Idén hol csengetnek be a fogyatékos gyermekeknek?
hirdetés
Címlap / Otthon / Idén hol csengetnek be a fogyatékos gyermekeknek?

Idén hol csengetnek be a fogyatékos gyermekeknek?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-06-18

A nemzetközi szinten már 3 éve működő "Mindenkinek becsengettek!" program idén tanévkezdő civil szafarival indult útjára. A kezdeményezés mellé olyan nevek álltak az évek során, mint Pokorni Zoltán, Alföldi Róbert, Till Attila, Schell Judit, Szinetár Dóra, Jaksity Kata, Erdei Zsolt vagy Zséda. A Down Egyesület programja során fogyatékkal élő és ép, óvodás és iskolás korú gyermekek a többségi oktatási intézményekben heti egyszer együtt tanulnak azért, hogy együtt szocializálódjanak és az együtt töltött idő végére valamilyen közös alkotást is létrehozzanak. 


Rendezvénynaptár
Magyarországon az egészséges gyerekek és családjaik számára is bizonytalan a tanévkezdés, ellentmondó intézkedések tömkelege teszi az oktatási struktúrát bizonytalanná, a fogyatékkal élő gyerekek oktatáshoz jutása pedig szinte kilátástalan hazánkban. A szegregált (speciális) intézmények sokszor nem tudják ellátni az alapvető feladataikat, az integrált oktatási intézmények férőhelye pedig limitált. Ezért indította el a Down Egyesület a "Mindenkinek becsengettek!" elnevezésű programját, amelynek során fogyatékkal élő és ép, óvodás és iskolás korú gyermekek a többségi oktatási intézményekben heti egyszer együtt tanulnak azért, hogy együtt szocializálódjanak és a program végére valamilyen közös alkotást is létrehozzanak.

A Down Egyesület által szervezett "Mindenkinek becsengettek!" tanévkezdő tábor során a Nyíregyházi Állatparkban ukrán és magyar fogyatékkal élő gyermeket nevelő családok találkozhattak. A tapasztalat az, hogy hazánkban hasonló a helyzet, mint Ukrajnában, így sok fogyatékos gyermeket nevelő szülő a nyugat-európai kivándorlásban látja gyermeke oktatási problémáinak megoldását.


A "Mindenkinek becsengettek!" tábor alatt levont konklúzió az, hogy kétségbeejtő a kontraszt a nyugat-európai és a magyar fogyatékos oktatásügyi politika között, ám a Down Egyesület bízik abban, hogy az MBCS-n keresztül sikerül a kilátásokat kedvezőbbé tenni.

Kisari Károly, a Down Egyesület elnöke arról is mesélt, miért indította el az Egyesület a „Mindenkinek becsengettek!” programot.

- Jelenleg, aki értelmi fogyatékos gyermeket nevel, speciális intézményekbe kénytelen hordani a gyermekét, hogy oktatásban részesüljön. Ez egyrészről azért nem megfelelő, mert gyakran ezek az intézmények csak több órás utazással elérhetőek, vagy kollégiumban kell elhelyezni az alig 7 éves gyermekeket, másrészről ezek a gyerekek a családjukkal együtt kiszakadnak a többségi társadalomból. „Mindenkinek becsengettek!” programunkkal szeretnénk elérni azt, hogy a többségi társadalom szimpátiája mellett, a megfelelő differenciált oktatási módszerek alkalmazásával, minél több fogyatékos gyermek részére egyszerűen elérhető legyen az oktatás Magyarországon. A program során fogyatékkal élő gyermekeket visz be gyógypedagógus a többségi oktatási intézményekbe heti egy alkalommal azért, hogy együtt szocializálódjanak és tanuljanak ép óvodás és iskolás gyermekekkel, majd együtt alkossanak előadást vagy materiális terméket a tanév végére.



- Mik a tapasztalatok a programmal kapcsolatban?

A program során részletes szakmai tanulmány készült összesen 1000 iskolás és óvodás gyermek, közel félezer pedagógus, valamint 30 fogyatékkal élő gyermek és az ő családjaik körében az attitűdváltozás mérése céljából. A hazánk több nagyvárosában, valamint a határokon túl is alkalmazott metodika gyakorlati tapasztalatait összefoglaló szakmai kiadvány alátámasztja, hogy a Down Egyesület sikeres lépést tett a fogyatékkal élő gyermekek integrált oktatása terén. A „Mindenkinek becsengettek!” program 2011-ben a programban résztvevő iskolák tanulóinak és pedagógusainak visszajelzése alapján bizonyítja az inetgrációs programok jótékony hatását. (A kiadvány letölthető innen.)

- Hogyan látja az elkövetkezendő éveket?
Magyarországon még mindig az a legnagyobb probléma, hogy az oktatásban résztvevők – legyenek szülők vagy pedagógusok – nem hiszik el, hogy a fogyatékkal élő gyerekek valóban fejleszthetőek. Nyugat-Európában azt látjuk, hogy mindenki motiváltabb abban, hogy valódi fejlődést érjen el a fogyatékkal élőkkel, és valódi integráció, inklúzió jöhessen létre. Ezekben az országokban a gyakorlatban tapasztalják azt, hogy milyen hatásai vannak ennek, viszont hazánkban ez a tapasztalat hiányzik. A jelenlegi oktatást körülvevő bizonytalanságok nem kedveznek a programunk céljainak eléréséhez, hiszen az alapvető feladatok ellátása is nehézségekbe ütközik, folyamatos problémákat látunk a pedagógusi oldalon, és ebben a helyzetben nehéz elvárni, hogy a fogyatékos gyerekek inklúzióját is be tudjuk vezetni. Ennek okán a magyar szülők egyre türelmetlenebbek abban, hogy megvalósuljon az oktatási integráció.

- Mit gondol, mi szükséges ahhoz, hogy az inklúzió valóban megvalósulhasson. Pénz kérdése esetleg?
A jelenlegi oktatási rendszerben markánsan különül el a speciális és többségi oktatás. Létrejöttek az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények (EGYMI), melyek feladata elsősorban az, hogy a többségi oktatási intézmények pedagógusait segítse abban, hogy minél több gyerek részesülhessen integrált képzésben. Azt látjuk, hogy sok főleg szocializációs hátrányban lévő gyerek kerül be a fogyatékkal élők intézményébe, akiknek a többségi iskolákban is helyt lehetne adni a források másfajta elosztásával, így a jelenleg rendelkezésre álló forrásból hatékonyabb inklúziós stratégiát lehetne megvalósítani, ám ehhez szükséges az, hogy a szereplők ezt akarják. A „Mindenkinek becsengettek!” program  célja,hogy ezeket a szereplőket motiválttá tegye abban, hogy valóban tegyenek az inklúzív oktatásért, emellett úgy gondolom, az oktatásba fektetett pénz többszörösen megtérül a társadalomban akár középtávon is.



- Hogyan gondolja a program folytatását a 2012/13-as tanévben?

Szeretnénk, ha Magyarországon még több helyszín, város csatlakozna programunkhoz. Nyíregyházán és Ungváron már tartottunk gyakorlati képzést a programban résztvevő többségi intézményekben tanító pedagógusoknak, hogy munkájukban, valamint a hozzájuk érkező SNI gyermek kezelésében segítsük őket. Szeretnénk, ha ezt a képzést több város pedagógusainak meg tudnánk tartani, hiszen általában a többségi pedagógusok soha nem találkoztak fogyatékos gyermekkel, a gyakorlati ismeretek elengedhetetlenek.

- Miért gondolja, hogy a kivándorlásban látják a megoldást a szülők?
Az utóbbi időben egyre több fogyatékkal élő jelenik meg az utcákon. Ez nem azért van, mert nő a számuk, hanem azért, mert egyre többen vállalják fel akár a saját, akár gyermekük fogyatékosságát. A szülők a kezükbe veszik a fogyatékos gyermekük fejlesztését, tájékozódnak a lehetőségekről, utánanéznek külföldi példáknak. Elméleti és tapasztalati tudás alapján szeretnék, ha gyermekük minél magasabb szintű fejlesztésben részesülne, ám a magyar oktatási struktúra és a társadalmi attitűd egyelőre akadályokat gördít a szülők elé abban, hogy az általuk megfogalmazott célokat el tudják érni. Van egy olyan értelmiségi réteg – adott fogyatékkal élő gyermeket nevelő család -, ahol a szülők idegen nyelveket beszélnek, így választhatnak, hogy mely nyugat-európai országba vándorolnak ki, ahol egy fogyatékos gyereket tárt karokkal fogadnak az oktatási intézményekben, ahol teljes mértékben megvalósul az inklúzió. Ezekben az országokban a korai fejlesztés is magas szintű, és a későbbi munkahelyek szempontjából is egyre magasabb azon országok száma, ahol nyílt munkaerő-piaci megoldásokat is tudnak nyújtani a fogyatékkal élők számára.


Fotók: Mészáros Annarózsa



 
 
[ 2113 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
x