HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-07-20
Címlap / Ezotéria / A spirituális út "csapdái": azonosulás és lemondás

Szatmári L. Miklós

A spirituális út "csapdái": azonosulás és lemondás

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-07-20

Amikor valaki keresi a számára megfelelő szellemi utat, esetleg úgy érzi, hogy már meg is találta, akkor nagyon valószínű, hogy megtapasztalta és átélte a címben jelzett csapdákat. Esetleg bele is esett egy hosszabb időre, s meglehetősen nehezen tudott túllépni rajtuk. Talán még az is előfordulhat, hogy jelen cikk segít felismerni, hogy valóban megszűnt-e ez az állapot.  

 
„Az azonosulás, az önmagunktól való megfeledkezés folyamata.”
Jiddu Krishnamurti

Az azonosulás öntudatlan, mentális szokása már gyermekkorban kialakul, és rögzít egy végtelenül bonyolult és komplex szokásrendszert, mely az „én” gondolataként jelenik meg, s mely az alapvető viszonyítási pont az Univerzumban. A világot alkotó végtelen információtengerben a személyiség feladata az lenne, hogy értelmezhető rendszerbe szervezze a világ jelenségeit. Ideális esetben hasznos eszközként funkcionál a Kvantum-Én (Lélek, Tudat, Felsőbb Én, nevezd ismereteidnek megfelelően) számára a fizikai valóság létrehozására, azonban nagyon gyakran az „eszköz” teljesen átveszi az irányítást, és önműködővé válik.

Az „én” gondolata önmagában üres, az azonosulás révén tölti fel tartalommal önmagát. Amikor gyermekkorban a kisgyerek megtanulja a kommunikációt a világgal, elveszti benne a szabadságát. A környezet (szülők, nevelők, barátok, stb.) az, amely létrehozza a személyiséget, és feltölti kereteit tartalommal: gondolatokkal, értékekkel, preferenciákkal, stb.. Ahogy gyermekkorban kialakult az öntudat, s abban egy mély, megszilárdult mag az alapvető szokásokkal és értékekkel, a legtöbb esetben az egyén már ennek keretei között és ennek megerősítésére törekedve éli az életét. Ez az énkép a különböző életszakaszokban újabb és újabb dolgokkal, ideológiákkal és szerepekkel azonosul, s ezzel egy végtelen keresésre, feszültségre kárhoztatja önmagát.

Természetesen nagyon fontos, hogy betöltsd és beteljesítsd azokat a szerepeket, amelyeket a társadalomban eljátszol, de nem szerencsés teljes mértékben azonosulni azokkal, mert ha ezt teszed, "csapdába kerülsz". Az a helyzet jöhet létre, hogy mivel azonosultál vele, amikor véget ér a szerep – márpedig mindegyik véget ér egyszer– akkor az rengeteg fájdalommal fog járni. Az elme annyira hozzászokik, hogy egyszerűen nem akarja elengedni, még akkor sem, amikor az már semmi örömet nem ad számodra. Ilyenkor jön létre a mély mentális szenvedés, mely hatalmas nehézségeket okozhat az egyénnek és a környezetének egyaránt.


Általánosabb példa lehet a hatalommal, pozícióval vagy éppen a szülői szereppel való azonosulás. A legtöbb ember számára ez utóbb hangsúlyozottan fontos, egy egész életszakaszt meghatározó szerep. Gyakran az évtizedeken keresztül bevésődött énkép akkor is meg akarja magát erősíteni, amikor már egyszerűen nincs rá igény a másik fél részéről. Amikor egy szülő tanácsot ad gyermekének, az természetes és hasznos dolog. Amikor azonban a 30 vagy akár 40 éves „gyermek”-nek meg akarják a szülei mondani, hogy mi a jó számára, és beleszólnak egy független és felnőtt ember életébe, az nagyon sok felesleges konfliktust hoz létre.

A spirituális úton az emberek jelentős részének az elméje nagyon tanult és csiszolt. Aki már elolvasott néhány filozófiai, vallási vagy ezoterikus könyvet, márpedig a legtöbben egy fejlődési szakaszban szinte falják az ilyen jellegű könyveket, az a fent leírt jelenségekkel intellektuális szinten már tisztában van. Ilyenkor nagy csapda lehet, hogy a szellemi utat taposó „kereső” bizonyos jelenséget, gondolatot vagy viselkedésformát rossznak, elítélendőnek bélyegez, és azt igyekszik kizárni az életéből. Ilyenkor a  lemondás segítségével határozza meg a saját énképét, s megerősíti egóját, holott legtöbbször éppen ellenkező a cél.
 



Ez is a fent leírtakhoz hasonló azonosulás, csak egy ravaszabb, kifinomultabb formában. Amikor például valaki a spirituális úton a vallás, a szellemiség nevében lemond bármiről (pl. a szex, a nemiség megtagadása az egyik jellemző eset), akkor az nem feltétlenül jelenti azt, hogy el is engedte, és megszűnt az azonosulás. Elmében ugyanúgy ragaszkodhat hozzá. Sőt. Az egóját még meg is erősítette. Hiszen ő már feladta, míg mások nem. Ő már tudja ennek szükségességét, más pedig nem.

Nagyon hasznos tapasztalat lehet bárki számára, ha éberré válik az ilyen jellegű összehasonlításra önmagában. Tehát amikor úgy érzed, hogy Te több (esetleg kevesebb) vagy, mint egy másik ember, akkor tudd, hogy még mindig az egód végzi el az összehasonlítást, még mindig ott az azonosulás. Ha változtatni szeretnél jelenlegi élethelyzeteden, életminőségeden, érdemes megtanulnod a figyelmedet a jelen pillanatban tartani. Ilyenkor minden azonosulástól, ragaszkodástól és lemondástól függetlenné tudsz válni. Megjelenik benned a forma nélküli tudatosság dimenziója, s az ebből származó energia minősége összehasonlíthatatlanul tisztább, mint az elme generálta minőség. Ily módon harmonikusan és örömteli változások jelenhetnek meg az életedben.


Szatmári L. Miklós
író, Quantum Balance konzulens és oktató
www.kvantumszemlelet.hu

Kép: www.FreeDigitalPhotos.net






 
 
[ 5936 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x