Komámasszony, hol az orvos? Kanosszajárás a Klinikán
hirdetés
Címlap / Otthon / Komámasszony, hol az orvos? Kanosszajárás a Klinikán

Komámasszony, hol az orvos? Kanosszajárás a Klinikán

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-06-18

Réka Erdélyből költözött Budapestre, s minthogy vesebeteg, nem győzte dicsérni a dialízis osztályt. Ilyet még sose látott Romániában. Tisztaság, rend, pontosság... és nagyon kedves nővérek, akik úgy szolgálják ki a betegeket, mint egykoron édesanyjuk, amikor gyerekkorukban betegek voltak. Az orvosok közvetlenek, kedvesek, Réka aláírta azt a felvételi lapot, amelyben azt kéri, hogy neki és legközelebbi, megnevezett rokonának mondjanak el mindent betegségével kapcsolatban. 


Rendezvénynaptár
Az orvosok ott vannak a betegek között, oda lehet hívni őket az ágyhoz, lehet receptet kérni – mármint azt, ami engedélyezett. Amikor a svéd fenntartók megjelentek a kórházban ellenőrizni a kiszolgálást, nem győzött angol nyelven hálálkodni. Most boldog és hálás, hogy ilyen körülmények közé került, ha már gyógyítani nem lehet a betegségét. Aztán jelentkezett transzplantációra is. Fél éven át minden előzetes vizsgálatot elvégeztetett, az orvosok és maga is úgy találták, hogy bár nem fiatal, de a sok negatív lelet alapján előjegyezhető transzplantációra.


A kedves, fiatalnak mondható orvos alá is írta a kérvényét azzal a feltétellel, hogy egyik rossz veséjét kiveszik még az új vese beültetése előtt külön operációval. Ezt ugyan se Réka, se a barátai nem értették, miért nem lehet a két műtétet összevonni, de hát mielőtt belekezdett a negyven vizsgálatba, úgy döntött, hogy most az egyszer életében engedelmes lesz. Egyébként mindig önfejű volt.

Először a Klinikán
Szép nagy épület a belvárosban, s az ember azt hinné, hogy ha lehet valami humánusabb, mint a dialízist ellátó kórház, akkor itt igazán nem lehet probléma. Abbahagyta a munkáját, s a megbeszélt időpontban pontosan jelentkezett. Sok előző mellkasi röntgen vizsgálatról hozott lelettel felfegyverkezve érkezett a kórházba – s mivel világ életében jógázott - , azt hitte, itt nem találhatnak problémát. Tévedett. Hazaküldték, illetve izotóp és egyéb vizsgálatok céljából néhány külső kerületben lévő kórházi leletért kellett újólag sorbaállnia. Egyes vizsgálatokra a jelentkezési idő legalább egy hónap vagy több, mindjárt gondosan levették a várólistáról is. De hát ami késik, nem múlik, újabb két negatív lelettel bővült kis egészségügyi kosárkája. Decemberben indult a vizsgálat, május közepére megkapta az új időpontot, amikor jelentkeznie kellett vesekivételre. Szépen össze is csomagolt 3-4 hétre, megint lezárta a munkáit. A kórházban úgyis kap enni, egyéb nem kellhet egy betegnek.



Másodszor a Klinikán

Pontosan érkezett, de az ő számára kirendelt asszisztens azzal fogadta, hogy ne számítson műtétre, mert Réka számára nincs vér az egész országban. Ez nem egészen érthető egy laikus embernek, mert egy hónappal korábban beszélték meg az időpontot, vajon miért nem lehetett megrendelni egy hónap alatt előre a vért. Ámde frissen hozott leletei ellenére – ezek egy vastag dossziéba voltak szakszerűen becsomagolva – 10, azaz tíz üvegcse vért vettek tőle, amelyek ott pirosodtak a szeme előtt.  Nem baj, ami kell, az kell, akit hetente háromszor négy órán keresztül tűkkel táplálnak a saját véréből, azt nem fogja meglepni, hogy 10 ampulla vérrel kell fizetnie a gyógyításért.

Az orvossal aznap nem találkozott, de reggel, miután ugyanarra a célra újra levettek egy ampulla vért, mert a tegnapit rossz ampullába tették(?), figyelmeztették, hogy ne egyen. Aztán mégis elhalasztották az operációt, mert túlterhelt volt a műtő.

Ez bizony a következő napokban ugyanígy játszódott le. Ne egyen, ne igyon, majd délben felhozták a reggelit és az ebédet (nagyon jól főznek a Klinikán, tehát nem akartak az étellel spórolni), délután megígérték, hogy másnap majd a harmadik műtétnél őrá is gondolnak, de azt már nem, hogy esetleg utolsóból lesznek az elsők, és esetleg elsőként nem foglalná el a műtőt más beteg és a hozzátartozó orvos. (Gondoljon mindenki azt a sorrendről, amit akar.)

Májfunkció
Még akadály lehetne a máj is. (Réka harminc éve nem ivott szeszesitalt, nem dohányzott, 57 kg-os szárazsúlyával azt se lehet mondani, hogy elzsírosodott volna. Ugyanis a látogató férfiak azonnal arra gondoltak, hogy ezalatt a hét alatt biztosan sok szeszt fogyasztott a kórházban, mert amikor bejött, még semmi baj nem volt a májfunkciója körül.)

Gondosan felküldték az intenzív osztályra, ahol festéket fecskendeztek a vérébe, bár nem olyat, mint az izotópon. Negyed óra múlva azt mondta az orvosnő, hogy operálható, de nem adta a kezébe a jelentést, hanem leküldte az osztályra; így Réka máig se tudja bizonyítani, hogy ott és akkor operálható lett volna. Másnap újra kiírták operációra, megint koplalt, majd vizitnél motyogtak valamit az orvosok (köszönni, vagy netalán előre köszönni nem szoktak), és Réka várta, hogy az orvosa odajön hozzá és megbeszélik a teendőket. Csak ennyit. Ha az a végeredmény, hogy nem érdemes operálni, mert holnapra úgyis meghal, azt is mondják meg, mint Dr. House elmondta a tizenkét éves fiúcskának, milyen kellemetlen lesz, ha soha életében nem fogja megnyitni egy lány melltartóját, vagy nem fog gólt rúgni.


Réka nem értette, miért tartják őt primitívebbnek, mint bármelyik utcáról beesett csavargót egy amerikai játékfilmben. Nem állnak szóba vele! Amikor odament az orvosi asztalhoz, az ott ülő orvos, aki jelen volt a vizitnél, megnyugtatta, hogy ne izguljon. Mi dolga van, minek sietni? Pedig Réka nagyon szerette a munkáját! Lehet, hogy ezt az orvos el se tudja képzelni.

Aztán úgy dél körül jött a kezelőorvos, és hazaküldte. Zárójelentés nélkül. Végül is mi köze hozzá, hogy mi történik vele? Ha beteg, úgyse fogják meggyógyítani, hiszen orvos nem nyúlt a testéhez, csak a nővérek vettek reggelenként vért tőle. Minek? Kinek kell ezek után az ő vére? Egymás utáni három nap dializálták, de vérképző vasinjekciót nem kapott.

A nővérek
Ők kedvesek, közvetlenek. Rékát felhívta öccse, ő azt felelte, még délelőtt megoperálják. Gábornak viszont azt mondták telefonon, hogy aznap már nem fognak senkit operálni. Réka türelme véget ért. Keresett egy orvost, aki jelen volt a viziten. Nem kapott választ. De a szomszéd szobában internetezett az orvos, aki azt ígérte, hogy megoperálja. Nem nézett fel komoly feladatából, megpróbált megnyugtató lenni, majd egy órával később hazaküldte Rékát. Hazaküldte, zárójelentés nélkül. A nővérek is csak a vállukat vonták, biztosan találkoztak már ilyen helyzettel. Réka nem idegeskedett, gratulált, hogy a sok levett vérből a következő beteg számára már lesz elég vér.

Miért történt így?
Réka barátnői ellenezték a műtétet, bizonyára az orvosi kar nem tudott ellenállni a nagy szellemi ráhatásnak, amit otthonról küldöttek a barátnők. Más okot nem talált Réka, arra nem gondolt, hogy ő csak a műtét után akart fizetni, mások pedig tudták, hogy előre kell jattolni. Lehet így, lehet úgy. Meggyógyítani úgyse fogják.

Dobosy Ildikó

Képek: www.morguefile.com


 
 
[ 3625 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
x