Családi örökségünk: legalább 30 ősünk mintáit hordozzuk...
hirdetés
Címlap / Ezotéria / Családi örökségünk: legalább 30 ősünk mintáit hordozzuk

Lukács Tünde

Családi örökségünk: legalább 30 ősünk mintáit hordozzuk

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-06-13

Sejtszinten őrizzük emlékeinket. Sokáig azt a nézetet vallották a tudósok, hogy emlékeink csak a világrajövetelünktől számítva léteznek. Mára azonban ez a nézet megdőlni látszik. Nemcsak hogy a fogantatásunk pillanatától érzünk és emlékezünk, hanem generációkra visszamenőleg hordozzuk őseink történetét sejtjeinkben. A tudomány epigenetikának nevezi a szaporító sejtek által az utódokban öröklött nem tudatos érzelmi és viselkedés mintákat, információkat.  


Rendezvénynaptár
A kineziológiai kezelések közben és a családállítások folyamán is pontosan láthatjuk ezen nem tudatos öröklött információk hatását.

A neves David Chamberlain kaliforniai pszichiáter szerint a magzat: "Intelligens lény, akinek az anyaméhben érdeklődése, preferenciái, tanulása, emlékezete van, fájdalmat, dühöt, haragot él át, agresszívan viselkedik, mosolyog, és bizonyos körülmények között még sír is".

Bizony a családállítások alkalmával, főleg születésállításkor tapasztalhatjuk, hogy pontosan emlékezünk magzati korunk eseményeire. Emlékezünk az érzéseinkre, fájdalmainkra, a külvilágból érkező ingerekre, édesanyánk érzéseire. Az anyaméhben átéltünk félelmet, fájdalmat, örömet, bánatot, és számtalan más érzést.

Egy kineziológiai oldás során a kliens elmesélte, hogy ő még csak 2-3 hónapos magzat volt, amikor édesanyja a konyhában ült az asztal mellett, és sírt félelmében. Gondolhatnánk, hogy a képzelet játéka is lehet ez az emlék. A valóságosságát az mutatta meg, amikor a szóban forgó hölgy hazatérve megkérdezte az édesanyját, emlékszik e hasonló esetre. Az édesanya könnybe lábadt szemmel mesélte el, hogy valóban így történt. A család szegény volt, és az anya félt elmondani a férjének, hogy ismét állapotos. Számos hasonló eset bizonyítja, hogy pontos emlékeink vannak magzati életünkről, persze nem tudatosan. Ezek az emlékek csak hasonló oldások alkalmával kerülnek felszínre, a tudatunkba.

A fogantatástól kezdődően megszületésünkig rengeteg benyomás ér bennünket. Már a fogantatás pillanatában is sérülhetünk. Gondoljunk csak arra, amikor a gyermek egy erőszakos szexuális együttlét során fogan meg. Az anya félelmeit, a támadó elleni érzéseit mind-mind a születendő gyermek sejtszinten megőrzi. Később, a gyermek megszületése után az anya gyermekében mindig azt az apát fogja látni, aki „ezt” tette vele. Ilyen esetben nagyon fontos lenne az anya érzelmeinek helyreállítása lélekben és tudat alatt.

A fogantatás szempontjából érdemes megvizsgálni a mesterséges megtermékenyítéseket, például a lombikbébi programot.
Azt már tudjuk, hogy sejtszinten őrizzük emlékeinket. Már egy sejt is képes emléket őrizni. Így tudunk csak visszaemlékezni életünk kezdetére, a fogantatásra. Ha ez igaz, akkor vajon mit őrizhet az a szaporító sejt, amelyet erőszakos körülmények között vesznek ki az anyából, és mesterséges körülmények között termékenyítenek meg? Sajnos sok nőnek csak ezen az úton születhet gyermeke. A gyermek szempontjából azonban érdemes elgondolkodni a fenti folyamaton.


  
A méhen belüli traumák közt előkelő helyet foglal el a méhen belüli „ikervesztés”, amelyről már írtam egy korábbi cikkemben, a „Te is keresed a másik feled? Ami igazából hiányzik” címmel. Ebben az esetben a gyermek (az életben maradt egyik iker) egész életében küzdhet a magánnyal, a veszteségtől való félelemmel és a másik felének keresésével, illetve még számos más tünettel.
A születésállítások folyamán az anyaméhben elszenvedett traumák képesek a tudatba kerülni, és elkezdődhet a feldolgozás folyamata. Mivel ezek az élmények jelentősen befolyásolják későbbi életünket, sorsunkat, ezért feldolgozásuk sokszor szó szerint életmentő lehet. Maga a megszületés folyamata is számos feldolgozatlan traumát rejthet számunkra. Erről a témáról október 09-én fogok beszélni, a Zipernowsky házban 15 órakor kezdődő előadásomon.

A tudomány ma már bebizonyította, hogy nem csak azok a tulajdonságok örökölhetőek, amelyekkel őseink rendelkeztek, amelyeket ők is már örökségül kaptak, hanem azok is, amelyeket nem örököltünk ugyan, de életünk folyamán szereztünk. Azaz több generáción át is öröklődik a szerzett, a tapasztalt információ (transzgenerációs epigenetikának nevezi ezt a tudomány). Ha mindezt végiggondoljuk, és számba vesszük azt, hogy a minták akár 3-5 generáción át is visszamenőleg öröklődnek, akkor körülbelül 30 ős tulajdonsága, élete, sorsa képeződhet le jelen pillanatban saját sejtjeinkben. A családállítások folyamán ezeket a leképeződéseket derítjük fel, és a blokkok oldásával képesek leszünk sorsunkat kedvező irányba terelni.

Az ezotéria sokszor emlegeti, hogy olyan kapcsolatot/társat/barátot vonzol be, amilyen magad vagy éppen. Én inkább azt mondom, hogy ezek nem vonzások, hanem az öröklött minták vezérlése által tudattalan szerep újrajátszások, amit addig ismételsz, míg fel nem ismered ezt a mókuskereket, és képes vagy megváltoztatni ezeket a mintákat. Egy minta addig hat, míg valaki ellentétes mintát nem hoz létre.

Jelenleg úgy látom, hogy életünket, cselekedeteinket, gondolatainkat elsősorban a szülőktől örökölt nem tudatos minták, a magzati és csecsemőkorban ért tudattalan hatások, a sors és a karma együtt határozzák meg, sokszor igen bonyolult módon. Az a döbbenetes az egészben, hogy ezek mind tudattalanul zajlanak. Aki ez megérti, az már a mások/másik vádolása helyett, igyekszik feltárni önmagának azon rejtett dolgait, amely valódi megoldásokat adhat. Ez nem könnyű, mondhatnánk nehéz feladat. Úgy vélem, hogy ezek eléréséhez, egyes könyvek elolvasása, a Kineziológia, a Pszicho dráma és a Hellinger féle családfelállítás, valamint önmagunk illetve mások ítélet nélküli megfigyelése sokat segíthet.



 
 
[ 6608 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
x