és gyermekvállalásom lelki gátjait is. Sok minden átértékelődött. Az egykor kínzó kérdésekre gondolva ma béke van bennem és egyfajta bizonyosság: mindennek helye és értelme volt az életemben. Most már nem tartom a „meddőségi” életperiódusomat értelmetlennek és érthetetlennek. Sőt.

Ebben a békében, megérkezettebb állapotban határoztam el, hogy életem második felére azt választom hivatásomul, hogy segítségére leszek a sorstársaimnak, azoknak a leendő anyukáknak, akik a meddőség árnyékával és kínzó kérdéseivel küzdenek. Segíteni a mostban, az értelmetlennek érzett várakozásban, hogy a holnap könnyebb lehessen, hogy sikerüljön és örömtelivé válhasson a kapcsolódás a leendő kisbabával.

Először önkénteskedtem, majd az álmaim nyomán konkrét segítő térré formálódott a CsillagKuckó, az a hely, ahol lelki támogatást, odafigyelést és a gyermekvállalás hátterében lévő lehetséges gátak felismerésének és oldásának lehetőségét kapják a hozzánk fordulók.

Sok autodidakta tanulás után, hogy megteremtsem munkám szakmai kereteit, beiratkoztam a Károli Gáspár Református Egyetem Mentálhigiénés segítő szakember szakára, ahol záróvizsga feladatként kaptam, hogy hozzak létre egy csoportos projektmunkát. Először kötelező, “nemszeretem” feladatnak gondoltam, de hamar ráéreztem, hogyan lehet ez egy új teremtés, valami olyannak a létrehozása, ami eddig nem volt. Evidens volt számomra, hogy a nehezített fogantatás témájával dolgozzak itt is, gondolkodva a kapcsolatiságban, az édesanyát és leendő gyermekét összekötő láthatatlan lélekfonalban. Így született meg a sorstársakat is összekötő, egymást is erősítő csoportprogram.

Az első Vörös Fonal – A babád útja hozzád csoport komoly sikereket hozott. A programból elkészült a szakdolgozatom és 50 évesen újra lediplomáztam, a résztvevőkhöz pedig azóta 7 kisbaba érkezett. Igazi öröm és igazi teremtés, hogy ez a program folyamatosan, új és új résztvevőkkel indul, a vörös gombolyag azóta is gurul tovább.

Közben az idő múlásával és a szakmai megújulások idején a saját, biológiai értelemben vett termékenységem éppen leköszönőben van. A menopauzával járó fizikai kísérő tünetek megdolgoztatnak ugyan, de lelki értelemben mire ideértem, jóban lettem ezzel az átalakulással. Amikor anno a meddőség árnyéka rám vetült és a kimerülő petefészek szindróma diagnózisát ítéletnek éltem meg, még kizárólag a biológiai értelemben gondoltam a termékenység fogalmára.

Az önismereti folyamatom és tapasztalataim nyomán a biológián túl ma a termékenységhez már a belső tüzet, a hitet és az öröm teremtő erejét is társítom. A menopauzában ebben az értelemben egyáltalán nem kell a termékenységtől búcsút venni. Ez az energia, a magunkat újrateremtő erő még sokáig velünk maradhat és a biológiai szférából átáramolhat a mentális és szellemi szintre, miközben kreativitásban, sorsformáló gondolatokban-tettekben, életforma-váltásban is valósággá válhat.

Munkatársammal és barátommal, Antall Gabival, aki önismereti-életvezetési tanácsadó és kineziológus, a Vörös Fonal csoportot együtt vezetjük és érdekes véletlen, hogy pont egyidősek vagyunk, ketten együtt éppen picit több mint 100 évesek.

A menopauza témája egyszerre ért el minket. Közösen, egymáson is megfigyeltük, hogy a lelki nehézségek, a saját stresszeink hogyan befolyásolják az aktuális klimaxos tüneteinket, egy-egy oldódás, témába vágó lelki felismerés hogyan segít át, hogyan hoz fizikai javulást, enyhülést is.

Így a termékenység fogalmát saját életünk okán újragondolva elindult egy új teremtés, útjára gördült egy új gombolyag is, a Lila Fonal – A női lét a változókorban című program, melynek során sorstársainkkal kapcsolódva utat keresünk egy minőségibb, lelkileg is kiegyensúlyozott, éretten és tudatosan termékeny női minőséghez.

Amikor a saját teremtő képességemre gondolok, megjelenik előttem a sok egymásra épülő inspiráció, az egymásból szinte észrevétlenül alakuló folyamatok rendszere. Talán teremteni annyi, mint együtt mozogni az áramlással, hiszen csoportjainkkal együtt horgolva a képzeletbeli láncszemeket, mindig, szinte magától születik valami igazi, mindig létrejön egy minőségibb kapcsolódás, amiben teljes szívvel hihetem újra és újra, mindennap, hogy értelme van.

http://www.vargakatalin.hu/


fotó: Németh Gabriella
 





 
 
[565]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x