Unatkoztak, hát kivégzést néztek
Címlap / Psziché / Unatkoztak, hát kivégzést néztek

Unatkoztak, hát kivégzést néztek

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-04-08

Halálbüntetés. Míg napjainkban hatalmas vitákat kavar, a középkorban nem okozott erkölcsi dilemmákat a létjogosultsága. Hiszen évszázadokkal ezelőtt még nyilvánosan történt a kivégzés, Richard von Dülmen, történeti antropológus gondolatát idézve, a "rettenet színháza".  

 

Ami ma manapság zárt ajtók mögött zajlik néhány országban, az a középkorban vajon miért volt látványosság?

A középkorban a bűnüldözés nem volt annyira hatékony, mint ma. Az elkövetőt csak tettenéréskor lehetett elkapni, mely persze többnyire nem volt kivitelezhető. Ekkor nem létezett igazi bűnüldözés, azonosítás, az egyház pedig menedéket adhatott. Becslések szerint százból kilencvenöt bűnöző megmenekült. Ahol pedig a felderítés alacsony mértékű, ott szigorú a büntetés, hogy ekképp rettentsék el a többséget.

Itt bűn? Ott nem?
A helyi társadalom szintjén mindig egy meghatározott kör ítélkezett, és olyan cselekedeteket is büntettek, melyeket az állam vagy az egyház nem tartott bűnnek. Emellett persze az állam és az egyház is folyamatosan harcolt a hatalomért, ezen belül a büntető bíráskodás feletti jogért.

Az állami jog, az egyház és a lokális társadalom is deklarálja, hogy mi a bűn, de ezek közt nincs mindig átfedés. Sokan emlékszünk még arra, hogy az „átkos”-ban hazánkban a termelőszövetkezetből vagy az állami tulajdonú gyárakból elemelni valamit nem minősült bűnnek lokális szinten, viszont a törvény büntette a lopást. A káromkodás például a 18. században az egyház által is elítélt komoly bűnnek számított, később csak a helyi közvélemény ítélte el.
 
Köpködéstől csonkításig

Tekintsük most át a középkori büntetőmódszerek cseppet sem egysíkú palettáját!

A becsületvesztés során megszégyenítő rítusokat alkalmaztak, mint például kaloda, közszemle – mely során le lehet köpködni az elkövetőt, vagy ketrecekbe zárták az illetőt a főtéren. Ezt főleg a helyi közvélemény alkalmazta.

Az egyházi büntetések is a megszégyenítésre apelláltak. A szent mise keretében például pellengérre állították azt, aki a házasság előtt teherbe esett. Ezek integratív büntetések, melyeknek célja, hogy az elkövető megint megtalálja helyét a társadalomban.

Már jóval komolyabb büntetés volt a megcsonkítás. Ez a bűnös tulajdonképpeni társadalmi halála, a rá kerülő a stigma hatására. Hatása abban áll, hogy mikor a megbélyegzett visszatért a közösségbe, teljesen a perifériára szorult, tengődött, megváltozott a szerepe a korábbihoz képest, így a helyi társadalomból száműzték. Az idők során változott, hogy milyen típusú bűnt melyik rész levágásával büntették.

Kivégzési hierarchia
A legszigorúbb büntetés a fizikai megsemmisítés volt. A kivégzés típusai egyébként nem voltak egyenrangúak. Egy bizonyos bűnhöz egy meghatározott kivégzési mód járult. (például boszorkányok, eretnekek elégetése), és a kivégzési módoknak is létezett egy hierarchiája. Források szerint bizonyos kegyelmi kérvények arról szóltak, hogy az akasztást változtassák lefejezésre. Az akasztást ugyanis méltatlannak tartották, mert az akasztott embert nem vágták le, nem temették el, ezért kérte az elítélt a családja presztízse miatt. A kivégzés révén a bűn ki volt iktatva, de a család hordozta tovább a szégyent. A nemeseket fejét csak pallossal „szabadították meg” a nyaktól.

Bizonyos esetekben pedig a természetre bízták a kivégzést: élve eltemetés, vízbe fojtás kővel, máglyahalál, ahol nem egy hóhér volt a halál közvetlen okozója. A földre, a vízre, a tűzre, a természet őselemeire bízták a feladatot, acélból, hogy elkerüljék, hogy ember érjen a bűnös testéhez a halál beálltakor. Ezért létrejött egy specialista, a hóhér.

Fordított eljárás
Az eljárás is fordított volt, mint ma. Korábban a büntetés volt nyilvános, a felderítés szakasza nem. Az akkori jogrendszerben nem voltak enyhítő körülmények (pl. idős kor, idegállapot, stb.) Egy volt a lényeg: a beismerő vallomás, nem kellettek bizonyítékok. (Ezért működött az inkvizíció.) Ma viszont nem szükséges a beismerő vallomás, a bizonyítékok elegendőek a bűnösség megállapításához.

A vallatást – melyet csak kevesek bírtak ki - jogilag szabályozták, meghatározták az eszközök egymást követő sorrendjét, az időtartamát. Aki a kínzások ellenére sem vallott, elengedték. A test megtörése volt a cél ellentétben a modern kori szabadságvesztéssel, mely a lélek büntetésén alapul. A mai börtönökben specialisták hada egyenként kezeli a rabokat, melynek célja, hogy visszakerüljenek teljes értékű emberként a társadalomba. (Az más kérdés, hogy a módszer mennyire hatásos.) A középkorban is voltak börtönök, de inkább fogdaként működtek, a per idejére.

Létezett az újra kivégzés intézménye is. Előfordult, hogy akasztás után felnégyelték, majd máglyára vetették: annyi testi megtorlás dukált ugyanis, ahány bűnt elkövetett az illető szerencsétlen.






 
 
[ 5332 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x