Szekularizáció - a vallási szféra a társadalom margóján?...
hirdetés
Címlap / Ezotéria / Szekularizáció - a vallási szféra a társadalom margóján?

Szekularizáció - a vallási szféra a társadalom margóján?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-05-17

A rendszerváltozást követően az egyházi szervezetek működését gátló jogszabályokat eltörölték, törvény született az egyházakról, a lelkiismereti és vallásszabadságról. A szekularizációs folyamat ennek ellenére erősödik. Vagy mégsem? 


Rendezvénynaptár
Mi a szekularizáció?
A szekularizáció a vallástudomány, ezen belül is elsősorban a vallásszociológia fogalma. A szó eredeti jelentései, ti. elvilágiasodás (a papok kilépése az egyházból, mindennapi életbe való visszatérésük), illetve laicizáció (az egyházi vagyon világi kézbe kerülése) bő másfél évszázada nyerte el mai jelentését. A szekularizáció az egyházi, vallási közösségeknek és a különböző vallásos szervezeteknek a társadalmi valóságból való kiszorulását jelöli, azt a folyamatot, melynek során vallás és szervezetei fokozatosan veszítenek társadalmi jelentőségükből.

Szekularizációs modellek
A szekularizációs folyamattal kapcsolatban két, egymással gyökeresen szemben álló nézet alakult ki. A modell védelmezői azt feltételezik, hogy a modern társadalmakban az előző korokhoz képest csökken a vallás szerepe és jelentősége. Az elmélet szerint a társadalmak olyan racionalizált, heterogén rendszerek, melyekben a mindennapi életet a társadalom egésze szervezi. A hagyományos, történelmi egyházak ezekben nem, csak a kevésbé differenciált közösségi világban tudtak gyökeret verni, befolyásukat csak egy viszonylag homogén világban tudták fenntartani. A modell képviselői tézisüket az egyháziasan vallásos emberek számának csökkenésével, a tradicionális istenképtől való eltávolodással, a vallás magánéletbe történő visszahúzódásával, illetve a vallási szakemberek; teológusok, papok, lelkipásztorok számának csökkenésével támasztják alá.


Az előzőekkel szemben a szekularizációs modell kritikusai elsősorban azzal érvelnek, hogy a modell védelmezőinek vizsgálódásai nem terjednek ki globális folyamatokra, kizárólag a nyugati kultúrkör folyamatait elemzik, a világvallások többségét szekularizációs szempontból nem tanulmányozzák, mindamellett figyelmen kívül hagyják a különböző, rendkívül változatos formát mutató új vallási mozgalmakat, kultuszokat is. 

A szekularizáció  magyar vonatkozásai
A szekularizáció  Magyarországon a kommunista hatalomátvétel után, a szocializmus időszaka alatt erősödött fel. Az ötvenes évek végéig tartó jakobinus jellegű, kényszer alatti szekularizációt konszolidációs időszak követte, amely szekularizációs szempontból ha lehet, még drámaibb következményekkel járt. A hivatalos vallásosság szintjén az Állami Egyházügyi Hivatal felállítása, az egyházi birtokok kisajátítása, az iskolák államosítása, az egyházi vezetők bebörtönzése, a katonai lelkészszolgálat megszüntetése siettették a folyamatot. Később a fentiekhez hasonló drasztikus intézkedések már nem történtek, helyettük egyfajta dialektikus szemlélet kezdett érvényesülni, amely feltételezte, hogy a vallás hozzájárul a szélesebb tömegek komfortérzetéhez, így annak megszűnése követelménye nem, legfeljebb csak következménye lehet a szocializmusnak.

Miután a magyar egyházak közéleti szerepüket elvesztették, igyekeztek legalább a magánéletben megőrizni befolyásukat. A hatalomnak azonban a népi vallásosság letörésére is voltak az eszközei. A családi eseményeket szervező irodákat, polgári házasságkötő termeket, üzemi ünnepségeket a hagyományosan vallási, életúthoz köthető rítusok, úgymint keresztelő, házasság, temetés helyettesítésére hozták létre. Fentiek természetesen egyrészt újonnan felmerülő igényeket is próbáltak kielégíteni, hiszen az iparosítással sokan városokba költöztek, ott aztán a többség élete át is átalakult, másrészt ezek voltak azok az intézmények, melyek a legtöbb sebet ejtették a népi vallásosság szövetén, tovább erősítve a szekularizáció folyamatát.



A rendszerváltozás után

A rendszerváltozást követően az egyházak működését gátló jogszabályokat és intézményeket megszüntették, megalkották a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényt. Többek között megkezdték az egyházak kártalanítását is, visszaállították a tábori lelkész szolgálatot, a vallásoktatást pedig fakultatív tárggyá tették. Kettős folyamat vette ekkor kezdetét. Egyrészt érzékelhetővé vált egy további hagyománybomlás. A történelmi egyházaknál rövid ideig tartó fellendülés után a kezdeti rokonszenv különböző okok, például politikai elköteleződés, vagy az újonnan felmerült társadalmi problémákra adott válaszok hiánya miatt megkopott. Másfelől temérdek új vallási mozgalom, egymással versengő vallási nézet jelent meg. Ide lehet sorolni a nem keresztény világvallások, a világvallásokhoz képest egészen más alapokon nyugvó fundamentális, zárt egyházi közösségek, szekták, valamint a New Age és ezoterikus mozgalmak előretörését is.

Mindent összevetve a szekularizáció, legalábbis közép-kelet-európai viszonylatban nem a vallásos szféra kiszorulását, hanem egy jól észlelhető strukturális átalakulást hozott. Ez elsősorban az intézményesített vallásosságot érinti, hiszen amíg a történelmi egyházaknál az egyháziasan vallásos hívek száma csökken, addig a különböző új vallási mozgalmak esetében erről szó nincs, még ha utóbbiak növekedése nem is olyan mértékű, mint mondjuk az ezredforduló táján volt. A transzcendenciára való nyitottság tehát megmaradt, csupán a vallásosság keretei vannak átalakulóban.

(A cikk Bögre Zsuzsanna: Társadalmi-politikai változások hatása a vallásos identitás alakulására Magyarországon (1948-1990) c. munkájának felhasználásával készült.)

Farmakisz Lajos

Képek:
piqs.de: Villiger Josef - Kommst im Abendglühn daher..
piqs.de: happyfranse - Glockenturm




 
 
[ 6137 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
/img/hirdetes/2021/baby_more.png
 
x