Camino a gyakorlatban
Címlap / Utazás / Camino a gyakorlatban

>

Camino a gyakorlatban

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-29

A "Camino de Santiago" néven emlegetett, több száz kilométeres spanyolországi spirituális útvonal egyre népszerűbb, legalábbis számos film, cikk, blogbejegyzés, élménybeszámoló és könyv jelenik meg róla. Ezek azonban többnyire nem az útról, hanem íróik szubjektív élményeiről szólnak. Néhány gyakorlati tanács azoknak, akik fontolgatják az elindulást.  

„A leghosszabb út is egy lépéssel kezdődik”. Ez igaz, csak hajlamosak vagyunk elfeledkezni az első lépés után következő több, mint egymillió-egyszázezer lépésről (oszd csak el a 800 kilométert átlagos lépéshosszaddal).

A „Camino de Santiago” legalább ezer éve „üzemel”, mint zarándokút, ez Európa egyik legrégibb folyamatosan fennálló hagyománya. Némelyek számára az életüket megváltoztató-megváltó vallási-spirituális élmény, mások számára ezoterikus-önismereti kihívás vagy egyszerűen egy hosszú kirándulás – bármelyik is, az biztos, hogy emlékezetes élmény marad.

Valójában nem egy Camino létezik Santiago de Compostela felé (camino spanyolul utat jelent), hanem papírforma szerint legalább négy, igaz ezek közül 99 %-ban az Észak-Spanyolországon nyugati irányban áthaladó, körülbelül nyolcszáz kilométer hosszú, jól kiépített, népszerű „francia” útvonalat értik alatta. Ezt évente sok ezren járják végig, elsősorban Európa katolikus országaiból érkezettek, köztük magyarok is. A többi, szintén jelzett útvonal nagyobb fizikai és lelki kihívást jelent a ritkásabb szálláslehetőségek, a nehezebb terep és a kiszámíthatatlanabb időjárás miatt.

A Camino-könyvekkel Dunát lehetne rekeszteni, ezek azonban többnyire nem az útról, hanem az író szubjektív élményeiről szólnak. Ezért következzék néhány gyakorlati tanács azoknak, akik fontolgatják az elindulást.

A Camino nem neked való, ha:
  • Testi kondíciód az átlag alatti. Bár a hetvenes éveikben járó vándorokkal is találkozni, ezek amolyan sportos öreg halak, elnyűhetetlen brit, holland és francia nyugdíjasok, mennek, mint a golyó. Csípőprotézissel, túlsúllyal, ízületi bántalmakkal, műtött térddel rettentő keserves lesz. Mindazonáltal a fizikai teljesítőképesség útközben látványos mértékben megnő, minden bizonnyal a spirituális „hátszél” következtében, ez máris egy mindennapi csoda!
  • Ha fóbiás vagy az alábbiakban „fauna” címszó alatt felsorolt fajokra, egyedekre. Ne reméld, hogy elkerülöd őket. Ezzel előbb célszerű kezdeni valamit terápiásan. Kineziológia, Bach-csepp, miegyéb.
  • Ha utoljára 1973-ban kirándultál az úttörőcsapattal Csillebércre és már attól is minden bajod volt.
  • Ha sikítófrászt kapsz a pókoktól, kiakadsz a horkoló, büdös, szőrös szobatársaktól (ezekből akár kétszáz is lehet egyszerre), vagy az átlagnál jobban utálod a franciákat.
  • Ha csak azért indulnál el, mert szeretnél előzőélet- vagy Atlantisz-látomásokat, mint Shirley McLane, vagy találkoznál Szent Jakab szellemével, mint Tolvaly Ferenc, netán nem létező kardokat hajszolnál, mint Coelho. Víziókat nagyon könnyen generál a monoton terep (főleg a Mezetán), a fizikai kimerültség, a napszúrás, a vitaminhiány, a testi fájdalom, a kiszáradás: vagyis nem ezektől leszel nagyon ezoterikus, vallásos vagy megvilágosodott.
  • Ha nem bírod a testi fájdalmat. Nincs az a high-tech túrafelszerelés vagy edzettség, amivel meg lehetne úszni a vízhólyagokat, izomlázat, ízületi nyavalyákat, gémberedést stb. Ez a dolog vezeklés része. Értékes tapasztalatokat ad a testi határokról, ráadásul nagyon jól meg lehet figyelni az összefüggést a lelki történésekkel. Sok minden fejben és szívben dől el, ez itt különösen igaz.
  • Ha csak azért indulnál el, mert divat, mert menekülnél otthonról, vagy mert bizonyítani akarsz vele valamit (akár önmagad előtt). A motivációkat nem árt tisztázni.


Ha úgy döntöttél, hogy nekivágsz, segítség lehet az alábbi néhány tipp:

Ami nem szükséges:

Térkép. Tele van az út széle infótáblás térképekkel, hála az uniós támogatásnak.
GPS. A jelzések a közhiedelemmel ellentétben nagyon jók. (Soha nem a jelzések hiánya miatt tévedtem el!)
Spanyol nyelvtudás. Ha van, az remek, de eléggé nemzetközi a mezőny, hogy afféle pilgrim-english-sel is szót érthess mindenkivel. A szükséges spanyol szavakat meg secperc meg lehet tanulni.
Szótár. Már az első szálláson ott szokták hagyni.
Konzervnyitó. A Camino Európában van. A konzervek tépőzárasak.
Útlevél. Uniós tagállam vagyunk, elég a kis személyi igazolvány kártya.
Túrabot. Van, aki fontosnak tartja, nekem nem kellett.
Ékszer, bigyó, kabala. Ízlés dolga.
Bármi, ami öt-hat kilónál nehezebbé teszi a cuccodat (a súlyba számítsd bele a vizet is). Tényleg minimális holmira van szükség útközben. Hihetetlen dolgokat láttam mások holmija közt a hajszárítótól a macis alvópárnáig. Sokan aztán a fele cuccukat hazaküldik postán, a mazochisták meg végig cipelik.

Ami nekem bevált:

Ruházat: jóféle bakancs vagy túraszandál (bár láttam olyat, aki vietnami papucsban nyomult), jófajta zoknik, alsónemű, váltópapucs (zuhanyozáshoz meg esti tébláboláshoz), három biopamut póló, hosszúnadrág nagy zsebekkel, rövidnadrág, fürdőruha (igen, néhol lehet csobbanni), kalap (napszúrás!). Valamint: nagy pashmina kendő (hűvös reggelekre, templomba, meg lehet rajta piknikezni is), egy fehér egyiptomi kendő (napszúrás ellen, meg borogatásnak). Esőkabát, lehetőleg olyan, ami alá befér a hátizsák is. Kisebb polárpulcsi, augusztusban is simán lehet öt fok hajnalban.

Pipere: minimálisan. Némi folyékony szappan (mosni is lehet vele), zsepi, fogkefe, kis fogkrém, kisolló, reszelő (lábkörömre odafigyelni!), fésű, hajgumi. Pólóval törülköztem, hogy ezt se kelljen külön vinni. Ami kifogy, lehet útközben venni.

Apróságok: bicska, kanál, villa, fémpohár, merülőforraló, elektromos elosztó (ha van száz ember és csak egy konnektor, és mindenki tölteni akar valamit, könnyen konfliktushoz vezethet, hogy te is. Ezért vittem elosztót és jól is jött.) Földugó (vittem, de sose kellett, mert egyrészt voltam én kollégista, másrészt mindig az élmezőnyben aludtam el.) Tea (esti lazuláshoz, valamint ginzeng, haláltusa esetére. Jól jött.) Mobiltelefon töltővel (helyzetjelentés a hazaiaknak, napi 1 SMS, másra nem használtam). Fényképezőgép (nem muszáj, de én mániákus fotós vagyok). Kis elemlámpa tartalék elemmel. Ziherejsztű, ruhaszárításhoz. Tű és cérna (elbánni a vízhólyagokkal).

Gyógyszerek: láz- és fájdalomcsillapító (nem szedtem be, de jó volt a tudat, hogy van), aktív szén gyomorrontásra (nem kellett, de lásd mint fent), homeopátiás szerek: arnica és rhus toxicodendron, valamint vitaminkomplex. Hasznos lett volna, másoktól kaptam és bevált, legközelebb viszek: nyomelempótló szer, Bach-terápiás Rescue Remedy krém. Kell még: fertőtlenítő ecsetelő, 10x10-es steril gézlap, jóféle ragtapasz, egy tekercs leukoplaszt (remekül lehet vele elszakadt szandált is javítani). Izomlazító és visszerek elleni krém, gyulladáscsökkentésre, csípésekre Sunbreeze balzsam. Esetleg hintőpor, fásli. Egyébként rengeteg patika van útközben, és fel vannak készülve a vándorokra.



Egyéb: hálózsák.
Ez fontos, mert a szállásokon nem adnak ágyneműt. Érdemes venni egy ultrakönnyű, modern példányt, az enyém fél kiló se volt. Hátizsák. Ebből milliófélét kapni, érdemes végigpróbálni őket, hogy ne kétszáz kilométer után derüljön ki, hogy töri a hátat, vagy nem fekszik fel rendesen. Teljesen felesleges túl nagyot, vagy csővázasat venni. Etaptáblázat illetve guide. Én az angol Saint James Confranternity zarándokbarát kiadványát vittem (netről beszerezhető), messze a legpraktikusabb volt, benne a távolságok, szintkülönbség, szállások, neve és címe, árak, kocsma, bolt megjelölése - más felesleges tupírozás semmi. Vízhatlan tok a zarándokútlevélhez (credencial), ha valaki a francia részen váltotta ki, ott adtak hozzá, máshol nem, pedig jó lett volna.

Pénz, pénz, pénz. A Camino szálláshelyeit az Unió, az egyház illetve az adott tartományi önkormányzat támogatja, ezért relatíve nem drágák, sőt sok adomány-jelleggel működik (donativo). Igaz a szolgáltatás is minimalista. A sok nap miatt a kis költség is összeadódik, no meg enni is kell. A tömegközlekedés színvonalas, de az ára horror. Napi 20 euró alatt az élet nagyon fapados (én napi 15 euróból éltem, de ezt ne csináljátok utánam, kivéve, ha sokat akartok fogyni). Szóval jó, ha van nálad készpénz, maximum hazahozod.

 
 
Alapfogalmak, amiket jó, ha tudsz!

Közbiztonság. Jó, a spanyol kormány nagyon odafigyel erre. Az értékes dolgokat (útlevél, pénz, fényképezőgép, mobil) meg normális ember úgyse hagyja felügyelet nélkül. Nekem ezek vagy a nyakamban lógtak vagy a ruhámba voltak beletűzve.

Orvosi ellátás.
 Természetesen van, a falvakban is lehet segítséget kérni, az infrastruktúra ezer éve ki van építve. Zarándokkórház, zarándoktemető – szép, gótikus – mindenfelé akad, emlékeztetőül…

Ennivaló. Nem minden faluban van bolt, kocsma (bar) azonban mindenütt van, és ott az ital mellett legalább egy óriás szendvicset (bocadillo) biztosan lehet kapni. Sok helyen adnak zarándokmenüt (7,5 – 10 euró), ez három fogás + bor, kiadós és finom. Az egyházi üzemeltetésű szálláshelyeken gyakran van közös főzés, vacsora adomány alapon (ha szereted a paprikás krumplit, nyert ügyed van). Némely szálláshelyeken konyha is akad, ahol hozott anyagból főzhetsz. Természetesen vendéglő is akad bőven a kevésbé ágrólszakadtak számára. Kár volna kihagyni a galíciai módra készült polipot (pulpo alla gallega), a flant (karamellpuding), a híres marhasztékeket, a paellát, a tortillát, a Szent Jakab-tortát (tarta santiago). A spanyol konyha eléggé húsos: a vegetáriánusoknak itt pechjük van. A kenyér (bagett) Baszkföldön borzalmas, később megpuhul. Meki, kínai kajálda, önkiszolgáló sehol nincs, giroszsütőt egyet láttam Burgosban, az is zarándokmenüt kínált. A városi boltokban külön polc van a helyi termékeknek, bár így lenne nálunk is.

Itóka. A spanyol vörösbor kiváló, magától értetődően jár a menühöz, és jól is esik egy strapás, forró, izzasztó nap után. Galíciában elterjedt az almabor, a sidra: ez nálunk is kezd divatba jönni, nem véletlenül. Sört mindenütt kapni, meg a szokásos szénsavas és rostos dolgokat. Isteni a dobozos gazpacho. A kocsmákban nagyon jó tejeskávét lehet inni (cafe con leche), én reggelente, ha lehetett, ezzel indítottam a napot. Van egy Aquarius nevű energiaital, kifejezetten a Caminóra kifejlesztve, én ettől gyomorgörcsöt kaptam. A csapvíz iható, sokfelé vannak tiszta vizű, sőt csodatévő hírben álló kutak, én egy fél literes pillepalackkal elvoltam végig.

Fauna. Én az alábbi fajokkal találkoztam az úton: kutya, macska, tehén, még tehén, birka (mindez szembejön útközben, és nem kerül ám ki), meztelencsiga ezrével, óriás gyík, kígyó (kétféle is), szúnyog (egyszer Logrononál, igaz akkor kábé egymillió), óriáspók, poloska (szállás matracában, sajnos nem ritkaság), óriás hangya (szintén matracban). Kullancs nem volt.



Bolondok.
 Vannak, többnyire nagyon aranyosak. A Camino savát-borsát adja, hogy kikkel találkozik az ember. Van itt kubai mozgalmi dalokat gitározó apácától, vallási fanatikus filippínótól a rasztahajú, Greenpeace-s magrágón keresztül az ezoterikus önkeresőkig minden. Az út fáradalmai nagyban elősegítik a leegyszerűsödést: kábé Burgosig látni „relaxálókat, meditálókat”, onnantól inkább „kidöglés” van. Az alap populáció ezzel együtt kifejezetten normális, kedves, segítőkész, extrémül horkoló baszk fiatal, olasz biciklista, lengyel kispap, spanyol egyetemista stb. Itt nagyon jól lehet toleranciát tanulni!

Vad kutyák. Vannak. Bizonytalan fajtájú, bazi nagy, loncsos példányok, Shirley McLane esete óta rossz a hírük. A szájkosár, a póráz és a kerítés errefelé szinte ismeretlen fogalom. A kutyafalkák többnyire a nyájakat őrzik - pásztor nem mindig van, és az állatok a szabadban mászkálnak éjszaka is – és a bottal hadonászó zarándokoktól érthető módon idegesek lesznek. Határozott fellépéssel azért el lehet őket riasztani, és a kutyák többsége jó fej.

Szálláshelyek. A Camino növekvő népszerűsége miatt ezek gombamód szaporodnak, gyakorlatilag minden faluban meg lehet szállni. A megnevezés többnyire albergue (refugio, hospedaje, hostal stb.) A nyári csúcsforgalomban a helyi önkormányzatok a vakáció miatt üres iskolákat, sportcsarnokokat stb. is kinevezik albergue-nek. Az egyházi szállások kolostorok vendégszobái, parókiák, de aludtam harangtoronyban is. Jellemző a tömeges jelleg, az emeletes ágy vagy a matrac-a-padlón rendszer. Rendszerint önkéntesek segítik a működtetést (hospitalero vagy hospitalera). A kapunyitási-zárási időpontok és az árak változatosak, reggel katonásan kiszórják a népet, egy hely: egy éjszaka. Kempingek is akadnak arra az esetre, ha valaki jobban szeret sátrat cipelni, mint mások horkolását hallgatni. A zarándokútlevelet mindenhol fel kell mutatni, pecsételnek, kockás füzetbe adminisztrálnak, néha vicces („Hungría, az hol van? Amerikában?”).

Időjárás. Az, hogy Spanyolországban mediterrán az éghajlat, tévedés. Esetleg Mallorcán. Itt viszont van hegyvidéki, szélsőségesen kontinentális, illetve esős-ködös óceáni éghajlat. Gyakorlatilag bármikor, bármilyen időjárás lehetséges, fel kell rá készülni.

Helyi lakosság. Én csak jót tudok mondani róluk. Mindenhol kedvesen segítettek, utánam szaladtak szólni, ha eltévedtem, útba igazítottak. Mindezt persze spanyolul. Minden megy, csak sokat kell mosolyogni.

Compostela. Ez egy díszes oklevél, amit a santiagói zarándokirodán állítanak ki, amennyiben legalább 100 kilométert megtettél gyalog (vagy 200 kilométert kerékpáron) és ezt a pecsétekkel igazolni tudod. Emiatt persze a mezőny a végefelé igencsak megsokasodik, ahogy beszállnak a „kocazarándokok” is. (Az utolsó 100 kilométer éppen emiatt jelent spirituális kihívást.) Aki nem vallásos, kérhet alternatív oklevelet.

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 19639 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x