Ákos: Novella
hirdetés
Címlap / Mesék / Ákos: Novella

Ákos: Novella

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-05-07

A valóság valósága ismét eljött. Már rémlett valami a tegnap esti buliból. De persze ez most mit sem számított számára.
Érezte, hogy keze megtalálja a fésűt. Lassú mozdulattal húzta ki a táskából!
Egy megviselt boríték, esett a földre. 


Rendezvénynaptár
     - Nem is tudom - a fiú hangja elcsuklott, de vágya új erőt adott és folytatta. - ...nem is tudom, hogy mondjam el... Neked.
     - Csak őszintén - szólt édes hangján a lány, miközben ajkai finom mosolyra rezdültek.
     Ő is félt.
     - Annyira reménytelennek tűnik számomra - A fiú oldalra fordította fejét és egy pillanatig a távolba meredt. Fejében háborút vívott minden gondolat, a lelkét érzelmek vihara ostromolta.
     Tudta, hogy számára nagyon sok múlik ezen! Ezen múlik Minden!Érezte bőrén a lány kedves tekintetét. De ettől csak még nehezebbnek tűnt! Ez volt számára az Esély! S ő volt számára az Egyetlen!
     Végül mélyen a lány szemébe nézett!
     - Tudod keresem számodra a legőszintébb szót! Azt a szót, amelyet csak én tudok! S amelyet csak veled akarok megosztani, mert csakis neked születik... született! Amely szónak csak általad és veled együtt van értelme, jelentése, varázsa...
     A fiú arcán enyhe mosoly jelent meg, ami inkább sugárzott fájdalmat mint örömet! Fejét lesütötte.
     - Jézusom! - mondta. - Mennyire nevetségesnek tűnhetek.
     - Nem! Egyáltalán nem! - a lány hangja megértést sugallt.
     - Jó. Akkor kérdezek valamit.
     - Kérdezz. - széles mosoly jelent meg a lány arcán. Szemei tükrözték égető kiváncsiságát és ösztönös izgalmát! Szíve épp oly hevesen dobogott mint a vele szemben ülő fiúé.
     - Csukd be a szemed.
     A lány úgy tett ahogy kérték tőle. A fiú mélyet sohajtott, kissé, alig észrevehetően megremegett, majd feltette a kérdést.
     - Tudnál engem szeretni? Szeretettel,szerelemmel, gyűlölettel és félelemmel... - hangja minden szónál remegett. Levegőt vett és gyorsan folytatta, nem akarván hagyni, hogy a lány ideje előtt válaszoljon. - Mindazt ami vagyok. Egy embert, aki hús és vér, aki Lélek és... és aki Szív. Mindazt a jót és rosszat amit magamban hordok. Képes lennél rá? Mert tudod, én még soha semmit és senkit nem kívántam annyira, soha nem vágytam senkire annyira. Én... minden pillanatban olyan messze hajítom a szivem, amennyire csak lehet, hogy ne halljam, hogy ne érezzem, hogy ne értsem, mert elviselhetetlenül éget... minden egyes dobbanása a Te nevedet súgja fülembe... s a testembe toduló vér, minden sejtemnek azt ordítja, hogy...

     A lány kinyitotta a szemét.

     A hajnal első fényei beszűrődtek szobája ablakán.
     Testét összehúzta, kezével erősen a párnájába markolt. Éles és égető fájdalmat érzett a szive körül.
     Oldalt feküdt, mint anyja méhében a magzat. Előre bámult. Az ablak felé. Valólyában fényévekkel túl azon, túl az idő és a tér furcsa jelenén.
     A fiú szemeit látta maga előtt. Látta a szenvedélyt, a félelmet, a vágyat. Látta Önnön magát.
     A lány szeméből könnycsepp gördült alá. Lassan, nagyon lassan siklott, majd hirtelen eltünt. A lány érezte a sós ízt.
     Nagyon távolról egy gondolat jött! Egy vers sorait hordozva!

     "Látlak még valaha? -kérdezte.
     Talán.- felelte szomorúan a tisztán ragyogó könnycsepp a szemnek, s aláhullt!"

     - Szeretlek - súgta nagyon halkan maga elé a lány. Szemhéjai nehéz súlyokká váltak, lecsukodtak.
     A szoba némaságát és magányát halk sírás töltötte meg! Olyan volt mint a nyári, hirtelen támadt zivatar.

     Jó néhány perc telt el. A lány mozdulatlanul és némán feküdt. Az ismét beállt csendet az ébresztőóra csipogása törte meg. Felkelt. Az órához ment és leállította. Felvette ruháit. A táskájához lépett. A fésűt kereste...
     A valóság valósága ismét eljött. Már rémlett valami a tegnap esti buliból. De persze ez most mit sem számított számára.
     Érezte, hogy keze megtalálja a fésűt. Lassú mozdulattal húzta ki a táskából!
     Egy megviselt boríték, esett a földre. A lány felvette. Újabb emlékek rohanták meg a tegnap sürejéből.
     Emlékezett rá, hogy egy sráctól kapta. Egy kedves sráctól. Akit nem is ismert igazán. Rémlett az is, hogy arra kérte, hogy csak akkor olvassa el a levelet ha teljesen egyedül lesz.
     - Hát most egyedül vagyok.- a szavak szomrúan és halkan terjedte tova az üres szobában. - Talán tulságossan is egyedül.
     Leült az ágy szélére, kibontotta a levelet s olvasni kezdte. Szemei egyre gyorsabban pásztáztak a sorok között.

     S akkor megtörtént.

     A lány hirtelen kiejtette kezéből a levelet, felugrott és elrohant...

     A levél lassan hullt alá. Úgy esett,épp az ablak alá, hogy az első napsogarak, melyek épp akkor törték át a szoba félhomályának nehéz falát, elsőként rá vetették fénylő, ám lágy sugaraikat. Megvilágítva a sorokat:

     "Tudod keresem számodra a legőszintébb szót! Azt a szót, amelyet csak én tudok! S amelyet csak veled akarok megosztani, mert csakis neked születik... született! Amely szónak csak általad és veled együtt van értelme, jelentése, varázsa..."


 
 
[ 1148 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
/img/hirdetes/2021/baby_more.png
 
x