Valóságérzékelés - ami elbizonytalanít
hirdetés
Címlap / Psziché / Valóságérzékelés - ami elbizonytalanít

Valóságérzékelés - ami elbizonytalanít

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-04-12

A teljes valóságot sohasem érzékelhetjük, hiszen érzékszerveink korlátot szabnak. A szűk keresztmetszetet a környezetünkből kapott visszajelzésekkel tágíthatjuk, amelyet még kiegészít az értelmi intelligencia és az érzelemi intelligencia. De hogy lesz ebből komplex kép?  


Rendezvénynaptár

A valóságérzékelésnél az intelligencia mértéke és minősége jelentős.
A tudás birtokában lehetőségünk nyílik a környezetből származó információk helyes szelektálására, majd visszajelzések objektív vizsgálatával pontosabb képet kaphatunk a jelenről, múltról.
Akkor érezzük biztonságban magunkat a világ dolgaival kapcsolatban, ha a belső világképünk közelít a környezetünk által megjelenített tartalmakkal, a visszacsatolással. Minél nagyobb a távolság a belső világkép és a visszacsatolások által felépíthető kép között, annál nagyobb zavart érezhetünk.

A tevékenységeinket végezvén, felfedezhető kapcsolat a várt eredmény és a valós eredmény között.
A Bhagavad-gítá védikus bölcsességek könyve három fő hangulatot jelöl meg a tevékenységek végzésénél: tudással végzett, szenvedéllyel végzett és tudatlansággal végzett munka. A tudással végzett munkának az eredményében biztosak lehetünk. A szenvedéllyel végzett munka eredménye, amelyet kapkodva, vagy túlzottan ragaszkodva az elképzelt eredményhez, sokszor kétes, míg a tudatlanság minőségében végzett szétszórt munka eredménye sokszor csekély, vagyis haszontalan időpocsékolás.

A munkavégzés, a valóságérzékeléshez hasonlóan, összefügg a tudatossággal és intelligenciával.
Sajnos az érzékszerveink és az általunk használt tárgyak is korlátozott képességekkel rendelkeznek. Ezért kijelenhetjük, hogy soha nem láthatjuk a valóságot úgy, ahogy az van. Ezen axioma rögzítésekor feltehetjük a kérdést: akkor mit kell tennem, hogy jobban értsem a világot?

Az érzelmi intelligencia
Kiegészítő eleme lehet az objektív, érzelmektől szinte mentes gondolkodásnak.
Az érzelmeink határozzák meg, hogy számunkra az a tevékenység, körülmény, munka, vallás, környezet ...stb. jó-e nekünk vagy sem.
Ha feszültnek érezzük magunkat, ha rossz lesz a közérzetünk, vagy nehézzé válik egy tevékenység végzése, eluralkodik rajtunk a rosszkedv, depresszió, akkor tudhatjuk, hogy az érzelmi indikátorunk jelez, hogy rossz úton járunk. Jó esetben ilyenkor az intelligencia felméri, megérti a hiba okát és változtat, munkahelyet, partnert, körülményt..., stb. Az intelligenciát azonban képezni kell, hogy helyesen tudja felmérni a helyzetet.

Spirituális elképzelések szerint több valóságszál létezik életutunk során, amelyek közül mi választhatunk, mint egy útkereszteződésben álló autó. A jó választás, vagyis, hogy melyik és ha lehet, a JÓ úton haladjunk tovább - a tudatosságunk függvénye! Ezért nem csak a saját intelligenciánkat, tapasztalatainkat érdemes használni, hanem másokét is! Érdemes úgymond mások hibájából tanulni.

Valóság?
Összegezve, az érzelmi és objektív látásmód egyensúlyban tartásával érhetjük el a sikert: a valóságot. Ez a két pólus képes az intelligenciát kellőképpen felvértezni, hogy az képes legyen a bejövő ingerekből, a visszajelzésekből, intuíciókból egy komplex képet összerakni. Valóság-kirakós. Ne feledjük, egy számítógép is már kész intelligencia. De az érzékelése a beállításoktól függ…

De vajon képesek leszünk mi emberek valaha is olyan finomra hangolt technikát kifejleszteni, amely végérvényesen megmutatja a valóságot? A kérdés örök, de a valóság profán oldalát vizsgálva talán nem is szeretnénk látni mindent, mert, mondjuk ki… belerokkanánk.
Inkább a valódi kérdést keressük: Merre tartunk és mi az utunk?

 
 




 
 
[ 4814 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot

 
x