HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-10-19
Címlap / Kihunyt csillagok / Elment a Hammond orgona első Lordja

Elment a Hammond orgona első Lordja

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-10-19

Hatalmas termet, harcsabajusz, immár jó ideje hófehér haj és szakáll, sötét szemüveg. Állandó előfordulási helye a színpad bal oldala, egy jókora Hammond orgona előtt, amelyet állva szólaltatott meg. A rock egyik legzűrzavarosabb bandájának, a Deep Purple-nek alapítója, "nyugalmazott" billentyűse, zeneszerzője. 

 

Mindez immár sajnos múlt idő.  Jon Lord alig egy hónappal 71. születésnapja után feladta a küzdelmet a rákkal szemben.


Klasszikusokon nevelkedett és ez mindig is érződött zenei világán: kevesen tudták úgy vegyíteni Bach fúgáinak bravúros futamait a szélvészgyors rock-improvizációkkal, mint ő. Már 27 esztendős volt, amikor megalakította a szintén konzervatóriumba járt Ritchie Blackmore gitárossal az első Deep Purple-formációt, és addigra londoni szakmai körökben igen komoly hírnévre tett szert, sőt, egy világsiker részese is volt: ő orgonált a Flower Potmen nevű hippibandának a Let’s Go To San Francisco című felvételén.

A „Mélybíborok” korai felállása még elsősorban feldolgozásokból élt, de a nagy instrumentális, szólós darabokban (Wring That Neck) Lord már elvarázsolta nagysebességű ujjaival a közönséget, az adaptált darabokat pedig alaposan megtűzdelte klasszikus, vagy más, "műfajidegen" elemekkel: például a Hey Joe átiratában latinos motívumokkal indított.


1969-ben egészen váratlan húzással állt elő: átalakította csapatát (ekkor alakult ki a legendás ötös Ian Gillannel, Ian Paice-szel és Roger Gloverrel, a zenekar Mark II-val „fémjelzett” felállása) és egy nagyzenekarra, valamint rockbandára írt Concertóval bejutottak a Royal Albert Hallba, a brit királyi filharmonikusok társaságában, akiket Malcolm Arnold zeneszerző és karmester dirigált. Ő sem volt akárki: ő komponálta többek között a Trapéz és a Híd a Kwai folyón zenéjét. Bár a „szomorúzenészek” csak ímmel-ámmal fogadták be Lordot (később hasonló kiváló próbálkozása volt a Gemini Suite), egyéni zenei világa, a Hammond orgona hanghatásainak maximális kihasználása, a zenei töménység és a lendület nagy megbecsülést szerzett számára a rock világában.


A Deep Purple Mark II pályafutása már történelem, Lord fantasztikus játékát leginkább az olyan dalokban élvezhetjük, mint a Speed King (az a meditatív nyitány, majd a nagy párbaj a vele amúgy is szüntelenül rivalizáló Blackmore-ral), a Child In Time előjátéka, a Fireball, a „szuperszónikus” Highway Star, a Space Truckin’ virtuóz szólója, a Lazy játékos, blues-os futamai, a No No No, no meg a Rat Bat Blue bachos "sprintje". Nagy koncertprodukciója volt a Mandrake Root, és főleg a későbbi időkben szívesen adott elő egyveleget kedvenc klasszikusaitól. (Purple-ös koncertfelvételek közül nem csupán a több változatban kiadott 1972-es Made In Japan, hanem az 1970-es Skandinavian Nights is ajánlott Lord-hangfürdőre vágyóknak).

Keith Emerson és Rick Wakeman mellett ő lett a nemes hangszer legkiválóbb megszólaltatója - bár ő a színpadon kevesebb „cirkusszal” körítette játékát. Milliók tanultak tőle a billentyűkhöz nyúlni, de kevesen tudták igazán követni ezt a féktelen lendülettel párosuló mélységes tudást.


A nagy ötös feloszlása után Lord előbb triót alakított Ian Paice-szel és Tony Ashtonnal kisebb sikerrel, majd csatlakozott az egyik utódbandához, a Whitesnake-hez. Közben azért készített színvonalas szólólemezeket, amelyek inkább közel álltak az "akadémiai" zenéhez (Windows, Sarabande), és több filmhez is komponált. Igazából azonban nem érezte magát túl jól David Coverdale parancsnoksága alatt, ezért 1984-ben újra összehozta a nagy ötöst, és Perfect Stranger című lemezükkel a Mélybíborok ismét a figyelem középpontjába kerültek. Így jöttek el először 1987-ben Budapestre, ahol az egykori BS-ben három nagyszerű bulit tartottak (bár az első kissé döccenősen kezdődött), és azóta a zenekar éveken át szinte hazajárt Magyarországra.


John Lord 2001-ben, 60 évesen úgy döntött, hogy felhagy a koncertezéssel, és átadta a helyét Purple-ben a nem kevésbé kiváló Don Airey-nek, aki érdekes módon a Whitesnake-ben is váltotta őt. A visszavonulás azonban nem tartott sokáig. Több R&B formációt is alakított, köztük a Hoochie Koochie Ment, amelyekkel rendszeresen fellépett – tavaly Pakson is nagy sikert aratott egy másik formációval Jon Lord Blues Project – miközben egyre inkább visszatért gyökereihez: nagyzenekari darabokat komponált, 2007-ben a durhami egyetem megrendelésére írta meg a Durham Concertót, versenyműveket írt Hammond orgonára és nagyzenekarra. Egyike volt Vladimir Ashkenazy zongoraművésszel és Josef Suk hegedűssel (Antonín Dvorák dédunokájával) a Toccata Records lemezkiadó szponzorainak.


2011-ben a muzsikusnál hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak. Ahogyan egy alkotó embernél lenni szokott, szinte utolsó leheletéig dolgozott. Alakított egy supergroupot, WhoCares, azaz „Kit érdekel?” címmel (végül is, kit érdekel a halál? Ha jönnie kell, jön, amikor akar…), amelyben újra egymásra találtak Ian Gillannel, a gitáros a szintén súlyos beteg Tony Iommi, a basszusgitáros Jason Newsted (ex-Metallica), a dobos pedig Nicko McBrain (Iron Maiden) lett. Ez volt e nagyszerű úriember búcsúja.







 
 
[ 4835 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x