HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2018-11-21
Címlap / Ezotéria / Miért félelmetes az elutasítás?

Miért félelmetes az elutasítás?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2018-11-21

A félelem hasznos, hiszen megtanít arra, hogy elkerüljünk helyzeteket, melyek potenciális veszélyt jelenthetnek a testi épségünkre, a fizikai és mentális állapotunkra, vagy épp az életünkre. Vannak azonban olyan félelmek, melyek megnehezítik, vagy gátolják az életvezetésünket. Társas lényként az elutasítástól való félelem is ide tartozik. Minden ember fél ugyanis attól, hogy elutasítja, kirekeszti őt a csoport, melynek a tagja. Minden ember fél attól, hogy elveszítheti mások szeretetét. Vajon miért?  

 

Valaha a létfenntartás eszközének számított az, hogy egy bizonyos csoport tagjai legyünk. Együtt vadásztunk, együtt őriztük a tüzet, átadtuk egymásnak a tudást, megosztottuk egymással a tapasztalatainkat. A szociális közeg iránti szükségletünk ma már olyan szorosan hozzátartozik az emberi mivoltunkhoz, hogy a csoporttól való elszakadás, a szociális izoláció komoly veszélyt jelenthet a mentális egészségünkre. Épp ezért a szociális gátlás, az emberi kapcsolat kialakításának és/vagy fenntartásának nehézsége óriási terhet róhat az egyénre.

Nem is hinnénk, mennyien vannak közöttünk, akik ugyan szeretnének megszólítani, beszélgetésbe kezdeni velünk, csakhogy annyira félnek egy esetleges negatív visszajelzéstől, az elutasítástól, a kudarctól, hogy inkább kísérletet sem tesznek rá.

Mindannyian szociális lénynek születünk, a tapasztalataink azonban formálnak bennünket. Az átélt élményeink meghatározzák azt, hogy mit gondolunk magunkról, hogyan tekintünk saját szociális kompetenciáinkra, a bennünket körülvevő többi emberre, a ránk adható lehetséges válaszokra - a világra, melyben élünk.
 
 

Kiszolgáltatva, a gondozói környezetünkre teljes mértékben ráutalva jövünk a világra. Születésünktől kezdve birtokában vagyunk azonban olyan képességeknek, melyek révén pozitív visszajelzést tudunk kiváltani a bennünket körülvevő emberekből. Életben maradásunk zálogát jelentik ezek, hiszen a szeretetük és gondoskodásuk nélkül nem maradnánk életben. Az összetartozás érzése kezdetben mégsem kölcsönös.

A csecsemő életében fél év is eltelik, mire kialakul benne az a mély ragaszkodás az elsődleges gondozója – a mi kultúránkban tradicionálisan az édesanyja – iránt, melyet kötődésnek nevezünk. Ezt követően kezd félni a gyermek attól, hogy elveszítheti ezt a személyt.
Ez a szeparációs szorongás időszaka, mely 7-8 hónapos korban indul és egészen 2-3 éves korig fennáll. Az édesanyák jól tudják, hogy gyermekük ilyenkor még arra is heves sírással reagálhat, ha a szobából kilépve rövid időre eltűnnek a látóterükből.


Nagyon fontosak a gyermek tapasztalatai ebben az időszakban, az anya-gyermek kapcsolat jelenti majd ugyanis minden további emberi kapcsolatának a prototípusát.

Mit tanulunk meg ilyenkor a világról? Azt, hogy biztonságos hely? Hogy meg lehet benne bízni másokban? Hogy viszonozzák a figyelmünket, a szeretetünket? Hogy válaszolnak a jelzéseinkre, kielégítik a fizikai és pszichés szükségleteinket? Hogy elfogadóan reagálnak a megnyilvánulásainkra, a viselkedéseinkre? Hogy szeretnek bennünket?

Fontos, hogy a gyermek mit tanul meg önmagáról és a világról az első életévében. Megtanul-e bízni másokban? Biztonságos helynek ismeri-e meg a világot? Kialakul-e az, amit ősbizalomnak neveznek? Az ekkor átélt élmények, tapasztalatok ugyanis közvetlen hatással vannak a személyiség alakulására.

Manapság az online kommunikáció és közösségi oldalak térhódítása révén az emberi kommunikáció és kapcsolattartás egyszerűségének illúziójában élünk. Úgy tűnhet, hogy bárkivel könnyedén felvehetjük a kapcsolatot - akár olyanokkal is, akikkel korábban talán sosem találkoztunk. Valójában azonban sokszor még az ismerőseink esetében sem mindig tudjuk, hogyan érdemes közvetíteni az érzéseinket, a gondolatainkat, egy teljesen ismeretlennel szemben a zavar pedig akár bénító is lehet.

Az elutasítástól való félelem azonban nem csupán szociális gátlást okozhat, hanem játszmákat is szülhet. Az ugyanis, aki nem meri felvállalni saját magát, az érzéseit, a véleményét, a kérdéseit, az hajlamos lesz játszmákba bocsátkozni, mely viszont hosszú távon megmérgezheti az emberi kapcsolatait.


Ezek a félelmek származhatnak az élet egészen korai éveiből, ám a kamaszkorban átéltek is komoly befolyással lehetnek mindarra, amit a saját szociális kompetenciánkról gondolunk.
Szerethetőnek látjuk-e magunkat? Elfogadhatónak éljük-e meg önmagunkat?
Van-e arról pozitív élményünk, hogy mások elfogadóan reagálnak ránk?

A kérdéseket még lehetne folytatni, az okok felderítése és megértése pedig természetesen remek kiindulópontja a változás folyamatának, nem elégséges ugyanakkor. Az ugyanis, aki eldöntötte, hogy igenis tenni akar a szociális kompetenciái fejlesztéséért, a gátlásai leküzdéséért, az önértékelésének a növeléséért, annak át kell élnie azokat a pozitív interakciós helyzeteket, melyekben gyermekként, vagy kamaszként esetleg nem volt része.
Ez elsőre ijesztőnek tűnhet, hiszen az elutasítástól való félelem a lelkünk legmélyén mindannyiunkban ott munkál. A félelmeket azonban nem szabad elfojtani, hanem ki kell őket mondani, a félelem tárgyával pedig szembe kell nézni.

A szociális készségek fejlesztése érdekében fel kell vállalni olyan helyzeteket, melyek túlmutatnak a komfortzónánkon. A megoldást ugyanis a saját határaink feszegetése, és az abból fakadó, sikerélményen alapuló tapasztalás fogja jelenteni.





 
 
[2246]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x