Camille - egy ízig-vérig női film
Címlap / Kultúra / Camille - egy ízig-vérig női film

Camille - egy ízig-vérig női film

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-12-11

A film annyira női és annyira francia humorú, amennyire amerikai és férfi-film a Ben Hur vagy az Érik a gyümölcs. Nő a forgatókönyvíró, nő a rendező, nő a főszereplő, és mindez egyetlen személy: Noémie Lvovsky. 

 

Hulló lila szirmok vezetik be a filmet, majd hulló karóra, különös alakú gyökerek hullnak alá, lágy pillanatok, mígnem egy filmforgatáson az ágyban alvó színésznő torkát elvágják és ömlik a pumpált piros vér-festék. A hölgy egyike a sok-sok munkanélküli jelentkezőnek, akik megpróbálnak valami keresethez jutni statisztálással. Iszonyú a környezet, az reménytelen az út hazafelé – mármint a hölgy unott arcából erre következtethetünk –, de a legszörnyűbb az otthoni helyzet: a férje el akarja adni a lakásukat, más nővel költözik össze, vagyis elhagyja Camille-t.

Reménytelenség, kiúttalanság
Camille még reménykedik, hogy ha szeretettel, szerelemmel már nem is, legalább erőszakkal megakadályozhatja férje tervét. Minthogy folyamatosan iszik – ez egyik oka válásuknak -, őrjöngő hisztériával vagdossa férje fejéhez annak cipőit, összerakott dobozait. Végül a lakásügynökkel együtt kidobja a házból. Lefekszik macskája mellé a földre, és halkan, szomorúan mereng a jövőjükön.


A jövő már pályán van. Ha a múltat másképpen élte volna meg, most nem itt tartana. A lánya még kedves vele, visszaemlékszik anyja lágy hangjára, a reggeli ébredésekre... mi lenne a jelen, ha más fordulatot vett volna a múlt?...

Ha felkészülhetne az ember a jövőjére, mennyire tudna hatni a történésekre? Lehet-e változni? Mennyire vagyunk szabadok? Vagy teljesen meghatározzák életünket a szüleink, gyermekkorunk? Esetleg a csillagok? Ha tudhatná az ember, hogy egy hónap múlva meghal...  talán valaki figyelmeztetné, hogy vigyázzon az egészségére... Camilla édesanyja nagyon korán meghalt. Camille alig múlt tizenhat éves... ha csak egy magnószalagon megörökítette volna a hangját... talán most nem lenne ilyen egyedül.

Vissza az iskolás korba
Útnak indul kerékpárral, és egy kórházban ébred. Szülei jönnek érte és hazaviszik. Camille nem változott, nem lett fiatalabb. Negyven éves nő, akit most és itt kislánynak nevez az ápolónő. A szülei se vesznek észre rajta változást, sőt, amikor reggel iskolába megy, a társai is barátságosan fogadják, pedig huszonnégy évvel korábban vagyunk. Úgy viselkednek vele, mintha közülük való volna. És ő se tud másképp viselkedni, alkalmazkodik. Megünneplik otthon tizenhatodik születésnapját, megesküsznek a szülei, hogy nem fognak meghalni. Holott Camille tudja, hogy anyja halálának napja egyre közeledik.


Az iskolában pedig az a fiú szeret bele, akit néhány napja dobozokat dobálva dobott ki az ajtón a lakásból. Hiába próbálja kerülni, még az iskolai színpadon is párban szerepelnek. A fiú pedig ragaszkodik hozzá éppúgy mint egykoron. Elkerülhetetlen a szerelem. Szavakkal védekezik, de a teste szokásosan hajlik a fiú testéhez.

Noémie Lvovsky, a rendező, csodás tömegjelenetekben hozza véletlen közelségbe Camille-t, illetve Noémie Lvovskyt a színésznőt, Éric-kel, előző életbeli férjével (Samir Guesmivel), hogy a terhességi teszt igazolja a múltat, illetve a jövőt, Camille lányának születését.

Gyermekvállalás gondja
Minden nő életének legbonyolultabb kérdése következik: amikor szeretett édesanyánknak be kell vallani terhességünket tizenhat évesen, és még nem mertük bemutatni a gyerek apját. Erre minden anyának fel kellene készülni, hogy ne a kor szokásai hozzák ellentmondásba önmagával. Ismerjük a folyamatot: szerelem, ágyjelenet, terhesség... mégis amikor a fiatal lányunk jön elő a problémával, gyakran képtelenek vagyunk a lánynak segíteni. Saját szégyenükre, gondolunk, ahelyett, hogy a legkedvesebbel, a legrászorultabbal törődnénk. Camille pedig tudja előre mi fog történni – hogy anyja nem sokára meghal –, tehát minden percét anyjával töltené, és annak hangjait magnóra venné.

Világosan látja, hogy nem tud elmenekülni jövője elől, mégis megpróbál a tudománnyal, fizika tanárjával megoldást keresni. A nő valódi problémáját persze a férfiak félreértik (ő oldja meg a problémáját, a ruháját viszont csak én, Heltai Jenő verse), Éric és Alphonse, a fizika tanár között féltékenységi jelenet játszódik.



Örök visszatérés

Camille visszatér ebbe a korba, amikor Amerikának fekete elnöke van. Ilyen meghatározást is csak nő adhat a történelmi kornak. Eric-kel való találkozása már baráti a múlt és jövő ismeretében. Ez a játék nem tragédiával, inkább melodrámával végződik. Szeretet és megértés van a szereplők között, hiszen nő a forgatókönyv írója. Az immár hetvenéves fizikatanár megőrizte a kazettát Camille anyjának hangjával annak ellenére, hogy nem hitt az időjáró mesében.

A kérdés végül megoldatlan marad: tudunk-e sorsunkon változtatni, befolyásolni a jövőt, vagy bábok vagyunk egy nagyobb játékos kezében.

A film rendezőnője a 2012-es Cannes-i filmfesztiválon SACD-díjat nyert, a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon pedig a filmkritikusok díját, a Variety Piazza Grande-t nyerte el a film.

A film 2013. MÁJUS  2-ától  látható a hazai mozikban.



Dobosy Ildikó





 
 
[ 2394 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x