A közoktatás legégetőbb problémái
Címlap / Otthon / A közoktatás legégetőbb problémái

A közoktatás legégetőbb problémái

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-28

Egyre többet hallunk arról, hogy a közoktatási törvényt, vagyis az oktatási rendszert mindenképpen módosítani szükséges, de a többség nem látja ennek érdemi indokát, valamint a problémák gyökerét. A Diaktanito.hu gyermekoktató szervezet gyűjtötte össze a lényegesebb pontokat, ahol a változtatás mindenképpen szükséges lenne. 

Igen, kevés fizetés, az enyém is, de ez miért is gond?
Halljuk folyamatosan, hogy az oktatás minősége nem megfelelő, folyamatosan romlik, vagy legalábbis növekvő tendenciát évek óta nem mutat. A probléma többszörösen összetett, de az egyik legkomolyabb gondot jelenleg a tanárok alulfizetettsége okozza. Gondoljunk csak bele, mit teszünk, ha nem keresünk eleget, de munkahelyváltásra nagyon nincs lehetőségünk? Másodállásban is dolgozunk, ugyanezt teszik a tanárok is, magántanítást vagy a pályától eltérő egyéb munkát vállalnak. Ezzel nem is lenne gond, csak így az órákra készülés ideje csökken radikálisan, a pedagógus is jóval kevésbé lesz fitt, nyitott. Higgyük csak el, a tanárok órákra készülése legalább olyan fontos, mint a diákoké, csak a pad másik oldalán ülnek. Ha  tanár nem tud eleget készülni egy órára, az egyik leginkább hangsúlyos mutatója, ami miatt az oktatás minősége csökken.

Ön hova íratná ma a gyereket? Mindegy?
A fő probléma, ami miatt az oktatási rendszer általános és középiskolai részéhez is hozzá kell nyúlni, az összhang hiánya. Jelenleg nem mondhatjuk el, hogy bármelyik elemi iskola végzős diákja ugyanazt a tudást birtokolja, azaz nincs összhang az elvárásokban és a színvonalban sem. Ennek oka és következménye, hogy a középiskolákban kezdő nebulók tudásszintje szerteágazó, így az első évek folyamán „tetőfedő” munka zajlik , azaz a tudásokon toldozgatunk-foldozgatunk. Így viszont nagyon komoly időkieséssel kell számolni, ami többek között a későbbi felvételik sikeres teljesítését is hátráltatják. Ezen problémakör leginkább a magyar nyelvtan és irodalom, valamint az idegen nyelvek esetében jellemző.

A fentiek alapján érezhető, hogy mindenképpen szükség van egységesítésre és összhangra, valamint oktatási módszertani váltás is indokolt lenne.


Szükséges a módszertani váltás - de hogyan?

Korábban a tanár szerepe és felfogása is az volt, hogy a tanár dolga, hogy kiálljon és beszéljen, meséljen a gyerekeknek. Ezt hívják úgy, hogy frontális módszer. Korábban ez bevált, ami a kisebb osztálylétszámokkal magyarázható, illetve ugyancsak kiemelendő oka, hogy az oktatók nimbusza is nagyobb volt, mint manapság. Ez a metodika ma nem működik, csak kivételes esetekben, ahol a pedagógusnak megvan a varázsa és hangsúlyos retorikai érzéke, ami alapján elbűvöli a nebulókat, akik csak rá figyelnek. Ezt sajnos általánosságban nem lehet elmondani.

Az új módszertanok elsősorban a tanári pozíció szerepfelfogásában különböznek: eddig a tanár volt a középpont, a mesélő (frontális módszer), míg az új felfogás szerint a tanárra kizárólag koordinátori szerep jut. Azaz az oktató felügyeli a tanulást és segít, ha erre szükség van. Ilyen esetben az órák milyensége nagyban megváltozik, ugyanis az oktató által használt eszközök a páros munka, csoportmunka és az önálló munka. Az alapelv, hogy a közös munka több oldalról is fejleszti a gyerekeket: a tananyag is jobban rögzül, ha részt vesznek a tanulásban a diákok, illetve a kommunikációs készségek, az aktív figyelem a másik irányába és a véleményalkotási készség is fejlődik.

Összességében elmondható, hogy a közös munka jóval hatékonyabb, ugyanis többet tanulnak a diákok, a tanultak jobban rögzülnek már az órán és a gyerekek érdekeltté válnak a tanulás folyamatában, hiszen aktív szereplői annak. Kiemelendő, hogy a frontális oktatási módszert az új felfogás nem irtja ki az oktatási eszközök közül, kizárólag visszaszorítja azt. Ennek az előbb említetteken kívül oka, hogy ha kizárólag így tanít egy tanár, azaz más, a gyerekek aktivitását növelő eszközt nem használ, akkor a felmérések szerint maximum 20 percig tud figyelni egy diák. Ez azt jelenti, hogy ha egy órán kizárólag mesélősen ad elő egy oktató, annak több mint a fele nem sokat ér.

Jól hangzik, miért nem így csinálják?
Kijelenthető, hogy a pedagógusok 90%-a nem használja a modern módszertani fogásokat. Ennek oka, hogy a sok pozitívum mellett hátrányokkal is járnak az új metodikák. A frontális oktatási stílus azért is olyan elterjedt, mert a tanár számára egyszerűbb és könnyebb is, mint a koordinátori szerep. Utóbbira pedig a pedagógusok nagyon nehezen állnak át, ez az idősebb korosztály esetében hatványozottan igaz. Tudni kell, hogy ha például a páros munka eredményét beszedi a tanár értékelés céljából, akkor az megint csak plusz feladat a részére, amely plusz munkát nem honorálja neki senki, így ebben kevésbé érdekelt. Objektív hátránya is van az új technikáknak: a csoportmunka bármely formája jóval lassabb haladási lehetőséget kínál az osztály részére, hiába hatékonyabb, azaz ezen elvek alkalmazása esetén az így is szoros tanrend betartása megoldhatatlan feladat elé állítja az oktatókat.

Két különleges, új módszer: rétegmunka és életpálya-modell

A rétegmunka az egyik legújabb és a kevésbé szakavatottak számára a leginkább meglepő módszer, ugyanis ennek alkalmazása esetén a nagyon jó tanulót teszik párba a kevésbé felkészült diákkal. Ez a megoldás fejleszti a kisebb tudású felet tudásszinten is, míg a jó tanuló gyermek esetében a az empátia, az érvelés képessége, a magyarázni tudás, valamint az együttműködés készsége fejlődik, így mindkét fél számára nagyon hasznos az ilyen jellegű tanulás.



Az életpálya-modell lényege, hogy minden kezdő pedagógus gyakornokként kezdi meg a pályafutását egy oktatási intézményben.
Miután ekkor még nem dúskál tapasztalatokban az ifjú tanár, kap maga mellé egy mentort, aki segíti a szakmai fejlődését és így kérdések esetén is van kihez fordulni. Ez az időszak egyes tervek szerint 2 évig tart. A gyakornoki program lejárta után, azaz a két esztendő leteltével vizsgát kell tennie a pedagógusnak, ez lehet majd egy óraadás, vagy egy prezentáció, amelyben a szerzett tapasztalatokat bemutathatja, valamint tanúbizonyságot tehet arról, hogy miként építi be az órába az új módszertanokat.

A megmérettetés sikeres teljesítése után úgy nevezett Pedagógus 1 státuszba kerül az oktató, majd néhány év után átkerül a Pedagógus 2 állományba, ezt pedig a Mestertanár cím követi ugyancsak több év után. Minden szinten valamilyen vizsgát kell tennie a tanároknak, azaz folyamatos képzés és önképzés lesz szükséges. Van lehetőség átjárhatóságra, azaz ha valaki Pedagógus 1 státuszban van, de doktori -, vagy mestervizsgát tesz, akkor akár több szintet is léphet előre, de kevesebb ambíció esetén az oktató akár élete végéig is a Pedagógus 2 pozícióban maradhat.

Természetesen a ranglétra lényege, hogy minden szinten eltérő bérezés lesz, azaz megéri folyamatosan tanulni és vizsgázni, nagy különbségek lehetnek a havi bérekben.

A fentiekből következik, hogy az oktatási rendszerhez nem lehet könnyen hozzányúlni, mivel több tényezőt magában foglaló feladatról van szó, amely komplex elgondolást és nézeteket igényel; eszközei lehetnek például az iskolai oktatás, elvárások és színvonal egységesítése, a pedagógusok folyamatos képzése, valamint a részükre biztosított életpálya modell is.

Forrás: Diaktanito.hu gyermekoktató szervezet

Képek:
piqs.de: Sebastian Staendecke (ideas-ahead.de) - exam nerves
piqs.de: holladiewinterfee - Mathematik
Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 5711 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x