Miért éppen én?
Címlap / Psziché / Miért éppen én?

Móra Klára

Miért éppen én?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-05-25

Gyakran megfordul a fejünkben a kérdés: miért éppen én? Különösen akkor, ha ismétlődő, folyton felbukkanó, kellemetlen helyzetről van szó, ami tényleg bárkivel előfordulhatna. De nem. Mindig velünk… És tényleg, miért is?  

 

Ez a kérdés az, amire soha nem kapunk érdemleges választ. Olyat biztosan nem, amilyet szeretnénk. Megnyugtató, igazságosztó, világos és érthető választ. Azért nem, mert erre a kérdésre nincs válasz. Ha van is, nem szívesen fogadjuk el. A sorozatos kellemetlenségek, akár sorscsapásnak tűnő jelenségek ugyanis az áldozat szerepébe hajtanak minket, mintha minden, ami ezeket létrehozta, rajtunk kívül lenne, és mi semmiféle hatással nem lennénk rájuk.

Az áldozat szerepe – még ha olyan fájdalmas is – kényelmes. Mások együttérzését, helyeslését, támogatását váltja ki. Vagyis olyan hozadéka van ennek a szerepnek, amiről nem szívesen mondunk le. A kényelem nagy úr, irányítja az életünket, ha nem ismerjük fel, hogy csak mi magunk vagyunk képesek változtatni az ismétlődő helyzeteken, pontosabban a helyzetek ismétlődésén. Mindig ugyanolyan „nehéz embereket” vonzunk be, mindig ugyanolyan kudarccal végződik a párkapcsolatunk, mindig mi vagyunk azok, akik nem nyerünk, stb. és nem marad más hátra, mint a költői kérdés: miért éppen én?



Ki más is lehetne, aki hasonló, ismétlődő helyzeteket vonz az életébe, mint az, aki mindig ugyanúgy reagál, ugyanolyan választ ad, kívülre helyezi az okokat, és a saját életéért semmiféle felelősséget nem vállal? Igen, a helyzetek csak addig ismétlődnek, amíg másképp nem látjuk őket, amíg fel nem ismerjük bennük a lehetőséget, a változtatás, a változás lehetőségét.

Mondhatnám, hogy nem tehetünk róla, hiszen a tudatalattiban raktározott programjaink és emlékeink táplálják a reakcióinkat, és ezekre bizony nem egyszerű hatással lennünk. Ezeknek a programoknak és emlékeknek a többségét örököltük, hoztuk magunkkal, és aztán ahogy felnőttünk, mi magunk döntöttünk úgy, hogy hiszünk is bennük.

Fel kell ismernünk azonban, hogy bizonyos fajta dolgokat azért vonzunk be, mert van valami a tudatalatti elménkben, ami ezeknek a helyzeteknek energiát ad. Előbb-utóbb rájövünk, hogy változnunk kell, ha el akarjuk kerülni a nem kívánt eseményeket. Tudnunk kell, hogy egyik pillanatról a másikra nem lehet meggyökeresedett, a tudatalattinkba épült programokat és emlékeket megváltoztatni vagy kitörölni.

Türelemre van szükség, időt kell adnunk magunknak. A ’miért éppen én?’ kérdés már akkor okafogyott, amikor megfogalmazzuk. Nem visz előbbre, akárhányszor ismételjük, nincs rá válasz. Ha egy kérdés rossz, akkor ne tegyük fel többé! Tegyünk fel másfajta kérdéseket. Például: hogy tudom magamban a békét helyreállítani? Hogy tudok ettől a pillanattól kezdve másképp reagálni? Hogy tudok kibújni az áldozat szerepéből? Soha nincs késő változtatni. Ellenben éppen itt az ideje a saját bölcsességünket feltárni, helyreállítani az önbizalmunkat, felismerni a teremtő erőnket, és urambocsá, az univerzummal együttműködni.

Azok az emberek, akik valamilyen spirituális úton elindulnak, és áldoznak a lelki fejlődésükre, előbb-utóbb megtalálják a békéjüket. Egyensúlyba kerülnek, nyugodtabbak, kevésbé reagálnak, nem ítélkeznek, elfogadóak, és mintha alázatosabbak lennének. Vajon miért? Talán megtapasztalják, hogy az emberi elme korlátai végesek, de ha segítséget kérnek, a segítség törvényszerűen megérkezik. Lehet, hogy nem olyan formában és nem akkor, ahogy azt elvárjuk, lehet, hogy egyáltalán nem olyan megoldást kapunk, amivel abban a pillanatban elégedettek vagyunk, de ez így tökéletes! Az univerzum tökéletes, úgy, ahogy van. Ha nem lennének problémák, kihívások, nehéz helyzetek, otthon ülnénk, és néznénk a televíziót. Vagy lógnánk az interneten. És tesszük is, de hála Istennek, mindig akad valami, ami érdekesebbé, változatosabbá és izgalmasabbá teszi az életünket.

 

Nehéz elfogadni, hogy fájdalmas, tragikus esemény vagy helyzet is a javunkat szolgálja – pedig így van. Az életnek része, egy szakasza az útnak, amin így vagy úgy, de végigmegyünk. Érdemes belső munkával emelni a rezgésünket, hogy képesek legyünk a problémáink fölé emelkedni, mert akkor több esélyünk van, hogy lássuk a teljes panorámát. Megértsük, hogy egy-egy helyzet nem a személyünknek szól, hanem a bennünk lejátszódó programoknak, emlékeknek, amiket elraktároztunk a tudatalatti elménkben. Nem vagyunk bűnösök, csak felelősök. Nem kell vezekelnünk, nem kell büntetnünk magunkat, hiszen bennünk van a képesség, hogy átírjuk, töröljük ezeket a programokat, és kijavítsuk a korábbi hibákat. Lássuk meg a problémákban a lehetőségeket, mert így sokkal egyszerűbb és könnyebb az élet! Választhatjuk az élet legkönnyebb útját, elengedhetjük a ragaszkodásainkat, a függéseinket, a hiedelmeinket. Útmutató legközelebb Budapesten, november közepén lesz.




 
 
[ 1450 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x