HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-09-20
Címlap / Psziché / Az élet célja

Az élet célja

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-09-20

Maharishi Mahesh Yogi A Lét tudománya és az élet művészete című, magyar nyelven tavasszal megjelenő munkájából adunk ízelítőt rövid idézetünkkel.  

 

Maharishi Mahesh Yogi A Lét tudománya és az élet művészete című, magyar nyelven tavasszal megjelenő munkájából adunk ízelítőt rövid idézetünkkel.

A mű 1963-ban jelent meg először és azóta számos kiadást ért meg, s most végre a magyar olvasókhoz is eljut az élet és a létezés fontos kérdéseire választ adó mű, mely nem csak filozófiai magyarázatokkal szolgál, de gyakorlati útmutatást ad arra vonatkozóan, miként valósíthatjuk meg a Védákban leírt tökéletességet saját életünkben, ebben a korban.

„Az élet célja a boldogság kiterjesztése, és a fejlődés az a folyamat, amelyen keresztül ez a cél beteljesül. Az élet természetes módon kezdetét veszi, fejlődik, és a boldogság kiterjed. A boldogság kiterjedése maga után vonja az intelligencia, az erő, a kreativitás, valamint minden olyan dolog növekedését és kiterjedését, ami az életben fontosnak tekinthető. Az egyéni élet célja egyúttal az egész kozmosz életének a célja is. A teremtés célja a boldogság kiterjesztése, ami a kozmikus fejlődésfolyamat útján teljesedik be. Az egyéni élet értelme és célja megegyezik a kozmikus életével. A különbség mindössze a mértékben jelentkezik.

Az egyéni élet a világmindenség életének alapegysége. A kozmosz fejlődését alapvetően az egyén fejlődése szolgálja. Ekképpen tehát, ami az egyéni élet célját segíti, az a maga mértékében és szintjén egyszersmind közvetlenül a kozmikus élet célját is szolgálja.
Ha valaki saját életének célját beteljesítette, akkor minden tőle telhetőt megtett a kozmikus cél beteljesítéséért.

A boldogtalan ember magát az élet célját veszejti el. Akinek intelligenciája, ereje, kreativitása nem fejlődik szüntelenül, nem növekszik békéje és boldogsága, az éppen az élet célját veszítette el. Az élet nem azért van, hogy szürkén, tétlenül, szenvedésben éljük; ezek a dolgok idegenek az élet lényegi természetététől.
Az élet mozgó, dinamikus, nem pedig mozdulatlan, statikus. Az élet energikus, előrehaladó, fejlődő, a cselekvéssel fejlődik, és megsokszorozza magát. Az élet természete és célja a fejlődés, a növekedés, a tevékenység és a haladás.

A fejlődés áramát a cselekvés tartja fenn, az ezért felelős fizikai szerkezet pedig az egyén idegrendszere. Az embernél alacsonyabb rendű fajoknak nincs teljesen kifejlett idegrendszerük, ezért a fejlődéshez vezető tevékenység sokkal kisebb léptékű. Habár az alacsonyabb rendű fajok ugyan előmozdítják tevékenységükkel az evolúció folyamatát, de az általuk elért fejlődés nem számottevő. Minél fejlettebb az idegrendszer, annál gyorsabb ütemű a fejlődés.

Az emberé a legfejlettebb idegrendszer, ezért az emberi fejlődés mértéke ebben az életben korlátlan. Tudjuk, hogy egy gyermeknek születésekor még csekély az intelligenciája, az ereje, és a kreativitása, de ahogy felnő, a tevékenységek mezejére lép, ahol nagy erőt, magas fokú intelligenciát és kreativitást, intenzív boldogságot tapasztal magában és sugároz ki a környezete felé. Az idegrendszer olyannyira fejlett, hogy megfelelő tevékenységgel (a könyv célja éppen e tevékenység ismertetése) az ember kapcsolatba léphet az abszolút tiszta boldogsággal, az abszolút kreativitással, intelligenciával, erővel és energiával.

Az emberi idegrendszer teljes idegrendszerként ismert. Ezért az ember életének célja, hogy az abszolút Lét határtalan energiájának, intelligenciájának, erejének, kreativitásának és abszolút tiszta boldogságának állapotát élje.

Az emberi faj életének rendeltetése, hogy szabadságban éljen. Aki nem képes ilyen életet élni, az magára az élet céljára hoz szégyent. Az ember arra született, hogy tökéletes életet éljen, melyben a határtalan energiát, intelligenciát, erőt, békét és tiszta boldogságot rejtő transzcendentális abszolút isteni összes értéke éppúgy megtalálható, mint a relatív létező világ korlátlan értékének végtelen sokasága. Arra született, hogy az élet abszolút, örök szintjének bőségét a relatív, változó létezés világába sugározza.

Az ember élete arra hivatott, hogy az isteni intelligencia és az egész teremtés között átívelő bőség hídjául szolgáljon. Az emberi élet rendeltetése kiművelni és adni – kiművelni magában az isteni erőt, az isteni intelligenciát, boldogságot és bőséget, és átadni mindezt az egész teremtésnek. Ez az emberi élet magasztos célja, és nagyon szerencsés tudni: ezt mindenki képes elérni, ha fejleszti elméjének tudatos képességét, és tudatos kapcsolatot teremt az örök, isteni tudat abszolút energiájának, békéjének, boldogságának és bőségének mezejével.

Az isteni ragyogás egész teremtésben való szétárasztására minden ember képes. Mindenkinek hatalmában áll, hogy az összes teremtmény örömére és javára az abszolút összes értékét kivetítse a relatív létezés világába, és ekképpen megdicsőítse Isten egész teremtését. Minden embernek megadatott a képesség, hogy teljes értékű életet éljen. Ha valaki nem ilyen életet él, méltatlan önmagához, és a bennünk és felettünk honoló mindenható Isten dicsőségére hoz szégyent.

Legyen ez egy meghívás minden Földön élő emberhez, hogy ízlelje meg és kezdje el magában felhalmozni az abszolút isteni tudatát, és tevékenységein keresztül a sokféleség világába kihozva élvezze önmagában, és sugározza szét minden ember felé maga körül, hogy mindenki más is élvezhesse.

Az az ember, aki korlátolt elmén keresztül vetíti ki magát a világba, nem képes felismerni az élet valódi célját. Elméjének csekély teljesítőképességével kis dolgok megvalósításán fáradozik, melyekről szűk határok közt gondolkodik. S csak korlátolt cselekvésbe képes belevetni magát. Csupán korlátolt számú és értékű, kis dolgot tud létrehozni. A közönséges ember tudatos elméje olyannyira behatárolt, hogy még az életet sem képes élvezni. Életének meglehetősen sok területén java részt szenved. A szenvedésnek ez az állapota pedig csupán annak köszönhető, hogy nem használja ki a benne szunnyadó képességek teljes tartományát.

Az ember, ha nem használja ki teljesen a benne rejlő képességeket, képtelen beteljesíteni élete célját. Megannyiféleképpen szenved, mert nem veszi igénybe elméjének teljes tudatos képességét, és nem aknázza ki a lényében rejtező hatalmas energiát. Nem tapasztalja, és nem fejezi ki életében az abszolút tiszta boldogság természetes módon birtokában lévő bőségét, a kreativitás és az erő benne szunnyadó hatalmas abszolút területét. Olyan, mint az a milliomos, aki vagyonáról és rangjáról megfeledkezvén kiáll alamizsnáért könyörögni az utcára, és pillanatról pillanatra a nincstelenség keservét érzi.

Minden szenvedés abból fakad, hogy az ember nem tudja, miként tárhatja fel a magában rejlő isteni dicsőséget. Az emberi életben megjelenő minden rossznak és szenvedésnek a gyökere, hogy hiányzik a tudás: miként „merülhet” az egyén önmagába. Az élet nyomorúságának az oka, hogy az embernek nincs módja az isteni képesség kibontakoztatására, mert nem ismeri az önmagába való merülés technikáját. Az isteni tudat hiányában az embernek nincs elég energiája, nem elég intelligens, és nem kellően tiszta a gondolkodása sem. Fáradt, feszült és gondterhelt.

Az emberi létezés és az emberi intelligencia ezen állapota immár olyan siralmas szintre süllyedt, hogy már a pszichológiában – az elme nagy tudományában – is azt hangoztatják, hogy a kreatív intelligenciához szükség van a feszültségre. Mily gyalázat azt gondolni, hogy az élet fejlesztéséhez feszültségre van szükség!

Azt mondják, hogy a költők és a művészek ihletett műveiket feszültségben alkották. Az ilyen kijelentések mind a tudatlanságból fakadnak, és abból, hogy hirdetőik képtelenek feloldani a magukban felhalmozódott feszültségeket.

Modern tudományos korunkban sajnos szüntelenül fokozódik a feszültség. Jóllehet az anyagi kényelem valóban növekszik, azonban úgy tűnik, ahelyett hogy ez egyéni élet mind könnyebbé és kellemesebbé válna, egyre feszültebb lesz. Ez mindössze annak köszönhető, hogy az emberek nem tudják, mi módon fejlesszék képességeiket, és hatékonyságukat, a nagyobb energiát és intelligenciát tartogató szintekkel való kapcsolatteremtés révén, mely szintek egyébként mindannyiunkban ott rejteznek. Mindössze tudatosan kapcsolatba kell lépünk a belső élet mezejével, és élvezni kell annak áldásait.

A mai ember nem látja az élet célját; nem képes felfogni: arra született, hogy boldog legyen, kreatívan alkosson, és a maga és mások számára hasznos életet éljen. Beleveti magát az éppen kínálkozó tevékenységbe, legyen az akármi, és keményen dolgozik, hogy a lehető legtöbbet nyújtsa az adott területen. Az csak helyeselhető, ha valaki mindent megtesz céljai eléréséért, elvégre azért vagyunk itt, hogy az élet minden területén alkossunk. Sok esetben azonban az ember úgy találja, képtelen elviselni az intenzívebb munkával együtt járó növekvő nyomást. Teljesítőképessége romlik, vagy nincs már elegendő energiája az egyre növekvő aktivitás kezeléséhez. Így alakul ki a feszültség és a megerőltetés.

Ha az ember nagyobb cselekvésbe fog, akkor képesnek kellene lennie több energiát, és nagyobb intelligenciát meríteni önmagából, hogy az intenzívebb tevékenységgel megbirkózzék. Mivel nem tudja, miként tegye ezt, ezért szem elől téveszti az élet igazi célját.”

Válogatta: Nagy Erika TM tanár
www.tminfo.hu




 
 
[ 4483 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 
/img/hirdetes/harmonet_kinai.png
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x