HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-08-20
Címlap / Otthon / Jól tanít, aki jól tud megkülönböztetni

Jól tanít, aki jól tud megkülönböztetni

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-08-20

1952 óta ünnepeljük június első vasárnapján a tanárokat, pedagógusokat munkájuk társadalmi elismeréseként. Pedagógusnapon az egész évben a tanulókért - az értelmesebb és a nehezebb felfogású, nehezen nevelhető gyermekekért egyformán - mindent megtevő tanárnak kellene éreznie, hogy a tanulók szeretik, a szülők pedig értékelik egész évi nehéz munkáját. A szülő-gyermek jó vagy rossz kapcsolata, s hasonlóan a szülő-pedagógus kapcsolata nagymértékben befolyásolhatja a gyermek és a tanár viszonyát is. 

 

Rendezvénynaptár
„Bene doct, qui bene distinguit”, vagyis „Jól tanít, aki jól tud megkülönböztetni.”

Nagyon tetszik nekem ez a meghatározás. Egy nevelőnek mindig képeznie kell önmagát, hogy másokat tanítani tudjon. Módszerei nagyon jók lehetnek, ha látja, melyik diákjához milyen kulcs való, melyiknek milyen képessége vagy hiányossága van. Melyi­ket mire kell serkenteni, vagy éppenséggel inteni. Nem­­csak értelmi képességekkel, hanem széles látó­körrel is kell bírnia; nemcsak nagylelkűnek, hanem nemes szívűnek is kell lennie! De a legfontosabb természetesen, hogy sze­­res­se a gyerekeket.

Minden tanító számára nélkülözhetetlen a jó Isten által adott alapelvek ismerete és elfogadása, mert ural­kodó hatalommá kell lenniük saját életükben is. Gyakorlati életükben nélkülözhetetlen a tapasztalat. Rend, alaposság, pontosság, önuralom, derűs hangulat, kiegyensúlyozott vérmérséklet, önfeláldozás, feddhe­tetlenség, udvariasság  - lényeges tulajdonságok mind­nyájunk számára. Csak akkor gyakorolhat maradandó befolyást a jóra, ha ő is cselekszi azokat a tanítvá­nyaival való mindennapi kapcsolatában.

A jó tanár állandóan ma­ga­sabb teljesítményekre és jobb módszerekre törekszik. Élete folyamatos növekedés. Az ilyen tanító munká­jában elevenség és felüdítő erő van, amely lelkesíti tanítványait is.


A tanárok gondjaira bízott gyermekek nagyon különböznek egymástól természetükben, szokásaikban és nevelésükben. Fontos, hogy a tanító ébressze őket felelősségük tudatára. A tanító a hibák sikeres kiküszöbölése érde­kében rokonszenvvel, szeretettel és belátással kezdjen a tanítványaiban megnyilvánuló hibák és tévedések oka­inak feltárásához. Tapintat, ügyesség, türelem és szilárd­ság szükséges ahhoz, hogy mindegyik tanítványának segítséget tudjon nyújtani. Az ingadozót és a kényelem­szeretőt az ilyen segítség és bátorítás nagyobb igyeke­zetre serkenti; a csüggedtek számára rokonszenvet és megbecsülést jelent, amely felkelti a bizalmat és erőfe­szítésre sarkall. Az ifjúság megérzi, hogy a tanító bízik benne, és csak kevesen lesznek, akik nem akarnak majd méltó­nak bizonyulni a bizalomra. A gyermekek és ifjak ja­vá­ra szolgál a bizalom és az eredmény elismerése.

Meglepődve, szinte megdöbbenve hallgatom sok tanító, tanár panaszát: „Beleírtuk gyermekük ellen­őrzőjébe, hogy mikor várjuk a kedves szülőket szülői értekezletre, s alig két-három szülő jön el, hogy halljon vala­mit, vagy kérdezhessen gyermeke tanulásával kapcso­latban.”

Beszéltem olyan felső tagozatban tanító taná­rokkal, akik elmondták: még azt sem nézi meg a szülő - ha nem helyben jár a gyermeke iskolába -, hogy a vá­ros­ban hol van, és milyen az az iskola, ahol a gyermek tanul. Úgy érzem, ezt nem lehet sem megérteni, sem elfogadni.

Itt a sarki óvoda egyik dolgozója a következőt mesélte nekem. A gyermeket elvitték egy orvosi vizsgálatra Budapestre. Délután két órára már hazaértek, s az Anyuka visszahozta gyermekét arra a két órára az óvodába. Mit szólsz hozzá – kérdezi tőlem - ,  nem  hogy örülne, hogy egész nap gyermekével lehet, még arra a két órára is visszahozza – szinte menekülve a gyermekével való együttléttől. Kicsit meglepődtem, s azóta is nagyon  sajnálom azt a kis gyermeket.

Sok szülő  -  mondhatni sajnos, hogy nagyon is sok -  a nevelés nagy felelősségét, az óvónőkre, a tanítókra, a tanárokra  hárítaná át. Ez nagyon helytelen gondolkodás.  A szülői nevelést, a szülői felelősséget senki nem  tudja pótolni.

Bár nekem nincs gyermekem, mégis van egy rossz tapasztalatom  egy  óvodával kapcsolatban.  A brazil típusú  természetgyógyászati kezelések után -  addig meddő nőknek –  született gyermekeket „természetgyógyászati unokáimnak”  nevezem.  Már húsz éve lesz most szeptemberben, hogy az első ilyen kis gyermek megszületett. (De ilyen számtalan van belföldön és külföldön egyaránt.) Jó kapcsolat alakult ki a szülőkkel, ami ma is megvan. Gyakran látogattam őket, s ők is viszont, s hamar elrepült a három év, mire  Danikának óvodába  kellett mennie. Két hétig járt, különböző betegségek, láz, nátha, stb. miatt három hétig az anyuka táppénzen volt vele, újból két hét óvoda, s  újból a táppénz, s  ez így ment sorban. A  szülők  kezdték figyelni a dolgokat, s hamarosan kiderült, hogy az egyik  dada vagy  óvónő már az első naptól fogva nem fogadta jól a gyermeket,  s  ez akkora lelki törést okozott nála, hogy másik óvodába kellett átíratni. Sajnos ilyen is van.


Az együttműködés munkája a szülőknél kez­dődjék az otthoni életben. Tanítsák meg gyer­mekeiket arra, hogy hűek legyenek Istenhez és minden­kihez, akivel kapcsolatba kerülnek életükben. Ha ilyen neveléssel küldik őket iskolába, nem lesz ok aggo­da­lomra; támogatják majd tanítóikat és tanulótársaiknak is példaképül, bátorításul szolgálnak. Azok a szülők, akik ilyen nevelést nyújtanak, valószínűleg nem bírálgatják a taní­­tót gyermekeik jelenlétében. Érzik, hogy gyermekeik érdeke és az iskola iránti igazságos eljárásuk megköveteli, hogy amennyire csak lehetséges, támogassák és becsüljék azt, aki megosztja velük a felelősséget.

A tanítók látogassák meg tanítványaikat ott­honukban, így megismerik azokat a körülményeket és ha­tásokat, melyek között élnek. Személyes érintkezésbe ke­rü­lve velük megerősíthetik a hozzájuk kapcsolódó kötelé­keket, s jobban fogják tudni, hogyan kezeljék őket. Az a nevelés, amely úgy fejleszti az értelmet, hogy önálló gondolkodásra bátorít, olyan erkölcsi jelentőséggel bír, amelyet csak nagyon kevésen értékelnek. A helyes és helytelen közötti különbségtevés képességével csak ak­­kor rendelkezhetünk, ha egyénileg mindig Istenre támaszkodunk.

Minden  pedagógusnak, aki szívvel-lélekkel végzi igen nehéz és felelősségteljes munkáját, mély tisztelet és megbecsülés jár. Tanítványaitól azért, mert egész évben fejleszteni akarta tudásukat, a  szülőktől  pedig azért, mert  gyermekeik értelmi színvonalát igyekeztek emelni minden erejükkel.

Szüleimtől úgy tanultam, hogy tanáraink is nagy tiszteletet érdemelnek, hiszen ők is az életre

akarnak nevelni bennünket, s hogy ez milyen sikerrel jár,  az nemcsak rajtuk,  hanem saját magunkon is áll.  Tehát becsüljük meg őket. Kívánom, hogy minden  szülő és minden tanuló   így emlékezzen  tanáraira.

Hasonló írásokat olvashatnak a szerző Egészség minden napra című könyvében.

Feketéné Bokor Katalin
30-265-0734
www.bokorkatalin.hu

Képek: www.morguefile.com






 
 
[ 3371 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot


Warning: Division by zero in /var/www/lapcsalad/harmonet.hu/include/fooldal/rendezvenynaptar_slide_jobb_oszlop.php on line 72
 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x