Szent könyvünk - a Biblia
hirdetés
Címlap / Ezotéria / Szent könyvünk - a Biblia

Szent könyvünk - a Biblia

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-04-11

2008 a Biblia éve Magyarországon. Milyen részei vannak, és kik fordították? Részeletek, melyeket eddig még nem ismertél. 


Rendezvénynaptár

2008 a Biblia éve Magyarországon. Ebből az alkalomból szeretnénk közölni egy olyan összeállítást, melyben megismerhetjük a Biblia részeit, kéziratait, fordításait, a bibliai kánon fogalmát, és sok egyéb dolgot, amit érdemes tudni a Bibliáról.

A Bibliával kapcsolatos hagyományos vallási tanítás lényege szerint az Úr Könyvének ihletője Isten, aki szent embereken keresztül, a szerzőknek sugalmazva alkotta meg művét. Isten mindentudásából és mindenhatóságából adódóan a Biblia az isteni kinyilatkoztatás legfőbb hordozója, melynek igazságtartalmához nem férhet kétség. A Biblia ebben az értelemben nemcsak a normákat, az emberek egymáshoz való viszonyát, de évszázadokon keresztül a kultúrát, a művészeteket, a tudományt is meghatározta.
A bibliatudomány fejlődése később rámutatott arra, hogy az eredeti kinyilatkoztatások elvesztek, az emberiségre másolatok, fordítások maradtak, melyek maguk is több változatot, réteget tartalmaznak. A szó szerinti értelmezés helyét így átvette a nézet, miszerint a sugalmazás csak a vallási, erkölcsi tanokra érvényes.
A legtöbb ember, legalábbis a nyugati kultúrában, ma már ezt az értelmezést sem fogadja el. A Biblia már nem a tudás egyedüli forrása, az emberek közti bonyolult kapcsolatrendszer nem kizárólagos meghatározója. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a Szentírás őseink számára a tudást, az erkölcsöt, a mindennapi vigaszt és támaszt jelentette a legnehezebb időkben is. Történetei, tanításai a különböző eseményeket, az ember önmagához és a világhoz való viszonyát írták le, teremtették újra. A Biblia európai kultúrára, művészetre gyakorolt hatása is felbecsülhetetlen, szimbólumai, alakjai többek között a nyelvünkben is tovább élnek.

HarmoNet tipp: A Biblia a gyógyítás szolgálatában >>

A Biblia elnevezése, iratai
Maga a szó a görög biblion főnévből származik, melynek jelentése könyvek. A Biblia több kisebb szent könyvből összeállított, a vallási tanítás szerint isteni ihletettségű gyűjtemény, amely keresztény felfogásban magában foglalja a zsidóság szent könyvét, az Ószövetséget vagy Ótestamentumot, illetve az Istennel kötött új szövetséget hirdető Újtestamentumot. 
A nagyrészt bibliai héber, kisebb részt arámi nyelven íródott Ószövetség az eltérő hagyományok miatt eltérő számú könyvből áll. A protestáns és zsidó tagolásban harminckilenc, katolikus tagolásban negyvenhat könyv legrégebbi és leghamarabb keletkezett részei közt (i.e. 15. századtól az  i.e. 5. századig) több mint ezer év a különbség. A keresztények az Ószövetséget Történeti, Tanító, és Prófétai könyvekre osztják.
A koiné görög nyelven írt Újszövetség huszonhét irata tartalmazza Máté, Márk, Lukács, és János evangéliumát, az Apostolok cselekedeteit, Pál leveleit, a katolikus leveleket (Jakab, Péter, János, Júdás levelei), valamint a Jelenések könyvét. Az Ószövetség és az Újszövetség szerves egységet alkotnak, a kinyilatkoztatások felfoghatóak egy folyamat részeként, melyben Isten először izráel népével, majd a keresztény egyházon keresztül az egész emberiséggel kötött szövetséget.

A kanonizáció folyamata
A bibliai kánonba tartozó iratok vallási szempontból azokat a könyveket jelölik, melyek isteni sugalmazásra létrejött tanításokat, törvényeket, erkölcsi megfontolásokat tartalmaznak, és mint mérvadó szent tanok elfogadásra kerültek.
Az ószövetségi kánon fél évezredes folyamat eredményeképpen jött létre. A Mózesig visszanyúló hagyományokat először öt könyvbe foglalták össze (Tóra), melyet később kiegészítettek a prófétai jellegű művek, és a történelmi jellegű írások.
A zsidó közösségek kanonizáló tevékenysége nem volt egységes. A Júdeában létrejött palesztinai kánon összeállítói úgy gondolták, hogy azok a könyvek minősülnek szentnek, melyeket a próféták még Ezsdrás kora előtt szentesítettek. Ezzel párhuzamosan az alexandriai diaszpóra is összeállított egy saját gyűjteményt. Ebben olyan könyvek is szerepeltek, melyek a palesztinai kánonból kimaradtak. A korai keresztények az Ószövetségre vonatkozóan egyébként ez utóbbit fogadták el mérvadónak, később azonban a protestáns egyházak a palesztinai kánonra tértek át, hogy aztán a katolikus egyház a tridenti zsinaton velük szemben ismét az alexandriait határozza meg szentként.
A keresztény egyházon belül az Újszövetség kanonizálását is dogmatikai viták előzték meg, azonban részben az eretnek irányzatok előretörése, részben más okok miatt, a kanonikus jegyzék sokkal hamarabb elkészült, mint a zsidó ószövetségi kánon.   

Biblia a régészet tükrében
A Biblia eredeti példányai elvesztek, csak fordítások és másolatok állnak az emberiség rendelkezésére. A qumrani esszénus közösség által írt holt-tengeri tekercsek az i.e. 2 századtól az i.sz. 1 század közepéig keletkezett legrégebbi héber és arámi nyelvű kéziratok, melyek főként bibliai szövegeket és kommentárokat tartalmaznak. Jelentőségük abban áll, hogy később keletkezett szövegemlékekkel összehasonlítva kiderült, az írástudók minden korban nagyon pontosan adták vissza az ószövetségi szöveget, amiből arra lehet következtetni, hogy annak tartalma az idők folyamán nem szenvedett csorbát.
A majdnem ezer évvel később készült Leningrádi Kódexben található a maszoréta tudósok nevezetes kézirata, akik szigorú szabályok szerint, a hagyományokra támaszkodva igyekeztek megállapítani az Ószövetség helyes szövegét.
Az Újszövetség szövegemlékei közül a görög nyelvű, János evangéliumából több részletet is tartalmazó Ryland-papirusz tekinthető a legrégebbinek. Az egyiptomi Egerton-papirusz az i.sz. 2. század végéről a négy evangéliumból, a Chester-Beatty papiruszok a páli levelek nagy részéből, míg a Bodmer-papirusz majdnem a teljes János evangéliumból tartalmaz részleteket.

A Biblia fordításai
Bibliafordítások már az ószövetségi kánon megszilárdulása előtt is készültek. Az egyik legfontosabb és legkorábbi ilyen fordítás a Septuaginta. A hagyomány szerint II. Ptolemaiosz Philadelphosz egyiptomi király az i.e. 3. században tizenkét zsidó törzsből hetven írástudó bölcset kért fel arra, hogy az alexandriai diaszpóra tagjainak görög nyelvre fordítsák a zsidó Bibliát. A törvények leírása csodálatos körülmények között történt, és összesen hetvenkét napig tartott. A Septuagintát sokáig használták a  zsidó közösségek, de végül elvetették annak pontatlanságaira hivatkozva.
A keresztény bibliafordítások közül a korai Itala, és a Vetus Latina adta át helyét Jeromos egyházatya Ó-és Újszövetség fordításának, a Vulgátának. Az anyanyelvű bibliafordítások a reformációval indultak meg, ekkortól vált a Biblia a tömegek olvasmányává. Az első teljes magyar nyelvű bibliafordítás Károli Gáspár vizsolyi bibliája, melyet nem sokkal később Káldi György a Vulgata alapján készült katolikus fordítása követett.

(Az összeállítás Gecse Gusztáv: Bibliai történetek, és Rapcsányi László: A Biblia világa c. művei alapján készült)

Farmakisz Lajos

HarmoNet tipp: Népi gyógymódok a Bibliában >>




 
 
[ 3813 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
x