HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2017-11-24
Címlap / Szépség-Egészség / A Biegelbauer módszer: Fényadás, az eszköztelen gyógyítás

A Biegelbauer módszer: Fényadás, az eszköztelen gyógyítás

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2017-11-24

Ha megérintek valakit, én is érintetté válok - A XX.század végének talán legbölcsebb tanítómesterének emlékét ezrek ápolják. Ők a Fényadók, az eszköztelen gyógyítás alkalmazói. Biegelbauer Pál (1945 - 2001) mutatta meg nekünk - ismerd meg!  

 

A HarmoNeten Bigelbauer Pál halála előtt egy sorozattal jelentkezett, annak felújított, örökérvényű sorait adjuk most újra Neked. 

Kiszolgáltatottságunk reménytelenségében úgy tűnik, csak a küzdelem hoz megoldást. Erősnek kell lennünk, sőt erősebbnek, hogy felülkerekedjünk boldogságkereső utunk akadályain.

Sebződünk és sebeket osztunk. Győzünk és alulmaradunk. Mint az élővilág, amely - úgy tanultuk - a létért való küzdelem során alakul és fejlődik. Ám amíg az élővilágban a győzelemmel megoldódik a feszültséget kiváltó helyzet, helyreáll a rend, addig emberlétünk küzdelmei győzelmeink esetén sem ajándékoznak meg a létegyensúly boldog megélésével. Nem érezzük magunkat biztonságban. Ismert vagy ismeretlen erők fenyegetettségében félve és féltve őrizzük keserves győzelmeink során szerzett anyagi, szellemi, erkölcsi javainkat.

Bármikor földönfutóvá válhatunk egy rajtunk kívül eső gazdasági fordulat nyomán, az öregedés vagy egy betegség a felejtéssel megfoszt ismereteinktől és elég egy rosszindulatú rágalom, hogy a becsületünk is odavesszen. 

Győzni a harcban? Csak ez jut? 


Az értelmünkkel felismert egyetlen megoldási képlet: felülkerekedni, győzni a harcban. Az "Ember küzdj és bízva bízzál!" - nem old meg semmit. Mert a megszerzendő jóért való küzdelem gyötrelemmel teli: a győzelemmel megszerzett jó birtoklását megkeseríti az elvesztésétől való örökös félelem és a birtokolt jó elvesztése maga a fájdalom, hisz mindent elvesztünk, ha előbb nem, a halálunkkor biztosan. A keserves szerzés, a félelemteli birtoklás és a fájdalmas vesztés küzdelem-hármassága maga a létreménytelenség. A harc éppen attól távolít, amit elérni reméltünk általa: nyugalom helyett feszültség, biztonság helyett bizonytalanság, önmagam élete helyett állandó igazodás. 




Nem kiút, hanem kiúttalanság
 


A létzaklatottságban sebzett, veszteségeinkben csupaszodó szívünkben lassan érik a felismerés: a harc végzetes létvakságunk tragikus következménye. Nem látjuk, hogy mindenünk megvan, hogy a létezés ingyenes, gyönyörű ajándék, hisz minden, amivel valaha is találkozunk, odaadja magát nekünk, a találkozás jelenében maradéktalanul a miénk. Ez az egyetlen valóságos birtoklás, hisz az "itt és most" egyetlen létvalóságában van nekem. És ezért egy lépést sem kell tennem. Nem kell érte harcolnom, hisz van. 

A jelen csodája


A harc, amely mindig a nem-jelen-valóért, a nincsért folyik, azt akadályozza meg, hogy felismerjem a jelen csodáját, hogy igazán "vanjak", arra kényszerít, hogy a ninccsel foglalkozva elszalasszam azt, ami van. A harc által csak a birtoklás illúzióját tehetjük magunkévá, és veszíteni is csak a birtoklás illúzióját veszíthetjük. A valóságban nincs veszteség, mert ami "itt és most" van, az van, ami nincs, az pedig el nem veszthető, mert nincs. Létezésünk teljességében soha semmi sem hiányzik, mert a jelenben mindig minden megvan a boldogságunkhoz. Ezt csak a vállalt gyengeség, azaz a harcról való lemondás teszi felismerhetővé. Akkor válunk erőssé, ha lemondunk az erőről. Mert a "mindig mindenem megvan" felismerésében megvilágosodott szív a létezés legszilárdabb pontjában, a lét teljességében dobog. Megingathatatlan, mert a van édességét nem adja oda a nincs keserűségéért. 

Az eszköztelen gyógyítás figyelmének fókuszában a szenvedő EMBER áll


Amíg a gyógyításra törekvő iskolák legtöbbjének figyelme a betegségekre (azok megelőzésére, gyógyítására) irányul, addig az eszköztelen gyógyítás figyelmének fókuszában a szenvedő EMBER áll. Nem tagadja, ellenkezőleg: fontosnak tartja a betegségek felisme-résére és kiküszöbölésére irányuló technikákat, azok megismerését és alkalmazását. Lényegének mondana ellent, ha nem venne tudomást a valóságról, arról, hogy az anyagi létsíkba ágyazottságunkból eredően annak törvényei maradéktalanul vonatkoznak testünkre, és e törvények ismerői és alkalmazói, az orvosok, a népi- és természetgyógyászok tevékenysége az egészség helyreállításában fontos szerepet játszik. Minden gyógyító tevékenység, még ha látszólag csak a tünetre is irányul, egészet célozza. 

Az eszköztelen gyógyítás szemszögéből a betegség nem csupán testi működészavar, hanem az egész embert, sőt a létezés egészét érintő ügy. Kiváltó okát elsősorban nem egy élettanilag kedvezőtlen környezet ártalmas hatásában vagy egy szerv meghibásodásában látja, hanem az ember létlényegi egyensúlyvesztésében, amely nemcsak valamely hibás döntése következményeként jöhet létre, hanem a kollektív teherviselés megkerülhetetlen tényének következménye is lehet. E nézőpontból a betegség okozat, tünet, a léthazugságok tömegétől 
egyensúlyát vesztett univerzum embertestben felhangzó jajkiáltása. 

A beteg ember mindannyiunk terhét hordozza 


Az az emberiség egész történetén végigvonuló és törvényszerűen kudarcot szenvedő, meddő törekvés, hogy megváltoztassuk a (hibás álláspontú, rossz úton járó, "gonosz" stb.) másikat, teljesen hiányzik az eszköztelenül gyógyító irányultságából. Nem a másik ember, hanem önmaga megváltoztatására, elfogadóvá tételére törekszik, hisz betegségeink mélygyökere el nem fogadottságunk, változtatásprésbe nyomorítottságunk, eredendő szabadságunk "jó szándékú" semmibevételébe ágyazott. 

Az eszköztelen gyógyítás számára a betegség - tünet. Tünete a másik és önmagunk elfogadás hiányának. 

Mindannyian szenvedünk tőle 


Az eszköztelen gyógyító elsősorban nem a betegség, hanem a kiváltó ok felé fordul. Nem meg- és legyőzni akar, hanem elfogadásra törekszik. A szocializációnk során belénk sulykolt  "erő" -szemlélet a másik legyőzésére irányul, és ez az erő(szak) a létproblémák megoldásához elégtelen, sőt új problémák megteremtője. 

Ennél sokkal nagyobb erőfeszítésre van szükség: önmaga elfogadóvá tételére. Mert ehhez nem mást, hanem a másiktól berzenkedő önmagát kell legyőznie. Ennek a személyválogatás, feltételszabás és viszonzásvárás nélküli, a másikat teljesen elfogadó alapállásnak ad a másik számára érzékelhető formát. 

Ha lemondtunk minden erőről és merjük vállalni a védtelenség és kiszolgáltatottság kockázatát - akkor válunk eszköztelenné, hisz immár semmink sincs. És ekkor ragyog fel bennünk a Fény, a Teljesség áradása. 




Lényegi éned a mindenség szívében lakik 


Az eszköztelen gyógyítás emberi mivoltunk leglényegibb összetevőjének, a megismerhető létsíkokon (anyagi és szellemi) túli, végtelenbe ágyazottsága révén válik lehetővé. Ugyanis nemcsak testi és szellemi valóságunk van. Mindkettő állandó változás állapotában létezik. Mi sohasem vagyunk ugyan-olyanok, mint előző létpillanatainkban, ám mi mindig ugyanazok vagyunk. És ez az "ugyanazság", ez bennünk lévő állandó, amely révén vagyunk azok, akik vagyunk, túl van a megismerhetőség határán. Ez a lényegi énünk, amely szervesen kapcsolódik a megismerhető létsíkokon túli Abszolútumhoz, a Mindenség Szívéhez. 

Ez a lényegi összetevőnk: a Mindenség Szívének élete bennünk. 

A Mindenségnek dobogó szíve van és ez a szív bennünk dobog 


Az eszköztelen gyógyítás a Mindenség Szíve életének árasztása a másik ember felé. Az eszköztelenül gyógyító túllép megismerhető önmagán, túllép az anyagi és szellemi "erőkön", túllép a megkülönböztetésen, túllép az igazságon alapuló viszonzásváráson, túllép a részen, hogy legbelső önmagában az egészre találva: mindenféle válogatás nélkül, feltételszabás nélkül, abszolút viszonzásvárás nélkül, egyedüli valós mértékegységével, a teljességgel forduljon a másik felé elfogadva őt annak aki, olyannak, amilyen. Nem önmagából ad, hanem önmagát. Ehhez nem kell kiválasztottnak lenni. Nem kell az átlagost meghaladó bioenergia szinttel rendelkezni. Ehhez nem kell semmilyen mester beavatása. Erre minden ember képes. Mert mindannyian a végtelenbe ágyazottan a Mindenség Szívének életét hordozzuk. 

Minden ember szeméből a mindenség néz ránk 


Ez az adás nem erőhatás. A mindent és mindenkit elfogadás, a megkülönböztetés és ítélet teljes hiánya, a teljes nyitottság, éppen ezért védtelenség és kiszolgáltatottság. Egyirányú áradás, amely semmi viszonzást nem vár. Csak van. És védtelensége, kiszolgáltatottsága, gyengesége a legigazibb, leghatékonyabb erő. 

Az eszköztelen gyógyítás során megéljük a találkozás csodáját. Minden találkozás ugyanúgy, mint minden ember a világmindenség történetének megismételhetetlen, soha nem volt, soha nem lesz csodája. Minden találkozás lehetőség arra, hogy létem és életem csodájának üzenetét közvetítsem a másiknak, és az ő élete és léte csodájának ajándékával gazdagodjam. Lehetőség arra, hogy a mindegyikünk lelke mélyén ordító, Ady Endre által oly leplezetlen őszinteséggel megfogalmazott vágy: "Szeretném ha szeretnének" kielégítésének valós lehetőségét is felismerjem: ne várjam, hogy engem szeressen a másik, hanem én szeressem a másikat.

Ha szeretted Biegelbauer Pált, oszd meg ezt a cikket, hogy tanait megismerjék azok is, akik nem hallhatták őt beszélni, vagy még nem olvasták tanításait. (A szerző életrajza




 
 
[7101]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot


Warning: Division by zero in /var/www/lapcsalad/harmonet.hu/include/fooldal/rendezvenynaptar_slide_jobb_oszlop.php on line 67
 
 




 

ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x