Félelmetesek a gondolataid?
Címlap / Psziché / Félelmetesek a gondolataid?

Lukács Tünde

Félelmetesek a gondolataid?

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-19

Félelem uralkodik a világban, az országban, a társadalomban és a családokban. Félelmünk különböző nagyságot ölthet, a kis szorongástól egészen a halálfélelemig. Mikor a félelem beköltözik az emberek lelkébe, mint a pók hálója az áldozatot, úgy fonja körbe a szívüket és a lelküket.  

Az ember félelmének hátterében leggyakrabban a halálfélelem áll

A félelem a bizonytalanság egyik formája, amely az elkülönültség érzésünkből is származhat. Ha közelebbről megvizsgálod cselekedeteid mozgatórugóit, ráébredsz, hogy legtöbbjüket a félelem eredményezi. Ezért félünk az orvostól, a bogaraktól, a repüléstől, a betegségtől, még a munkahelyünk elvesztésétől való félelmet is a halálfélelem generálja. Hisz ha nincsen munkánk, nem lesz pénzünk és akár éhen is halhatunk. Általában ez nem következik be, de a tudatalattink ezt sugallja folyamatosan.

Ezért keresünk társat, mert úgy érezzük, egyedül nem tudunk élni a világban, ketten talán könnyebb lesz, és párunk mellett biztonságban érezzük majd magunkat. Menekülünk félelmeink elöl, de előbb utóbb szembetaláljuk magunkat velük. Mindig keressük a biztonságot, mert azt hisszük, akkor hallhatatlanok leszünk. Teljes biztonság nincsen. Rettegünk a kiszámíthatatlanságtól, és nem találjuk helyünket a világban. Mivel minden félelem alapja a halálfélelem, ezért boldogságunkhoz csak egyetlen dolog hiányzik: a halhatatlanság.

A halhatatlanságot keressük egész életünk folyamán. Felmegyünk a holdra, technikáinkat folyamatosan fejlesztjük, új gyógymódokat találunk ki, megpróbáljuk legyőzni a természet erőit. Vívjuk szélmalomharcunkat. Pedig minden hiába. A halál ellen nem győzhetünk. Nem is kell. A halál természetes velejárója az életnek. Félelmetes, de meg kell tanulnunk hozzászokni a gondolathoz, hogy egyszer mi is elmegyünk. 



A félelem útját állja belső fejlődésünknek

Félelmeink, fóbiáink nagy súllyal nehezednek ránk, és korlátokat szabnak nekünk. Fel kell ismernünk félelmeink üzenetét. Erre csak akkor leszünk képesek, ha szívünket, lelkünket képesek vagyunk kitárni. Félelmeink uralkodnak felettünk. A spirituális fejlődés ott kezdődik, amikor felismerjük, hogy míg anyagi testben élünk, mindig lesznek félelmeink, de ezzel egyidejűleg azt is felvállaljuk, hogy erőinkhez mérten javítunk helyzetünkön. Félelmeink elemzésekor két irányba kell néznünk. Ha valaki fél a verekedéstől, meg kell vizsgálnia saját elfojtott agresszióját is. Ha a repüléstől félünk, át kell gondolnunk, miért nem merjük kiadni kezünkből alkalomadtán az irányítást. Mindennek két oldala van, minden félelmünknek van egy mögöttes jelentése is.

Régen az ember biztonságban érezte magát a családjában…

Mindenkinek volt helye az asztal körül ebédnél, melyet minden körülmény között fenntartottak számára. Ma mindenki rohan, le sem ülünk közösen az asztalhoz. Nincsen biztos hátterünk, ezért érzik sokan, hogy magányosak, nem találják helyüket a világban. A mai világban csak a család, az otthon jelenthetne biztonságot, de otthonainkba is beköltözött a félelem. Félelem a munkanélküliségtől, az elhagyástól, még párunktól is félünk néhanap.

Félelmeinknek különböző  pszichológiai magyarázatai vannak!

Aki például fél az egyedülléttől, az életében legalább egyszer nagyon elhagyatottnak érezhette magát. Sokak gyerekkorából származik az érzés, például egy kórházi kezelés folyamán, mikor a gyermek az anya távollétét úgy éli meg, hogy őt elhagyták, cserbenhagyták.

Sokan félnek a kapcsolatoktól. Félnek attól, hogy partnerük kihasználja őket, vagy esetleg rájuk telepszik. Ebben az esetben nekik meg kell nézniük, ők kibe, mibe kapaszkodnak.

Abban az esetben, ha nem vagyunk hajlandóak fejlődni, ami együtt jár azzal, hogy életünk problémáira egy magasabb szintről tekintsünk rá, egész múltunkat (mivel félelmeink többsége a múltból származik), mint félelmekkel teli zsákot fogjuk cipelni egészen halálunkig.

Azt gondolnánk, csak veszélyes, nekünk ártó dolgoktól rettegünk…

Furcsa lehet, de félhetünk attól is, hogy terveink, vágyaink valóra válnak. Félhetünk a boldogságtól is. Ha egy régóta dédelgetett tervem valóra válik, lehet, hogy fenekestül fel kell forgatnom az életemet. Ehhez pedig arra lesz szükségem, hogy kilépjek a komfortzónámból. Ha félek ettől, mert már megszoktam a nem túl jó, de kényelmes és biztonságosnak hitt életet, akkor tudat alatt úgy fogom intézni, hogy terveim akadályba ütközzenek. Mivel félelmeinket nem akarjuk tudomásul venni, inkább elfojtjuk őket. Tudat alatt számtalan félelmünk lehet. 



Sokan szégyellik félelmük tárgyát megnevezni. Az ilyen félelmek lehetnek: félelem a szerelemtől, a sorstól, a kapcsolatoktól, a nemi aktustól, a tökéletlenségtől, a másik nemtől.

Van, akinek az életét végigkíséri a szorongás. Maga sem tudja mi az, amitől fél, de az érzés ott van mindig, szinte befúrja magát a bőre alá. Néha eltűnik egy kevés időre, és ilyenkor fellélegzik, majd reménykedni kezd, hogy nem tér vissza. De minden hiába, ismét megjelenik a gyomorszorító érzés. A legtöbb szorongás a kora gyermekkorból ered, már magzati korban magunkba szívjuk anyánk szorongó rezgéseit. Miután megszülettünk és testet öltöttünk, a kollektív tudattalan bőven szolgáltatja számunkra a félelem rezgéseit.

Hipochonderek esetében találkozunk gyakran a megmagyarázhatatlan szorongással. Őket a társadalom kineveti, mert feleslegesen képzelgőnek tűnnek. Ez azonban nem mindig igaz. Esetenként a hipochondernek kikiáltott ember előre megérzi, hogy valami betegség jön majd az életébe. Nem tudja pontosan mi az, és hogy mikor, de előérzete valósnak bizonyul majd. Néha ez a betegség csak évtizedekkel később következik be, de ő már előre sejti érkezését. Ezek a betegségek általában karmikusak, sorsod forgatókönyvében foglaltattak.

Gondolatainkkal gyógyítani, de ölni is tudunk

Van valami, melyet sehol nem említettek, de jó okunk van rá, hogy féljünk tőle. Ezek a gondolataink. Most nem a pozitív gondolkodásról beszélek, hanem magáról a „gondolatról.” 

A gondolat egy rezgés, független időtől és tértől

Gondolatodat egy pillanat alatt érzékelheti valaki a világ másik felében. A rezonancia törvénye szerint pontosan az érzékeli, aki hasonlóan gondolkodik, mint te. Hisz a hasonló energia a hasonló energiát vonzza. Észrevetted, hogy néhanapján hirtelen a semmiből rossz hangulatod kerekedik? Ez az érzés lehet, hogy nem is a tiéd, hanem valaki másé, akinek gondolataira épp rezonálsz. 

Gondolatainkkal gyógyítani, de ölni is tudunk

Az, hogy mit gondolsz valakiről, jelentősen befolyásolja az illető életét. Kísérletek bizonyítják, hogy azok a diákok, akikről a tanteremben jelenlévő tanárnak azt mondták, hogy a gyermeknek gondjai vannak az olvasással, sokkal rosszabb dolgozatot írtak, mint azok, akikről azt állították, hogy zseniális a tudásuk. Eredményüket a tanár velük kapcsolatos gondolatai befolyásolták. Ha nem vigyázunk gondolatainkra, nagyon veszélyes helyzetekbe kerülhetünk, és veszélybe sodorhatunk másokat is.  Naponta hány gondolat fut át az agyadon, melyekre oda sem figyelsz? Közülük mennyi a negatív, félelmet keltő és korlátozó gondolat?

Nem csoda, hogy az életed nem éppen olyan sikeres, mint szeretnéd, hisz folyamatosan a félelem különböző nagyságú erőinek szorításában élsz.

Gondolataid alapján, csak azokkal kerülhetsz kapcsolatba, akik veled egy hullámhosszon vannak. Ha állandóan félsz, aggódsz, akkor hasonló érzésekkel küzdő embereket vonzol magadhoz.  



A gondolat testet ölt

Így születünk. Szüleink gyermeket szeretnének, és a gondolatból, a vágyakozásból megszülettünk mi. Már ha vágyakoztak utánunk. Ugyanis nem mindenki után vágyakoznak a szülei. Sokan vannak, akikre nem vágyott senki. Mégis itt vannak. Életünket a kezdet kezdetén sérüléssel, félelmek közepette indítjuk. Gondolt valaki arra, mit érezhet a magzat, amikor épp az életéről döntenek a feje felett? Pár percen múlik csak, és eldől: élet, vagy halál. Nem felemelő érzés így indulni az életben. Gyakran fog el a szörnyű érzés, mit tesznek a szülők, legyen felhozva mentségükre, hogy tudtukon kívül.  

A megfogant magzat, a fogantatás pillanatától kezdve érez és hall. Mindenről tud, ami körülötte történik. Érzi az édesanyja hangulatát, érzéseit, a körülötte lévők gondolatainak rezgését is átveszi. Mit érezhet akkor, mikor épp az élete van veszélyben? Ő pedig tehetetlen. 

Sorsa megpecsételődik. Hiába döntöttek a szülők az élet mellett, az ő élete már soha nem lesz ugyanaz. Élete végéig hurcolja magával ezt a terhet. Azt, hogy őt nem akarták. Nem mondom, hogy ez az érzés tudatos. Tudattalanul zajlanak a folyamatok. A nehézségek általában a kamaszkorban kezdődnek, amikor szegény gyermek keresi azt a helyet, társaságot, ami befogadja, elfogadja őt.  Nem tudja miért, de sehol nem érzi magát otthon. Úgy érzi, őt senki nem szereti. Hiába van családja, szerető párja, hiába mondják neki naponta százszor, hogy „szeretlek”. Nem hiszi el, hogy őt szeretni lehet. Néha a sírig kíséri a magány érzése, a gondolat, hogy ő felesleges, nem szívesen látott.  

Nincs olyan nap, ami ne hozna változást az életedben

Félelmeid eredetének felderítését bármikor elkezdheted. Lehet, hogy úgy érzed majd, nem jutsz sehová, minden ajtó bezárult, és Te a félelmeid fogságában maradsz örökre. Ha nyitott szemmel jársz, észre veszed az előtted kinyíló ajtókat, s a te döntésed, hogy bezárod-e a régieket, vagy félsz, és folyton ugyanazokat nyitogatod.

 
 
A legtöbb ember kinyitatlan ajtók mögött él tétován. Hordja a múltját, mint egy hasznavehetetlen kabátot. Tudja, hogy már régen nem melegít, régen csúnya, kopott, foltos, színe hagyott, s régóta nem is illik hozzá. Aztán álldogál a kirakat előtt vágyakozva, nézve az újat, s mégis tétova. Áldozni kell rá. Meg kell dolgozni érte. S különben is, a régi bírja még egy darabig. Míg le nem szakad róla. Akkor aztán jönnek a pszichoszomatikus betegségek, a neurózis, depresszió, stb. Megdolgozni valamiért már nem annyira élvezetes dolog. Sokszor élünk inkább félelmek között, mintsem vegyük a fáradtságot és megnézzük, honnét származnak. Maradunk inkább szokásaink rabjai. Továbbra is félsz a kutyáktól, pedig ha félelmedet legyőzve egyszer megsimogatsz egy kiskutyát, rádöbbensz, mi minden jót hagytál ki eddigi életedből. 

A szokásaidat megváltoztatni csak a gyökereknél lehet

Érzelmeid mélyére kell hatolnod. A fa ágait hiába vagdosod nap mint nap, helyettük új hajtások nőnek. Ha valamit el akarsz pusztítani, annak a gyökerét kell elvágnod. Félelmeid gyökerét kell megtalálnod. Ebben segíthet a kineziológia. Feltárja félelmeid eredetét, abban az esetben is, ha a forrása magzati korban volt, vagy esetleg előző életedben. 


Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.




 
 
[ 16035 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x