HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-09-16
Címlap / Otthon / Európa legolcsóbb örömlányai: a magyarok

Európa legolcsóbb örömlányai: a magyarok

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-09-16

Felkorbácsolta az indulatokat egy közösségi portálon az ország legnagyobb példányszámú napilapjának tudósítása arról, hogy európai országok hatóságainak komoly gondot okoznak a náluk dolgozó magyar prostituáltak. Természetesen nem azt kérték ki maguknak a kommentelők, hogy valóban a magyar lányok vannak túlreprezentálva a "piacon", hanem azon kaptak össze, hogy ez mennyire elfogadható munkalehetőség. Míg az egy szem férfi kommentelő védte a lányokat, addig a nők közül többen fakadtak ki fájdalmasan, emberi méltóságot, és rabszolgaságot emlegetve. A nemzeti büszkeségről ezúttal szó sem esett. 

 

Gazdasági kényszer a szex?
Amikor a hírt megosztottam, azt hittem, működni fog a szokásos magyar virtus, kikérjük magunknak, és azt mondjuk jobbára, amit szoktunk: hazudnak a külföldi hatóságok, ilyen kázus nem lehetséges, hogy már a gyermeklányaink is prostituáltak külföldön. Azt is gondoltam, hogy kórusban mondják majd azt, hogy ez semmiféle helyzetre nem lehet megoldás, ahogy mondtuk nagy mellénnyel, gúnyolódva, amikor pár éve még a romániai lányokról lehetett hasonló híreket kapni.

Csakhogy ebben a cikkben elmondták a megkérdezett lányok, hogy kényszerből teszik, amit tesznek... A stricijük, az uzsorás, a bank, meg az isten tudja még ki kényszeríti őket erre. Így nagyon is hamar megjelentek a különféle vélemények, amelyek közül sok megértésről és együttérzésről tanúskodott. Főleg, hogy külföldön élő magyarok is elmondták véleményüket – a később vitává fajult – beszélgetés során, mondván: ez szégyen, és nem fogadható el, hogy akár csak megértést is tanúsitson a témával a magyar közvélemény.

Persze, hogy azonnal megjött a szinte már szokásos Magyar virtuskodás: a külföldön élő magyar a jólétből ne szóljon bele... igaz, a lányok is külföldön rontják a jó hírünket, de az más, ők érthetőek, mert kényszer hatására teszik mindezt.


Valójában azonban kiderült, hogy tulajdonképpen mindenki kényszerítve érzi magát legalább egy kicsit, és nagyon is jól értik, amire ezek az asszonyok, lányok hivatkoznak. Főleg egy (bátor) férfi védte nagy lendülettel a lányokat, leírva, hogy „ez egy ősi szakma”, igény van rá, és mennyivel kevésbé számít kokottnak (nem ezt a szót használta) az, aki megcsalja a férjét. Nem hatotta meg az az azonnal érkező reakció: egyszer megtévedni szerelemből nem egyenlő a pénzért vállalt durva, megalázó szexszel.

És persze nagy számban szerepeltek a  megértő női kommentek arról, hogy sokan a tandíjukat keresik meg így, aztán elvégezve az egyetemet lesznek ismertek a szakmájukban, és a „kutya sem fogja tudni, hogy ezért hány férfi micsodát vettek a szájukba”. Voltak, akik ezt sem fogadták el, mondván: elég baj az, ha nem tudjuk mondjuk a minket képviselő válóperes ügyvédnőről, hogy esetleg a férjünk a kucstaftja volt... Mindazonáltal a lányunk, aki egyetemre jár, ne legyen már egy szereotípia alanya, ha kifizeti – mondjuk korrepetálásból, takaritásból, éjszakai csomagolásból – a tandíját. Így viszont elég hamar elbuktak azok az érvek, hogy csak az aluliskolázott, nagyon hátrányos helyzetű nők adják a fejüket „országimidzsünket rontó” szexmunkára.

Kényszerítve -  vagy lustaságból rabszolga?
Mint ahogy az a témával kapcsolatban lenni szokott, ezúttal is  több szó esett a lányok kiszolgáltatottságáról – annak érthető vagy nagyon is elítélhető szempontjairól -, mint arról, hogy miért is zavart minket korábban olyan nagyon, amikor más nemzetek lányai híresültek el Európa örömszolgáltatóiként. Vagyis, hogy az az „ipar” a legkevésbé szolgál megoldásként arra, amire  lányok (jól idomítva mondjuk) hivatkoztak: a gazdasági kényszerítő körülményeik javítására. Ugyanis nekik jut ebből a legkevesebb „haszon”, ellenben sok – egyéb – bűncselekmény, és számos betegség okozói, közvetett érintettjei lesznek. És azt csak nehezen hihetjük el, hogy sokan közülük ne lennének eleve tisztában azzal, hogy mire is adják a fejüket. Azt már csak félve mertem felvetni, hogy többen közülük maguk választják a „kényszerítő” körülményeiket is: azaz a strici személyét, vagy a gyors és könnyűnek ígérkező munkát, a hirtelen jött szabadságérzetért, pénzért, megváltó kábítószerért akár. Nagyon is jól tudják a lányok, hogy mitől „lányok”, és egy sem kérte például az őt kérdező újságírót, hogy mentse ki a bűnös életből, míg valóban sokan (köztük gyerekek) nem menekülhetnek, de nem is nyilatkozhatnak újságíróknak.

Persze, hogy csak a külföldön élő magyar nők írták le többnyire, hogy ez nem lehet semmire sem elfogadható magyarázat, mert mondjuk ők nagyon is jól tudják, hogy miért menekültek egykor el a hazájukból. Lehetségesen épp egy őket futtani akaró férfi, vagy az egyre jobban elképzelhető éhhalál elől – mondjuk takaritani, és újra épiteni a törött lelküket idegenben. Most pedig tagadhatják le a származásukat – az örömlányok miatt, akik után megítélik külföldön őket is.


Persze, hogy ők aggódtak azért, hogy kezdetét veszi az emberkereskedelem, mert a cikkben az is állt: a magyar lányokra haragszanak a többi nemzet utcalányai, mert honlenyaink elvállalnak „mindent”...és nagyon lenyomják az árakat is. S ha ez így van, akkor még lopni is fogják a magyar nőket, gyereklányokat, hogy a belőlük szerzett jövedelmen sok más egyebet követhessenek el – magyar férfiak, akik az ő futtatójuk.Mert a cikk szerint az igazi nagy halak, akik mindezen iparágnak az előnyeit élvezik (és véletlenül sem a hivatkozott bankok, a hitelezők, és az itthon hagyott éhező gyerekek) Magyarországon élnek, onnan irányitják az örömöt külföldre.

A kommentelés sorát az szakította meg, hogy a második napon az üzenőfalakon feltűnt egy segitségkérés: 17 éves lányát keresi egy anya, akiről a rendőrség azt állitja, hogy egy körözött (vélhetően futtató) férfival látták együtt az eltűnése után. Persze, hogy akadt ez alá a segélykiáltás alá is egy komment egy magyar nőtől: szégyellje magát az anya, ha a lánya elmenekül előle, ne másokkal kerestesse, magára vessen.

Talán ha a következő hírben ez a lány is egy amszterdami ablakból üzen, majd őt is megérti valaki. Meg az anyját is.

Horváth Margit

Képek:
Roland Darby / FreeDigitalPhotos.net
Graeme Weatherston / FreeDigitalPhotos.net





 
 
[ 3419 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 
/img/hirdetes/harmonet_kinai.png
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x