Ortodox keresztények az oszmán hatalomban - a devsirme módszer...
hirdetés
Címlap / Ezotéria / Ortodox keresztények az oszmán hatalomban - a devsirme módszer

Ortodox keresztények az oszmán hatalomban - a devsirme módszer

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-05-17

A nem muszlim vallású meghódított népek az Oszmán Birodalomban meghatározott státusszal rendelkeztek, külön adókat fizettek, számos korlátozást voltak kénytelenek elviselni, és határozottan az alacsonyabb rendűek státuszába voltak sorolva. Ugyanakkor saját egyházi hierarchiájuk fennhatósága alatt élhettek, ami lényegesen megkönnyítette a birodalomban való mindennapi létüket. 


Rendezvénynaptár
Az oszmán társadalom szigorúan meghatározott modell alapján működött. A társadalmi mobilitás nagy nehézségekbe, szinte áthidalhatatlan akadályokba ütközött. Ahogy Barbara Jelavich nagyívű összefoglaló munkájában leírja, az állam az embereket vallási- és közösségben viselt funkció szerint választotta szét. Vezető helyen az uralkodó osztály tagjai, az askerik álltak. Ide tartoztak a magas közigazgatási pozíciót betöltők, a hadsereg tagjai, az ulémák, továbbá a keresztény társadalom magas rangú tisztviselői, mint például az ortodox egyház patriarchái is. Alattuk helyezkedtek el rangban a ráják, vagyis a nép; a kereskedők, iparosok, parasztok többsége.

Keresztények az oszmán kormányzatban
Az államhatalom csúcsán az abszolút uralkodó, a hatalmát Isten kegyelméből származtató szultán állt. A szultán az uralkodó osztály közvetítésével érvényesítette Istentől kapott hatalmát, erre a csoportra ruházta rá a maga tekintélyét. A közigazgatás legfontosabb posztjait és a hadsereg vezető pozícióit olyan személyek foglalták el, akiket a kul-, vagyis a rabszolgarendszer elvei szerint toboroztak. A legismertebb módszer a devsirme, azaz a begyűjtés volt. A devsirme körülményei korszakonként változtak, de általánosságban elmondható, hogy az illetékes török hivatalnokok pár évenként vidékre mentek, a legértelmesebb nem muszlim fiúgyermekeket begyűjtötték és csoportonként Konstantinápolyba vitték. Muszlim hitre térítésük után képzésben részesültek, majd az államigazgatásban kezdtek dolgozni, vagy éppen janicsárokká váltak. A módszer -ahogy Barbara Jelavich is felhívja rá a figyelmet- kíméletlennek tűnhet, de a gyermekek többségének ez volt az egyetlen lehetősége a török állam vezető posztjainak elérésére. Hangsúlyozandó továbbá, hogy a szultán rabszolgájának lenni nem volt szükségképpen lealacsonyító, sok esetben ugyanis magas társadalmi ranggal és előnyös anyagi helyzettel járt együtt. 

HarmoNet tipp: Négy feleség engedélyezett a körülmetélt férfinak >>

Az ortodox millet

Az oszmán kormányzat, vagyis a Porta, nem igazán törődött az ortodox keresztény lakosság mindennapi életével, vallásos hitével. A paraszti tömegeket magasabb szinten az ortodox egyház irányította, mégpedig a millet rendszer segítségével.

Az ortodox millet vezetőjeként -világi hatalma mellett- a legnagyobb felelősség és kötelezettségek Konstantinápoly patriarchájára hárultak. Mivel az oszmán kormányzat magas rangú tisztviselője volt, ő felelt az uralkodó előtt a hívők viselkedéséért és hűségéért, fontos feladatai voltak továbbá az adószedéssel, a közrend fenntartásával, sőt, az igazságszolgáltatással kapcsolatban is. Az egyház ugyanis teljes joggal ítélkezett az ügyek egész sorában, beleértve a családdal és házassággal kapcsolatos eseteket, a keresztények közötti kereskedelmi ügyleteket. Alkalomadtán, amikor nem volt muszlim érdekelt, bűnügyekben is ortodox bíróságok ítélkezhettek. Ilyen esetekben az egyház a kánonjogra, a bizánci kodifikált jogra, a helyi szokásokra, és az egyházi írásokra támaszkodhatott.

HarmoNet tipp: "Szűz Mária muzulmánjai vagyunk" - Balkáni keresztények az Oszmán Birodalomban >>

falusi közösségek közigazgatása

Az ortodox keresztények nagy többsége vidéken élt, méghozzá a hagyományos, oszmán hódítás előtti modell szerint szerveződő falvakban. A falvak élén rendszerint valamilyen elöljáró állt, némelyiküket a falu lakossága választotta meg, mások azért kaptak rangot, mert hagyományosan az ő nemzettségük birtokolta az adott pozíciót, megint mások gazdagságuknak köszönhették a hatalmat. E vezető személyiségek kulcsfontosságú pozíciókat töltöttek be az oszmán közigazgatásban. Az egyházi személyekhez hasonlóan közvetíthettek az oszmán kormányzat és a parasztok között, fontos szerepük volt az adók behajtásában, a tartozások megállapításában, ellenszolgáltatásként pedig kiváltságokban részesülhettek, ami aztán alapot adhatott a különböző visszaéléseknek is.

Összességében elmondható, hogy az oszmán államvezetés sokáig a status quo megőrzésére törekedett. Ebben partnere volt az ortodox patriarchátus is, amely fő ellenfelének a hódoltság idején nem a muszlimokat, hanem a katolikusokat tartotta, és azon az állásponton volt, hogy az oszmán uralom még mindig jobb a katolikusnál. Ebből a szempontból a birodalom és a patriarcha érdekei sokáig megegyeztek, a Porta fő ellenségei kezdetben ugyanis a katolikus Habsburgok és Velence voltak. Változás az ortodox egyház és a török államhatalom érdekazonosságában a 18. században következett be, amikor Oroszország kezdte veszélyeztetni az Oszmán Birodalmat, és a patriarcha, valamint a görögkeleti lakosság nagy része már nem a török, hanem az orosz államtól kezdte várni a segítséget. 

(A cikk Barbara Jelavich: A Balkán története. 18. és 19. század c. munkája felhasználásával készült)

Farmakisz Lajos



 
 
[ 5154 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
/img/hirdetes/2021/baby_more.png
 
x