Milyen a jó mese? 5 pozitív üzenet a Csipkerózsika feldolgozásból...
Címlap / Ezotéria / Milyen a jó mese? 5 pozitív üzenet a Csipkerózsika feldolgozásból született mozifilmben

Milyen a jó mese? 5 pozitív üzenet a Csipkerózsika feldolgozásból született mozifilmben

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-06-06

Hogy milyen a jó mese? Először is szögezzük le, hogy meséket nem csupán gyermekeknek írnak és mesélnek, hanem felnőtteknek is. Azok a nagy klasszikusok, melyek kisebb-nagyobb változtatások mellett ma is a köztudatban élnek, valaha kifejezetten felnőtteknek íródtak. Épp ezért ma is lépten-nyomon körbevesznek bennünket mesék. 

 

Elég a szappanoperák, az amerikai romantikus vígjátékok, és/vagy a könnyed bestellerek világára gondolni.
A mesék ugyanis nem mások, mint történetek. Történetek, melyek megismertetnek bennünket karakterekkel, főhősökkel, az ő döntéseikkel és azok következményeivel, magával a cselekménnyel, és persze a nélkülözhetetlen tanulsággal, mely miatt érdemes őket szájról-szájra, generációról-generációra továbbadni, hiszen értéket közvetítenek.

A mesék folyamatosan változnak, hiszen mindig az adott kor emberét kívánják megszólítani, számára hordoznak üzenetet, az ő világára, vágyaira, problémáira reflektálnak. Az a filmkészítő, aki nem ismeri fel az alapvető különbségeket a 19. és a 21. század embere között, az nem a megfelelő üzenetet fogja célba juttatni – mint ahogyan arról múlt héten a Hamupipőke c. mozifilm kapcsán már írtam.

Vannak ugyanis olyan mesék, melyek ma már nem adaptálhatók filmvászonra változtatás nélkül. Számomra ennek tökéletes példája a Hamupipőke c. mozifilm, melyben a készítők egy sor olyan üzenetet fogalmaztak meg, mely az eredeti történet megszületésekor talán hasznosnak bizonyult, mára azonban érvényét vesztette, és helytelen igazságokat közvetít a következő generáció számára.
A női önalávetés mintaként való bemutatása, a családon belüli pszichés bántalmazás és kihasználás legitimizálása, a konfliktus elől való elmenekülés hatékony problémamegoldási stratégiaként való elismerése mind-mind olyan üzenetek, melyek ma már nem elfogadhatóak. Még akkor sem, ha a Disney giccses sziruppal nyakon önti.
A 21. század emberét nem arra kell tanítani, hogy megadóan tűrjön és szenvedjen, és külső forrásból várja a segítséget, hanem arra, hogy képes legyen hatékonyan fellépni önmagáért, mások bántása nélkül képviselni az álláspontját, valamint küzdeni a céljaiért, és maga megoldani a problémáit.
A Hamupipőke története esetében is lett volna mód a mai korszellemnek megfelelő adaptáció elkészítésére, a filmkészítők azonban nem éltek ezzel a lehetőséggel, melynek múlt heti cikkemben kritikus hangot adtam.
Nem minden esetben nyúlnak azonban klasszikus mesékhez ilyen módon. Erre jelent üdítő példát a Csipkerózsika történetének feldolgozásából készült szintén Disney adaptáció, a Demóna c. mozifilm. Lássuk, miért gondolom így!


1. A világ nem fehér vagy fekete. Az emberek nem jók vagy rosszak.

Az agyi működésünk alapvető sajátossága, hogy racionalizál. Ahhoz, hogy a világból érkező rengeteg információt kezelni tudjuk, kategóriákat kell létrehoznunk. Ennek pozitív következménye a gyorsabb információfeldolgozás, míg negatív hatása a világ leegyszerűsítése. Ez a fajta leegyszerűsítés eredményezi a sztereotípiákat, és az annak nyomán megjelenő előítéletet.
Hajlamosak vagyunk a bennünket körülvevő világot, annak eseményeit, vagy a benne megjelenő személyeket polarizálni: jó vagy rossz címkével ellátni. Csakhogy a világ nem fehér vagy fekete, benne pedig az emberek nem jók vagy rosszak. A kép ennél sokkal árnyaltabb.
Mindig attól függ, hogyan ítéljük meg egy adott személy cselekedetét, hogy épp milyen nézőpontból vizsgáljuk azt. Egy, a hazáját agresszív eszközökkel védeni igyekvő személyre mondhatjuk azt is, hogy szabadságharcos, és azt is, hogy gerilla. A rendszerrel szembeszegülő polgárra azt, hogy forradalmár, és azt is, hogy lázadó. Tekinthetünk rá hősként, vagy épp árulóként.
Ezt a fajta komplexitást jeleníti meg remekül a Demóna c. mozifilm, amikor bemutatja a főhős karakterét, az ő helyes és helytelen viselkedésének hátterében meghúzódó motívumokat, és azt, hogy ez a fajta árnyaltság igenis megfér egyetlen személyben.
Ettől válik a karakter színessé, ettől válik élővé, ez teszi őt reálissá, hitelessé, szerethetővé. Ez teszi a 21. századi ember számára azonosulhatóvá.

2. A negatív érzéseink, gondolataink és viselkedésünk ellenére képesek vagyunk a fejlődésre.

Az emberi jellem sokrétű, komplex, ámde képes a változásra, a fejlődésre. Ha ez nem így volna, nem nevelnénk a gyermekeinket. Nem igyekeznénk átadni számukra azokat a viselkedési szabályokat, normákat, melyek lehetővé teszik, hogy egymásért felelősséggel vállalva, egymással harmóniában éljünk a társadalomban. Nem mesélnénk nekik erkölcsi tanulságot hordozó történeteket sem.
Ahogyan a címszereplő Demóna, úgy mi is követünk el időnként hibákat, teszünk bizonyos dolgokat olykor kifejezetten ártó szándékkal, ám ahogyan a címszereplő, úgy mi is képesek vagyunk tanulni, fejlődni, s ennek nyomán új és pozitív jellemzőkkel gazdagítani a személyiségünket.
A gyermekek is átélnek negatív érzelmeket: utálnak, féltékenyek, mérgesek időnként. Éppúgy megélik az ambivalenciát a szüleikkel szemben, ahogyan Demóna is megélte azt Aurórával szemben.
Azzal, hogy látják, nincsenek egyedül ezekkel az érzéseikkel, hogy a mese főhőse is megél hasonlókat, mégis képes a fejlődésre, s általa elnyerni mások szeretetét, terhet veszünk le a vállukról.
Nem kell magukat rossznak, elutasítottnak érezniük, amikor olyan érzéseik vannak, melyeket többnyire negatív címkével lát el a nevelői környezet. Megérthetik, hogy a nem kívánatos viselkedésen lehet formálni, s attól, hogy időnként ambivalens érzéseik támadnak, még továbbra is szerethetők maradnak.

3. A megbocsátáshoz a bűnhődésen, a felelősségvállaláson és a jóvátételen keresztül vezet az út.

A Demóna c. mozifilm olyan emberi értékekre fókuszál, mint a felelősségvállalás, a jóvátétel, és a megbocsátás képessége.
A mesék unalomig ismételt, a „szerelem a megoldás mindenre” kliséje helyett az önzetlen és feltétel nélküli szeretetet állítja a középpontba. Végre nem a herceg csókja jelenti a megoldást! Nem a szerelemben rejlik a megváltás. A gondoskodó, elfogad mély és őszinte szeretet az, mely képes megtörni az átkot.
A történet megmutatja azt is, hogy a bosszú nem adja vissza azt, amit elvettek tőlünk. Nem a rombolás és pusztítás, hanem az értékteremtés, és annak átadása gazdagít bennünket, valamint tesz boldoggá.
Ha azt szeretnénk elérni, hogy az utánunk következő generáció megértse, az emberi természetnek része a hibázás, a tévedés, a helytelen viselkedés, akkor azt is meg kell nekik tanítanunk, hogy a hibákat el kell ismerni, a felelősséget fel kell vállalni akkor is, ha szégyelljük azt, vagy ha fájdalmat okozunk általa a másiknak.
Csak akkor tudunk továbblépni, ha szembenézünk azzal, amit tettünk. Ha képesek vagyunk a személyes felelősségvállalásra, a megfelelő konzekvencia levonására, valamint a jóvátételre azzal szemben, akinek a kárára a hibát elkövettünk. Ennek a folyamatát mutatja be remekül a Csipkerózsika filmadaptációja.

4. A problémákkal szembe kell nézni. A hibákat helyre lehet hozni.

A Demóna-féle történet arra tanít, hogy nézzünk szembe a problémákkal, hogy vállaljuk fel a sorsunkat, küzdjünk meg a félelmeinkkel, és bocsássunk meg azoknak, akik ártottak nekünk.
Megtanít arra is, hogy a kimondott szónak ereje van. Hogy nem lehet semmissé tenni a korábbi cselekedeteinket, meg nem történné tenni a múltban elkövetett tévedéseinket. Megmutatja azonban, hogy a hibáinkat jóvá lehet tenni, a dolgokat rendbe lehet hozni. Ha igazán akarjuk, akkor ki lehet lépni a múlt árnyékából, és úgy formálni a jelent, hogy a jövő mindannyiunk számára kívánatos módon alakuljon.
A Csipkerózsika c. mese filmadaptációja Arany János Ágnes asszony c. művéhez hasonlóan bemutatja azt is, hogyan veheti eszét a bűntudat valakinek, amiért elárulta azt, akinek ő fontos volt. Láttatja ugyanakkor, hogy a bűnhődés útját végigjárva, igenis el lehet nyerni a megbocsátást, ki lehet érdemelni a feloldozást, ha arra vágyunk. A király nem vágyott erre. Inkább önmagát felőrölve harcolt a végsőkig, mely végül a pusztulását okozta. Demóna azonban el akarta nyerni a bűnbocsánatot: tanult a hibájából, változott, és a bosszú útjáról lelépve a szeretetet választotta.
A film hitelesen ábrázolja azonban, hogy a bocsánat elnyerése nem megy egyik napról a másikra. Akár évek kemény munkáján, folyamatos jelenléten, és jóvátételen keresztül vezet az út hozzá, melynek végén bizony a felelősségünket felvállalva be kell ismernünk azt, amit tettünk. Ha azonban teszünk érte, a megbocsátást el lehet nyerni, a szeretetet ki lehet érdemelni.

5. Te döntöd el, mire használod a képességeidet.

Mindannyiunknak vannak személyes tulajdonságai, külső jellemzői. Ezek egy részén nem tudunk változtatni, mások alakíthatók, formálhatók. Azok a jellemzők, melyekből az énazonosság-tudatunk építkezik egyszerre jelenthetnek áldást és átkot attól függően, hogy mire használjuk őket.
A fizikai megjelenés önmagában nem szép vagy ronda. A képesség önmagában nem jó vagy rossz. Mi döntünk arról, mások hogyan látnak minket, attól függően, hogy miképp alkalmazzuk, használjuk a bennünk lévő erőforrásokat.
A karommal ölelhetek és üthetek is. A fizikai erőmmel építhetek és rombolhatok is. A bennem rejlő képességeket mások támogatására, védelmezésére, megsegítésére is fordíthatom, vagy használhatom eszközként ahhoz, hogy ártsak nekik - épp ahogyan azt Demóna tette. Az ő története azonban megmutatta, hogy nem lehet két világot erőszakkal egyesíteni. Az agresszió nem lehet megoldás.
Egymás megismerésén, a közös jellemzők felismerésén, az elfogadáson és szereteten keresztül vezet az út ahhoz, hogy a környezetet, melyben élünk, jobb hellyé tegyük.
Fogadjuk el önmagunkat, fogadjuk el egymást, és a minket elválasztó határok egyszerűen leomlanak, hisz már nem lesz szükség többé arra, hogy a belső világunkat, az egónkat védelmezzük.


Milyen tehát a jó mese? A jó mesében nem csupán a vágyaink, az álmaink, a félelmeink, az aktuális világnézetünk, a kor számára fontos értékek, célok, erkölcsi nézetek jelennek meg. A jó mese reflektál a világra, melyben születik, és olyan üzeneteket hordoz, melyek hatékony szocializációs eszközként segíthetik az utánunk következő generáció fejlődését. Kérdéseket vet fel, megküzdési stratégiákat fogalmaz meg. Segíti a gyermeket abban, hogy elsajátítsa mindazt, ami aktuálisan és a jövőre nézve hasznára válhat a problémák megoldásában. Észrevétlen módon tanít, nevel, miközben elragadtat, és kielégíti bizonyos társas szükségleteinket.
A Demóna c. mozifilm látványvilága éppolyan megkapó, mint amilyen a Hamupipőke c. filmé, s a meseszerű, gyermeki gondolkodásra jellemző elemek is éppúgy megjelennek benne. A Hamupipőke c. film készítőivel szemben azonban a Demóna alkotói felismerték, hogy az általunk ismert Csipkerózsika története nem adaptálható változtatás nélkül a kor embere számára.
Kihasználva a történetben rejlő lehetőségeket, olyan mondanivalót fogalmaztak meg, melynek áthagyományozása valóban fontos és hasznos lehet az utánunk jövő generáció tagjainak.
 




 
 
[ 1525 ]
spacer


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x