HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-09-20
Címlap / Ezotéria / Isten létezik, ez logikus! - Canterburyi Szent Anzelm és az ontológiai istenérv

Isten létezik, ez logikus! - Canterburyi Szent Anzelm és az ontológiai istenérv

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-09-20

Ontológiai istenérvet, Isten létét logikai úton bizonyító eljárást több kiváló filozófus, így René Descartes és Alvin Plantinga is kidolgozott, az érv legismertebb formája azonban Canterburyi Szent Anzelm nevéhez köthető. E nagyformátumú gondolkodó életútjáról, szellemiségéről, istenbizonyítási módszeréről szól az alábbi összeállítás. 

 

Canterburyi Szent Anzelm élete
Szent Anzelm 1033-ban született a burgundiai Aostában, elszegényedett nemesi családban. Apjával konfliktusba keveredett, így viszonylag korán elhagyta a szülői házat. Három évig Burgundiában és Franciaországban látogatta a kolostorokat, végül a beci bencés apátságban maradt a nagyhírű tudós, Lanfrancus tanítványaként.

Nem sokkal később szerzetesi fogadalmat tett, előbb priornak, majd apátnak választották az időközben Hódító Vilmos által canterburyi érseknek kinevezett Lanfrancus helyére. Mestere halála után Hódító Vilmos fia, II. Vilmos az elégedetlenkedő nemesek nyomására Anzelmet emelte a méltóságba. Ezzel egy politikai küzdelmektől és konfliktusoktól erősen terhelt korszak kezdődött Anzelm életében, amely többek között az egyházi birtokok, az invesztitúra (az egyházi tisztségek betöltésének joga), és a pápai főség elismerésének kérdései körül manifesztálódtak.
Végül II. Vilmos az egyre hevesebbé váló viták miatt száműzte Anzelmet, aki a király halála után egy kis időre ugyan visszatérhetett Angliába, azonban az új királlyal, I. Henrikkel kiújuló konfliktusai miatt ismét száműzetésbe kényszerült. Anzelm helyzetéről sokat elárul a tény, hogy egyházfőségének majdnem felét, nyolc évet volt kénytelen száműzetésben tölteni. Utolsó három évét Anzelm Angliában töltötte, Canterbury érsekeként 1109-ben halt meg. 1163-ban Becket Tamás megkezdte Anzelm szentté avatásának előkészítő vizsgálatát. Testét eredeti nyughelyéről a canterburyi katedrális kápolnájába helyeztette, végül hosszas előkészületek után az egyház 1720-ban emelte Anzelmet egyháztanítóvá.

Szent Anzelm írói munkássága 1070-ben vette kezdetét, amikor lejegyezte imádságait és elmélkedéseit. Teológiai munkái (Az igazságról, Az akarat szabadságáról, A Sátán bukásáról, Miért lett Isten emberré?, A Szentlélek származása) közül legfontosabb a Monologion, illetve az ezt követő, a Monologion új szempontú megközelítéseként is felfogható Proslogion. 

HarmoNet tipp:
A buddhizmus, avagy a semmi és a részvét vallása >>

Canterburyi Szent Anzelm ontológiai istenérve
Anzelm nevezetes érve Proslogion c. művének második és harmadik fejezetében található. Gondolatmenete a következő: Isten az, aminél „nagyobbat elgondolni nem tudunk”. Ezzel a fogalommal a nem hívő ember is rendelkezik, még ha nem is fogadja el, hogy a kitételnek a valóságban is megfelel valami. Istennek azonban a valóságban is léteznie kell, különben elgondolhatnánk egy nála nagyobbat is, aki ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, viszont annyival több, hogy valóságos. Ezt viszont nem tehetjük meg, hiszen Istennél „nagyobbat elgondolni nem tudunk”, tehát Isten a valóságban is létezik.
 

Az ontológiai istenérv szellemi háttere
Az előbbiekben felvázolt érv a 11. században, egy olyan korban született, melyben a gondolkodók hit és ész, Szentírás és filozófia viszonyát próbálták tisztázni. Európa nagy része ebben az időben már keresztény volt, a tömeges népvándorlás befejeződött, a földrész gazdaságilag is megerősödött. Mindez stabilabb államszervezetet, demográfiai változásokat, nem utolsósorban pedig egyházi, hitéleti megújulást hozott.

A gazdasági, társadalmi változásokkal párhuzamosan kialakult egy olyan közeg, amely alkalmas volt a teológiai kérdések bölcseleti, logikai megválaszolására. Ez a közeg elsősorban az apátsági iskolák megjelenésének volt köszönhető, melyek mintegy előképei voltak Európa első nagy egyetemeinek. Itt kezdték el rendszerezni többek között az ókori keresztény hagyományt is, melynek következtében felszínre kerültek a hittételeken belüli véleménykülönbségek, ellentmondások. Az ellentmondások kiküszöbölésére megfelelő módszernek látszott a logikai úton történő megerősítés, melynek az adott korban radikálisan újszerű formáját vitte véghez Canterburyi Szent Anzelm.

HarmoNet tipp: Yotengrit: A legcsodálatosabb bűn >>

Anzelm több korabeli gondolkodóhoz hasonlóan arra az álláspontra jutott, hogy Isten titkainak megközelítése kizárólag hit és ész együttműködésével lehetséges. A filozófus-teológus Turay Alfréd szerint, amikor Anzelm Istent olyan valóságnak nevezi, melynél nagyobb nem gondolható el, akkor ennek az istenfogalomnak az alapját nem a tárgyi létezők, hanem a transzcendens tapasztalat irányában kell keresni. Az érv bizonyító ereje annak a belátásában rejlik, írja Turay Alfréd az Istent kereső filozófusok: teodicea c. könyvében, hogy az, aminél „nagyobbat elgondolni nem tudunk” egy tapasztalatra épülő fogalom. Isten fogalmát csak azért vagyunk képesek megalkotni, mert tapasztalattal rendelkezünk róla.

Az ontológiai istenérv fogadtatása
Az ontológiai érvet a filozófiatörténet során sokszor logikailag hibás, elégtelen törekvésnek tekintették. Hiányosságaira már Anzelm rendtársa, Gaumilo is felhívta a figyelmet. Fő ellenvetése az volt, hogy Isten nevének behelyettesítésével sematizálni lehet az érvet.

Aquniói Szent Tamás Summa Theologiae c. művében tért ki Anzelm gondolataira. Szerinte egyrészt nem mindenki gondol az Isten szót meghallva arra a lényre, akinél nagyobb nem gondolható el. Másrészt, ha mindenki az anzelmi definíció szerint használná Isten nevét, akkor sem következne ebből Isten valóságos léte, hiszen a bizonyításhoz szükséges Isten dologi valóságban való létének előfeltételezése is.

Immanuel Kant az érv descartesi formájából indult ki, szándéka mégis az volt, hogy minden ontológiai istenérvet cáfoljon. A tiszta ész kritikája c. művében fő ellenvetésként azt fogalmazta meg, hogy az ontológiai istenérv a fogalmi rendből illetéktelenül lép át a lét rendjébe, tehát Isten létét annak fogalmából akarja levezetni.

Az elmúlt évtizedek anzelmi istenérvről szóló vitái azonban sokszor azt az eredményt hozták, hogy az érv logikailag nem feltétlenül hibás. Ezt a gondolkodásmódot képviselte Karl Barth is, aki az érv komplexitását, egymásra épülését hangsúlyozta, kiemelve azt, hogy a filozófusok hagyományosan a Proslogion második fejezetében található érvelést tekintették istenérvnek, megfeledkezve az utána következő fejezetről, figyelmen kívül hagyva az egységet, amely a mű megértésének egyik kulcsa.

Mindent összevetve, Anzelm ontológiai istenérve napjainkban is a filozófiai vizsgálódások tárgyát képezi. A gondolkodók ugyanis még nem találták meg azt a kiegészítést, amellyel Isten létét vissza nem utasítható módon lehetne bizonyítani. Canterburyi Szent Anzelm nagysága az ontológiai istenérvet övező vitáktól függetlenül kétségbevonhatatlan. A dogmák értelemmel való felruházásával, új módszerek bevezetésével, logikai kifinomultságával, mindennapi életből vett példáival a középkori kereszténység egyik legkiválóbb gondolkodóját tisztelhetjük benne.

(A cikk Brian Davis: Bevezetés a vallásfilozófiába, Dér Katalin: Szépséges értelem, és Turay Alfréd: Istent kereső filozófusok: teodicea c. munkája alapján készült.)

Farmakisz Lajos





 
 
[ 6331 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 
/img/hirdetes/harmonet_kinai.png
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x