Fektess aranyba! Érvek pro és kontra
Címlap / Karrier / Fektess aranyba! Érvek pro és kontra

Fektess aranyba! Érvek pro és kontra

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-28

Ahogyan ígértük, a mostani cikkünkben kicsit szárazabban, de szakmailag kompetens módon igyekszünk körüljárni az aranyba történő befektetés érveit pro és kontra. Tekintsük ezt kötelező ujjgyakorlatnak, ígérjük, lesz izgalmasabb is. Nos, nézzük! 

Biztonságos menedéknek számít-e az arany, s ha igen miért?
Pénzügyi/gazdasági válság esetén, ha esnek a piacok, ha recesszió fenyeget, vagy ha magas infláció és államcsőd borzolja a kedélyeket, az arany gyakran ideális befektetési eszközként szolgál, amely nehéz helyzetben is jól teljesít. De vajon mi az oka annak, hogy a mögöttes gyakorlati értékkel szinte alig rendelkező nemesfém az egyik legnépszerűbb biztonságos menedékként ismert, és a világ egyik legsúlyosabb pénzügyi válsága során gyakorlatilag töretlen emelkedést mutatott? Az aranyat számos egyedi sajátosság jellemzi, és nem utolsó sorban egy igen hosszú történelmi háttér segíti, amely nagyon komoly bizalmat szolgáltat  eziránt a fém iránt a befektetőkben.
A történeti tapasztalatok is azt mutatják, az arany általában valóban jobban teljesített olyan időszakokban, amikor a gazdaságot recesszió vagy magas infláció sújtotta.

Mi az oka annak hogy a befektetők az aranyat választják baj esetén?
Az arany számos speciális tulajdonsággal rendelkezik, ami megkülönbözteti őt a nyersanyagoktól és a devizáktól. Az aranyat csak kis mértékben használják fel az iparban, így egy gazdasági visszaesés kevésbé érinti az arany keresletét. Ráadásul mivel a kibányászott aranyat csak kis mértékben fogyasztják el, az arany felszíni készletei folyamatosan nőnek (még ha részben ékszer formájában is), az arany árfolyama kevésbé kitett a keresleti és kínálati sokkoknak, vagyis viszonylag stabil árfolyammal rendelkezik. Történelmi hagyományok miatt ráadásul az aranyra még mindig egyfajta pénzként tekintenek, amely a papírpénzekkel szemben megőrzi értékét magas infláció esetén.


Az aranypénz rövid története

Az ókorban a termelők és fogyasztók közti cserét, az áruk értékelését egyenértékesek bevezetésével segítették. A búza és a kecske, vagy egy ruha egymáshoz viszonyított árát egyszerűbb volt meghatározni valamilyen egyenértékesben, és nem utolsó sorban az áruk kereskedését segíteni egy mindenki által értékelt eszközzel, ami természetszerűleg egy áru vagy nyersanyag volt. Ilyen szerepet töltött be a marha, egyes szigeteken a kagyló, a só vagy akár ékszerekhez használt fémek, például az arany. A nemesfémek legfőbb előnye az volt, hogy nem romlandó (mint az élőállat), nem törik szét és semmisül meg (mint a kagyló) és egyszerűen darabolható. Mivel azonban az arany tárolása és a nagyobb távolságokon keresztüli fizetés általa nehéznek bizonyult, ezért a bankok elvállalták az arany őrzését, amelyért cserébe bankjegyet adtak, amelyet bármikor vissza lehetett váltani aranyra, miközben a bankót fizetésre is lehetett használni.

Ezt követően léptek színre az államok, amelyek adósságaik finanszírozása érdekében egy banknak (amelyet ma jegybanknak hívnak) pénznyomtatási privilégiumot adtak az államadósság finanszírozásáért cserébe. Ahogy a jegybank egyre több pénzt nyomtatott ki úgy, hogy a trezorjában egyre kevésbé maradt megfelelő aranyfedezet, a bankjegyek aranyra válthatósága egyre korlátozottabbá vált. Mivel a gazdaság növekvő pénzigényét az aranytermelés nem tudta kielégíteni, a jegybanki pénznyomtatás (az állami deficiten keresztül) még hasznos is volt, kivéve, amikor nem a gazdaság, hanem az állam pénzigénye volt a pénznyomtatás fő oka.

A XIX. század vége felé a nemzetközi kereskedelem fejlődésével létrejött az úgynevezett aranystandard rendszer, melyben a mai fejlett országok az aranyhoz (és így egymáséhoz) kötötték devizájuk árfolyamát. Az egyre nagyobb állami kiadások azonban egyre nagyobb mértékű fedezetlen pénznyomtatáshoz vezettek (amelyet részben indokolt, hogy az aranytermelés nem volt képes fedezni a növekvő gazdaságok fokozott pénzigényét), amely végül erodálta az arany szerepét, a rendszer pedig a két világháború között felbomlott. A dollár bankjegyek aranyra válthatóságát a nagy gazdasági világválság után felfüggesztették.


A második világháborút követően a fejlett országok ismét megpróbálkoztak egy arany alapú devizarendszerrel, amelyben a dollárt kötötték az aranyhoz (unciánkénti 35 dolláros áron), az európai devizákat pedig a dollárhoz. Az európai jegybankok tartalékaiban az arany és az állampapírok helyett az arany mellett a dollár vette át a helyet, így a gazdaság növekvő pénzigényét ezentúl már főként a zöldhasú nyomtatása finanszírozta. Ám a dollárok szabad nyomtatása túl nagy csáberőt jelentett az amerikai vezetőknek, így a túlzott dollárbőség nem csak az aranyhoz, de egyes európai devizákhoz képest is túlértékelté tette az amerikai fizetőeszközt.

A rendszer fenntarthatóságát nem segítette a londoni arany piac 1954-es megnyitása, ahol az egyre inkább alulértékeltnek számító aranyat továbbra is 35 dolláros áron lehetett megvásárolni, mivel a jegybankok tartalékaik értékesítésével fenntartották az árfolyamot. Különösen 1968 közeledtével indult meg egy komoly spekuláció az aranyár emelkedésére, miután egyre inkább várható volt, hogy a dollárt előbb-utóbb le kell értékelni az arannyal szemben. Mielőtt a spekulánsok teljesen leszívták volna a jegybanki készleteket, a jegybankok végül az aranyár elengedése mellett döntöttek, ekkor alakult ki az arany árfolyamának szabad alakulása, és nem sokkal ezt követően vége lett végérvényesen az arany monetáris funkciójának. A jegybankok a következő évtizedekben szép lassan elkezdték a piacon eladásaikkal leépíteni a funkciótlanná váló arany készleteiket, ám most, hogy némileg megrendült a bizalom a papírpénzben, ismét vásárolni kezdtek.

További információ >>

Kép: graur codrin / FreeDigitalPhotos.net
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 3958 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x