HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-11-14
Címlap / Otthon / Boszorkányok vagy istennők? Egy letűnt kor titkai

Boszorkányok vagy istennők? Egy letűnt kor titkai

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-11-14

Hol és hogyan éltek, hogyan táplálkoztak akkoriban az emberek? Milyen volt egykor a nők helyzete, az emberek halálhoz való viszonya? Lássuk világosabban a sötét középkort!  

 

1. A középkori család 

A korlátozott orvosi és egészségügyi ismeretek miatt a középkorban nagyarányú volt a csecsemő- és gyermekhalál. A fogamzásgátlás hiánya viszont bőséges gyermekáldást hozott, a kettő kölcsönhatása így általában közepes méretű családokat eredményezett. Egy átlagos család férjből, feleségből és két-három gyermekből állt úgy, hogy a várható élettartam kb. harminc év volt. A rövid élettartam, a korai halálozás megkövetelte, hogy a gyermekek minél előbb beilleszkedjenek a társadalomba. A fiúk és a lányok tizenöt éves korukra készen kellett hogy álljanak a felnőtt életre.



A férj általában idősebb volt, mint a feleség, a nők húsz éves koruk körül mentek férjhez. A rövid életkor miatt az újraházasodás mindennapos dolognak számított, a népmesék mostohaanya, mostohagyermek motívuma ilyen szempontból megalapozottnak tekinthető. 

A családra patriarchális rendszer volt jellemző, függetlenségüket általában csak a vagyonos nemes özvegyasszonyok tarthatták meg, nem ritkán lefizetve az uralkodót, hogy az meghagyja őket özvegységükben.

Az étkezés sem jelenthetett a középkori családoknak túl nagy örömet, ugyanis elég egyhangú volt. Az olyan alapvető élelmiszerekből, mint a bab, a borsó, a hagyma sűrű levest főztek, amit egy darab búzából, árpából, vagy rozsból készült kenyérrel fogyasztottak. Hús az egyszerű néprétegek asztalára nagyon ritkán került, az állatok tejét, tojását viszont hasznosították. Ételeiket füstöléssel, szárítással, sózással tartósították.  

2. A házasság intézménye, a nők helyzete

A házasságot a felek egymás iránti kölcsönös tisztelete és céljaik azonossága határozta meg, ugyanakkor a kor felfogása szerint ez nem jelentette az egyenlőségen alapuló párkapcsolatot. Az uralkodó osztály tagjai közt az olyan házastársi szerződés sem volt ritka, amely lefektette és szabályozta a házastársak vagyoni, jogi helyzetét. Egy-egy jól sikerült nemesi házasság évszázadokra előre meghatározhatta egész dinasztiák sorsát.

Az egyház a nemi vágyat bűnnek tartotta. A gyakorlatban e bűn alól a házasság intézménye adhatott mentséget, de csak úgy, ha a szexuális aktus gyermeknemzés céljából történt. Meglepőnek tűnhet ugyanakkor a közvélemény álláspontja, ugyanis az emberek többsége a nemi vágyat komikusnak tartotta, amit jól példáz néhány késő középkori realisztikus illusztráció és festményrészlet.

A legtöbb nő a középkorban minimális függetlenséggel és joggal rendelkezett,  megítélésük is ellentmondásos volt. Bizonyos helyzetekben Évaként, a bűn forrásaként tekintettek rájuk, máskor a költészet, a hódoló szerelem által isteni magasságokba emelkedtek. Összességében kevés nőnek volt lehetősége mesterséget tanulni, önálló üzleti tevékenységbe kezdeni, többségük a nagy veszélyekkel járó folyamatos gyermekvárással kellett hogy szembenézzen.

3. Város és vidék

A városok aránya a középkorban a kiemelkedően urbanizált területektől eltekintve tíz százalék volt. Az emberek nagy része tehát vidéken élt és gazdálkodott. A vidéki lakosság életét nagymértékben nehezítette a gépesítés hiánya. Majdnem minden munkafolyamatban csupán emberi- és állati erőt vehettek igénybe, kivételt képezett ez alól a  római idők óta használt vízimalom, valamint a középkor jelentős technológiai újításának tekinthető szélmalom. A közösségek rendkívüli módon ki voltak szolgáltatva a természet erőinek is, egy-egy rossz termőév megtizedelhette az adott területen élő népességet.

A földművelők munkájáról többek között az egyházi művészet adhat képet. A gótikus és román székesegyházak domborművei, üvegablakai a hónapokat a paraszti teendőkhöz, egyházi ünnepekhez, és a szentek napjaihoz társították. A lausanne-i székesegyház rózsaablakának kör alakú képein a január a kitekintés, február a melegedés, március a fametszés, április a virágszedés, május a solymászat, június a szénakaszálás, július az aratás, augusztus a cséplés, szeptember a szőlőszüret, október a disznóhízlalás, november a marhavágás, december az óév halálának idejét jelzi.



A városok külön jogi státusszal rendelkeztek, és meghatározott feladatokat láttak el. Legtöbbször itt éltek a céhekbe tömörült cipészek, fazekasok, szabók, asztalosok, szűcsök, stb.… A kereskedők, pénzemberek, orvosok, jogászok szintén a városokban laktak, a közelben élő parasztokkal a városközpontban tartott hetivásár alkalmával találkozhattak.

A lakóhelyek, házak természetes anyagokból készültek, többnyire fából és zsúpból, ahol elérhető volt, ott kőből is építkeztek. A házak kicsik voltak, a szegényebb parasztcsaládok gyakran a jószágokkal is megosztották otthonukat, ami nem egyszer a magánélet rovására ment. A mesterséges zajok nélküli középkori vidék a mai ember számára elképzelhetetlenül csendes lehetett, ugyanakkor a szennyvízelvezetés és a hulladékfeldolgozás hiánya kellemetlen szagok terjedését vonhatta maga után. 

4. Társadalmi berendezkedés

A szabadság mértékét, az egyén vagyoni helyzetét vidéken a földtulajdon, és a földesúrhoz való viszony határozta meg. A tehetősebb, napszámosokat fogadó, valamint a másoknak is dolgozni kénytelen szegényparasztok mellett a legkilátástalanabb sorsuk a hűbérúrral rendelkező jobbágyoknak volt. A jobbágyok felett a földesúr széleskörű jogokkal rendelkezett: korlátozhatta mozgásukat, bíráskodhatott felettük, robotra kényszeríthette őket.

A középkori társadalmi változások több szempontból a városokban élő, céhekbe tömörülő kézműveseknek és kereskedőknek volt köszönhető. Növekvő befolyásuk, a parasztság és a nemesség között elfoglalt helyük sokszor azzal járt, hogy ők tölthették be a városi irányító tisztségeket.

 
 
5. Járványok, betegségek, a halálhoz való viszony

A középkor népessége, vele együtt a városok, mezőgazdasági területek mérete a 14. század közepéig egyenletes ütemben nőtt. Az 1347 és 1350 között Európára zúduló bubópestis a lakosság több mint felét elpusztította, a járvány és a betegségek két évszázadon keresztül meghatározták a kontinens lakosságának életét. A pestis okozta halált ebben az időszakban a mindennapok szerves részének tekintették, Isten büntetésének vélték, amelyet bűnbánattal, vezekléssel igyekeztek elhárítani.

A középkor másik rettegett betegsége a lepra volt. A szenvedő embereket elkülönítették, sok esetben megvetették, kiközösítették, és kötelezték arra, hogy  csengettyűvel figyelmeztessék a járókelőket jelenlétükre. A szerencsésebb betegek adományokból fenntartott, vagy különböző egyházi rendekhez tartozó ispotályokban találtak menedéket, ahol képzett orvosok és egyházi emberek segítették őket a gyógyulásban. 

A betegségek tizedelte középkori ember gondolkodásában nem csoda, hogy a halálnak különleges jelentősége volt. A halál előtti bűnbánat elmulasztásával úgy vélték, hogy az ember a pokol szörnyűségeivel kell hogy szembenézzen. Miután a bűnbánat megtörtént, a túlvilágra készülő keresztényt halotti lepelben, vagy koporsóban kísérték utolsó útjára. A gazdagabb embereknek díszes sírkövet, emlékművet is állíthattak.

(Az összeállítás Robert Bartlett, Körkép a középkorról c. művének a mindennapi életet vizsgáló fejezete alapján készült.)

 






 
 
[ 6826 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 
/img/hirdetes/2019/csengettyu.jpg
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x