HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-09-22
Címlap / Psziché / Minden gyermek kapott jégkrémet gyermeknapon

Minden gyermek kapott jégkrémet gyermeknapon

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-09-22

A februárban megrendezett kenyér hetét, amikor is több tonna friss kenyér és péksütemény került szétosztásra, a múlt héten egy "Édes Hét" követte. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és az Oltalom Karitatív Egyesület május 29-től kezdődő héten nagyszabású jótékonysági akciót rendezett.  

 

A februárban megrendezett kenyér hetét, amikor is több tonna friss kenyér és péksütemény került szétosztásra, a múlt héten egy „Édes Hét” követte. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és az Oltalom Karitatív Egyesület május 29-től kezdődő héten nagyszabású jótékonysági akciót rendezett.

Az V. kerületi Városház téren gyermeknap alkalmából önkéntesek közreműködésével ingyenes jégkrémet és fagyit osztottak a felállított sátorból a budapesti gyermekeknek. Az akció teljes sikerrel és a gyermekek legnagyobb megelégedésére végződött. Habár a Németországból adományként érkezett fagylalton rabbinikus kósersági felügyelet nem volt, és így maguk a hitközség önkéntesei nem ehettek belőle, a hitközség ismét példamutató volt abban, hogy a cedáká és a szolidaritás a zsidó közösségen kívül is kell, hogy igazolódjon. Sőt a zsidóknak, még nagyobb a felelősségük ez irányú példamutatásban.

Minden gyermeknek meg kell adnia lehetőséget a képzésre
Nem az a lényeg, hogy mi minek látjuk a gyermeket, hanem az a rendkívül fontos, hogy megértsük, mi is valójában. Míg a felnőttet az ember és a társadalom formálja, a gyermeket az Örökkévaló. Ártatlansága, kíváncsisága és tisztasága folytán a gyermek közelebb áll az Örökkévalóhoz, mint a felnőtt. Ilyenformán tehát a gyermeki lét nagy titka nem az, hogy gyermekeinknek sokat kell tanulniuk tőlünk, hanem az, hogy nekünk kell sokat tanulnunk gyermekeinktől.

Miért gyermekként jövünk a világra?
Sokak fejében megfordult már a gondolat: nem volna-e könnyebb, ha nem gyermekként, hanem önmagáról gondoskodni képes, minden képessége teljes birtokában lévő felnőttként jönnénk a világra.

A gyermekkor azonban egyben gyönyörű lecke is; a gyermek mindenekelőtt őszinte és ártatlan, s ez az ártatlanság az élet alapja. Ha felnőttként születnénk, rögtön készen az élet küzdelmeire, hogy éreznénk át a gyermekkor varázslatosságát? Sose volna módunk saját tágra nyílt szemünkkel, elfogulatlanul, előítéletek nélkül fölfedezni az életet. A gyermekkor lehetőséget ad nekünk, hogy mielőtt a földre kényszerülnénk, a magasba szárnyalhassunk.
Mire gondolunk, mikor látjuk, hogy a gyermek kezét anyja felé nyújtja, s követi, bárhová megy is? Nekünk természetesen már nincs szükségünk rá, hogy bárki is kézen fogva vezessen minket. A gyermek befogadó készsége, védtelensége és egyszerű hite azonban egy nagyon mély és tiszta helyről fakad: a lélek színtiszta lényegéből, amely képes befogadni azt is, amely túl van önmagán.

Felnőttként szeretünk arra gondolni, hogy mi irányítjuk a dolgokat. Végül is éveket töltöttünk elveink fejlesztésével és elménk köszörülésével. De vajon mi alapvetőbb: a felnőtt intellektusa, vagy a gyermek ártatlansága és hite? A felnőtt reményeinek és várakozásainak határa van; a gyermek álmodozik és ámul-bámul. Ugyanez érvényes a tanulásra is: a gyermek agyát nem ködösíti el a felnőtt önzése, aki csak azzal törődik, hogyan hasznosíthatja ő maga a tanultakat.

A gyermekek tanításában nagyon fontos lelkük, hitük és őszinte kíváncsiságuk kiművelése. Ellenkező esetben az általunk adott információk tévútra kerülnek, s ahelyett, hogy lehetővé tennénk a gyermek számára, hogy átjárja az Örökkévaló s az Ő világa iránti áhítat és tisztelet, arra késztetjük, hogy mindent elemezzen és kategorizáljon. Gondoljunk csak a gyermekre, aki először látja a Balatont. Mi a fontosabb: hogy áhítattal magába szívja a látványt s eltűnődjön azon, minden mire is utal, vagy hogy egy szekérderéknyi adatot és statisztikát zúdítsunk rá?

Gyermekek esetében különösen nagy figyelmet kell szentelnünk az Örökkévalóba vetett hit, a lelkiségen át elérhető áhítatos tisztelet ápolásának. A gyermekeknek megvan az a csodálatos adottságuk, hogy nem mindig az itt és most, nem mindig a látható világ a legfontosabb. Engedjük a gyermek képzeletét csapongani, mert a gyermeki lélek felismeri, hogy mindannyian egy nálunk nagyobb valami részei vagyunk. A gyermek veleszületett tulajdonsága az éteri iránti szomjúság, s a lelki ügyekben oly fontos természetes rácsodálkozás és hit.

Mindennek ellenére nem szabad elfelednünk, hogy a gyermek védtelen és befolyásolható, aki a mi gondjainkra bízatott, akinek jólétéről nekünk kell gondoskodnunk. Számításba kell vennünk a gyermeki természet két ellentétes elemét: a kíváncsiságot és a tanulni vágyást, illetve a felületességet és a komolytalanságot. A megoldás: fel kell ismernünk mindkét tényezőt, s kiegyensúlyozásukra kell törekednünk. Az a szülő vagy pedagógus, aki a fegyelemre helyezi a főhangsúlyt, ezzel könnyen kiölheti a gyermekből a szabad szellemet; másfelől azonban nem lehetünk annyira engedékenyek sem, hogy hagyjuk a gyermeket céltalanul kóborolni.

A jó magaviselet kialakításának legfőbb eszköze az igazság; ezek az igazságok, különösképpen az Örökkévalóra illetve a helyesre és helytelenre vonatkozóak, sohasem lehetnek önkényesek. A gyermek természetétől fogva őszinte, és az őszinteség tilt minden megalkuvást, amely nem a színtiszta igazság hordozója. A szülő igazság iránti bizonytalansága vagy kettős érzelme kiütközik a gyermeken; roppant fontos, hogy a gyermek megtanulja, mi az a tisztaság és meggyőződés, milyen gyökerekből táplálkozik egy egészséges felnőtt minden döntése. Lehetséges, hogy jobb a helytelen döntés árán szerzett tapasztalat, mint a határozatlanság miatti bénultság.

Ha teljes mértékben elfogadjuk és megértjük, hogy a gyermek az Örökkévaló ajándéka, leegyszerűsödik a kérdés: hogyan bánjunk vele. A gyermek nem a miénk; a gyermek az Örökkévalóé. Az Örökkévaló ránk bízott egy gyermeket, s megparancsolta, hogy tápláljuk és óvjuk. A gyermeket nem kell megtanítani félni: van bennük természetes félelem. Ezért hát például mielőtt megbüntetnénk egy gyermeket, gondoljuk végig alaposan: az ő érdekében teszem, vagy azért, mert felbosszantott? A gyereknevelésben nincs helye az önzésnek.

Jobb a helyes magatartást ösztönözni, mint a rosszat büntetni. Még amikor elengedhetetlen is a fegyelem, akkor is a lehető legnagyobb figyelemmel és szeretettel kell megteremteni. Ne feledjük, hogy aki a gyermeket bántja, az Örökkévalót bántja. A gyermek fegyelmezésnek álcázott megfélemlítése sérti az Örökkévalót, aki arra kért minket: vigyázzunk nagy gonddal erre a lélekre. A gyermeket azonban ugyanakkor meg kell tanítani szülei tiszteletére; nem azért, mert tekintélyes figurák, akiknek hatalmuk van a gyermekek fölött, hanem azért, mert az Örökkévaló őket választotta, hogy a gyermeket világra segítség.
Dobosy Ildikó
(A Hitközség Hírlevele alapján)






 
 
[ 683 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 
/img/hirdetes/harmonet_kinai.png
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x