Határtalanul...
hirdetés
Címlap / Ezotéria / Határtalanul...

Határtalanul...

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-06-13

Mit tennél, ha bármit megtehetnél? Ha nem lenne törvény, erkölcs, elvárás, félelem a következményektől? Ha úgy élhetnéd az életed, ahogy szeretnéd? Tudod-e, hogyan tennéd? Érzed-e melyek azok a területei az életednek, ami több odafigyelést igényel, és mi az, ami nehezebben alakul körülötted? Van-e különbség a megélt és elképzelt életed között? Vagy, ha találkoznál gyerekkori önmagaddal, hogyan néznél a felnőttre? Megelégedettséggel vagy elkeseredettséggel?  


Rendezvénynaptár
Gyerekként olyan egyszerűnek tűnik az élet. Móka, játék, kacagás. Van egy biztonságos közeg, egy szerető család, és mindenhatónak érezzük magunk. Vannak álmaink, fantáziánk, spontánul vetjük bele magunk, temperamentumtól függően a kalandokba. Mindennek új színe, új illata van, helyzettől, kedvtől függ, hogy mennyit fogadunk be a külvilágból. Azt hisszük, hogy szüleink földre szállt, tökéletes istenek, akiket csak imádni lehet. Aztán a kamaszkorral, ahogy csépelődnek az álmaink, rádöbbenünk, hogy a család többi tagja is ember, tévedhet, megbotolhat és okozhat fájdalmat másoknak és önmagának is...

 

Felnőtt korra, pedig már lassan beolvadunk a társadalomba, igyekszünk a legkevésbbé feltűnőek lenni, nehogy többet kelljen dolgozni, vagy nehogy konfrontálódni kelljen...

Gyakran találkozom olyanokkal, akik azt hiszik, tudják, merrefele tartanak, de amikor konkrétan elkezdünk az álmokból célokat varázsolni, megdől a rendszer, általánosságokon, sablonszövegeken kívül nem sok minden más kerül a tarsolyba.

Elvárások tömkelege, amik a médiából folynak, elcsépelt spirituálisnak tűnő, de minden mögöttes tartalomtól mentes frázisok és tézisek kerülnek elő ilyenkor. Mégiscsak megtette az uniformizálódás a magáét, próbálunk egyéniek lenni, mégis folyton valaki máshoz hasonlítjuk magunkat. Ki akarunk tűnni a tömegből, mégis a reklámban látott hajzselére és nappalira vágyunk. Nem kettős ez egy kicsit? Még akkor, ha a dualitás adja eme világ alapnézetét, nem lehet ezen felülemelkedni? DE! Lehet, kökemény munkával, szilárd elhatározással, korlátlan hittel és végtelen hálával, hogy élhetünk és tevékenykedhetünk fejlődésünkön.

Szóval, mit tennél, ha bármit megtehetnél? Utaznál, építkeznél, jótékonykodnál, szeretnél, gyűlölnél, simogatnál vagy ölnél, szaladnál ki a világból vagy bekucorodnál egy fagerendás házikó fürdőszobájának a csempéjén? Van-e határ a vágyaid és az illúziód között, vagy egybemosódik minden? Tudsz-e egyensúlyt tartani az egyéni vágyaid, a külső nyomás és az elrejtett éned között? Meg bírod-e lebbenteni a maszkod, amivel egyéniséged, omnipotenciád véded és tudsz-e vele ismerkedni a tükörben akkor, amikor a legmélyebben vagy épp legmagasabban élsz?

 

Van-e olyan érzésed, hogy bárcsak megtettem volna..ha mertem volna... Mert, ha ezt kimondod, akkor tudsz cselekedni, és moccani és előrelépni. Egyszer egy tanárom azt tanította, hogy ne mondjam azt, hogy nem tudom, ne degradáljam magam, nem vagyok hülye. Vállaljam a nem akarom felelősségét, ha felnőttként akarok élni. És azóta igyekszem eszerint élni, és bevallom, előfordul még a nem tudom... Akkor, amikor a gödör alja közelebb van, mint a teteje, amikor elhatalmasodik a tehetetlenség és a félelem, amikor messze van a döntés és nagyon homályos a szemüveg.

 
 
A döntés rajtunk áll, hogy meddig éljük ezt az áldatlan állapotot és mikor állunk talpra, és varázsolunk célokat az illúziókból. Mert minden, amit el tudunk képzelni van. Ha máshol nem, a képzeletünkben....





 
 
[ 6561 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
x