HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-09-15
Címlap / Psziché / Ne kívánd meg más Istenét!

Ne kívánd meg más Istenét!

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-09-15

Kinek a pap, kinek a papné... megint másnak a szószék. Tényleg, Te kinek is a papja vagy akkor? - kérdezi humorosan barátom. Becsülöm cinikusságát, rávilágít a kényes kérdésekre. A hierofánnak is létezik pikantériája. A vallási diszkrimináció. 

 

Hit az út mentén
Keresztény neveltetésben részesültem. Hétvégénként együtt ebédeltünk, megtartottuk a böjtöt, és a nagyobb egyházi ünnepeken együtt, hangosan mondtuk el az asztali áldást.
Tisztán emlékszem azokra a napokra, amikor a nagymamám elvitt a Ferenciek terén álló csodálatos templomba, s egyszer azt állította, aki az oltáron áll, Neki köszönhetünk mindent. A lakásra valót is az Úr adta, annyit imádkozott Hozzá. Nevettem.
Gyakran, szerettem volna gyorsan továbbállni. Nehezen tűrtem a bent terjengő szagokat, és a nehéz, jajongó atmoszférát. Úgy éreztem, ott bent megült mindenki bánata. Mama azonban csak nézte az Úr Jézus Krisztust, s nehéz időkben hosszú-hosszú ideig vártam rá, amíg kérlelhetetlenül mormolta imáit a térdeplőn.

Később Keresztanya vitt magával nyaranta. Heteket töltöttünk az Őrségben, vagy Burgenlandban, kétféle úticélt kergetve, minden tóban és folyamban megfürödtünk, és minden egyes kápolnánál megálltunk. Elkértük a helyi paptól, lelkésztől a kulcsot és bekandikáltunk az ódon menedékekbe.
Azt is megtanultam, a falu szélénél illik keresztet vetni mellkasunk előtt, ha jó szerencsét kívánnánk magunknak, s ha biztonságban szeretnénk utazni. Aztán rádöbbentem a kapkodó világra, hogy az országúton felvett sebességgel percenként váltakozik a táj, és egymást érik a kis falvak végén álló keresztek – mindegyik tövében nem fohászkodhatok, mert egy folyamatos, reszkető, aggódó rimánkodássá válik az autózás.

Fától az erdőt...?

Mikor nagyobbacska lettem, felfigyeltem a vidéki származású nagymama megjegyzéseire. Szűz Máriát Boldogságos Szűznek hívta. Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó, Gyümölcshozó Boldogasszonynak nevezte, vallásos legendái túlmutattak a Biblia meséin. Csak később értettem meg, hogy falusi szokások között gyakorolta vallását, s az egyházi dogmákat népi mende-mondákkal szőtte át.
De mily’ szép is volt rácsodálkozni a természet erejére. A patakok és folyók szellemére, a felhők útjában rejlő bölcsességekre. Legszebb fiatalkori éveimben, az ifjak mellett már szerelmes voltam a hegyekbe, a vad, burjánzó erdőkben kimondatlanul is Istent szerettem.

Kapkodó vallás
A vallási igazságokat azonban elnyomta a korszellem, a kommunizmus tiltásai. Ahogy megannyi barátomat, engem is titokban kereszteltek, s az úgynevezett – rossz nyelvek szerint soha meg nem történt - rendszerváltás után elsőként járhattam hittanra. Ám a családba beköltözött a robot. A rövidülő nyaralásokat és a nyúlfarknyivá zsugorodott beszélgetéseket az imák elhagyása követte, a hittanórák helyét korrepetálás vette át – jobb tanulmányi eredmények reményében.
Csak az öregszülők végezték lelki gyakorlataikat, ismételték a fohászt, reggel, délben és este, ám időről időre ők is hangot adtak véleményüknek: hiszik az Istent, de semmi ’ájtatosat’ nem lelnek a tiszteletreméltó Anyaszentegyházban. „A papok pedofilok.” – ismételgették – „Mutatták a tévében.” Nekik nem hittem.

Ahogy a kommunizmus szelleme és az egyház, úgy a vallási doktrínák típusai között is ellentét feszült. Előítéletek végeláthatatlan sora nehezítette a vallásközi párbeszédet, míg én egyre nyíló személyiségem mögött folyton ugyanazt az információt leltem. Végső soron, belül, minden az Egyhez kapcsolódik. Mi szükség a szembeállításokra? Hit és hit értéke között nem lehet különbség, legfeljebb eredményeiben különbözik két gyakorlat.

Nem követte meghasonlás e felismerést, Isten helyett a dráma halt meg. Csak szüntelen, egyre sürgető keresés maradt. Pszichológia, az ember és lélek tudománya, és a csillagok, igenis kifürkészhető, tudományosan számítható, mérhető útjai vezettek mélyebb megértéshez.

Az Úr tekint rám vagy én tekintek Őreá?


Orvos szüleim egyre kevesebbet foglalatoskodtak a filozófiával, szüntelen mentették a betegeket, egyetlen szórakozásuk az éjjeli pihenés lett a megélhetés kálváriáján.
A család, ha összeül ma, ugyanazzal a lelkesedéssel nézünk egymás szemébe, noha az ifjabbak közül van, aki Jehovának nevezi meg a Mindenhatót, van, aki hite szerint katolikus, református, s olyan is akad, aki leginkább csak magában, önnön tetterejében bízik. Az én hitemet nehezen értik, alig beszélünk róla.
Más bölcsesség szól belőlünk, de a kimondott szó mögött ugyanaz a szeretet rejlik. Szerencsés vagyok, két kezemen sem tudnám megszámolni azon barátaimat, akik meggyőződésük miatt szenvedtek. A lány, akit 12 esztendősen tagadott meg a vallás elutasítása miatt saját édesanyja, egy másik anya, akit hasonló okokból nem hívott meg leánya a saját esküvőjére. Még csak azt sem vallhatom, felfoghatatlan, mert látom, tudom, értem. De sosem fogom megérteni.

Isten helyén
Néhány évtized alatt a tudomány lesöpörte Istent a porondról. Valahogy magam is megszoktam, hogyha beteg vagyok, az ima helyett fájdalomcsillapítóért nyúlok. Belül azonban űrt hagy.
Az eszeveszett egyenlőség korszelleme, a kommunizmus, a vegyszereket és elektromos kütyüket tonnaszámra előállítani képes tudományos világ, de még a New Age lázadó, ezoterikus világképe sem hozta el a lélek nyugalmát.
Tanultam geológusnak, kergettem felhőket és viharokat, gondoztam gyermekeket, tanultam földrajzot, pedagógiát és környezetvédelmet. Elégedettséget sohasem érezhettem. Ez már krízis?

Az égbolt őreiIsmerőseim sztárszakmákat ajánlgattak. Legyek közgazdász, jogász, marketinges.
Céltalannak tűnt minden hivatás. Mi értelme egy szakmának, ha nem ismerem végső célját? A pénzben a gazdaság megrontását láttam, a jogban az isteni helyett, az ember törvényét, a reklám világában az érték nélkülit színező valótlan szavakat. Üres, de eladható, felesleges, azért vedd csak meg!
Erkölcs - rebesgették néhány, ám e fogalomról csak annyit tudtam: gát, szabály, akadály. Keskeny uniformis, ami korlátoz és megtör.

De kell a gyereknek a korlát! – mondja Jan-Uwe Rogge, aki a családon belüli kommunikáció szakembere. Kell a korlát, ahogy a tetteknek értelem kell.
A korlát nem csak kerítés, kapaszkodó is. A hit, és az erkölcsi eszmerendszer mankó, térkép, útmutató az élethez.
Miért jöttünk? Mi a dolgunk? Hová tartunk? E fonal mentén meghatározhatom, hogy ki vagyok én, és mit szeretnék tenni. Annak fényében, hogy terveim szerint merre tartok. Csupán ennyire egyszerű, mégis ma az általános és középfokú oktatásból hiányoznak e lételméleti kérdések. Ha nincs keret, mire építem az életem? Az iskolában választ adni tanultam meg, azt senki nem mondta, hogy én tegyem fel a kérdéseket is.

Ha nincs Isten, ki vigyáz rám? Ha van Isten, mi az én szerepem? Honnan tudom, miért gyógyítom a betegeket? Egyáltalán én gyógyítom meg, vagy csak hozzásegítem az egészséghez és helyettem a legfontosabb részt Valaki Más végzi el? Mi alapján ítélek, döntök, választok, adok, kérek, és szeretek? A csalfa, hullámzó vágy, vagy a szeszélyes emberek közötti megegyezés megadja számomra a választ?

Koldus hivatás – avagy Istentől remélni
Ma sokan úgy tekintenek rám, mint aki nem egészen normális, jobb esetben: különleges. Furcsa szerzet, aki a jó megélhetés helyett egy elvont hivatást választott. Szüleim ugyanazzal a hévvel mentik napról napra az embereket, nagyszüleim ugyanúgy vibrálják nap, nap után a rózsafüzért. Talán magam is változatlan vagyok. Ugyanúgy figyelek, keresek, hallgatok. A hitem, a látásmódom semmit sem változott, csak a külső vonások, a keretek, amik segítik megfogalmazni hovatartozásom. E keretek meghatároznak engem, a mindennapjaim, de elválasztanak Tőled, Tőletek, más hitű személyektől.

Ha megtartom-e kereteket, szakadékot képezek közöttünk? Ha a hitem belül változatlan és Te is önmagad maradtál, ez a dolog a mélyben nem lehet híd közöttünk? Idegenek lettünk te és én? Egyedi a gondolkodásmódunk – ez már épp egy közös pont bennünk!

Felnövekedvén, a hiten kívül más értékeket is magaménak vallottam. Magyarnak születtem, Magyarország tájait kívántam bejárni, s mert a szeretteim, s az ismert, szép vidékek sora itt található, sosem akartam elmenni hazámból. Rövid időszakokra kívánkoztam csak el, de a kitelepülés, még egy gazdagabb, jobb élet reményében sem vonzott, még akkor sem, amikor vezető politikusaink egy része egyre-másra ezt ajánlgatta. Úgy találtam, ha nem tetszik hazám helyzete, nem megszökni kell a terhek elől, a feszültségeket feloldani, a mentalitást megváltoztatni, a látószöget tágítani szükséges. Az évek során a legkülönbözőbb valótlan jelzőket aggatták rám, csak mert szeretem a magyar ugart. Maradi, magyarkodó, szűklátókörű, ostoba – s a tarkábbakat meghagyom képzeletednek.

Öngól: Egy Istent egy valláson keresztül kell szeretni?
Aztán – csak, hogy használhassam-e jelzőt – a sorsnak fintora, két oldalról sikerült sarokba szorítania a világnak. Univerzális gondolkodás, sokszínű vallás, színes Magyarország - túlságosan változatossá vált az étlap. S ahogy a felforgatott gyomor az étkek bizonytalan sorára diétát követel, a spirituális káoszra egyre többen a történelmi egyházak elsőbbségét hangsúlyozták gyógyírként. Most akkor csatlakoznom kell?
Kétségtelen, hogy a kereszténység meghatározta országunk fejlődését, növekedését. Hogy elpusztított-e a valamit, erről talán inkább a keltákat és a germán törzseket kellene kérdezni, én már csak egy-egy meggyőződésből megírt tankönyvből ismerem e történeteket.

Út Istenhez

Hiszem, hogy Isten minden látásmód fölött létezik. Hogy oly’ tökéletes, hogy nem befolyásolhatja semmilyen elképzelés Személyét, legfeljebb azt, ahogy megmutatkozik nekünk. Ha a történelmi istenképnek ellentmondón képzelem, nem lehet tiszta a hitem? S ha ne adj Isten, azt állítom, ismerem, képzelt máglyára vetnek?
Nem tudom nem észrevenni az évszakok szakadatlan körforgását, a természet megújhodása és az ember életritmusa közötti összefüggéseket. Nem tudom figyelmen kívül hagyni a Hold árnyas játékát az égen, s mind az univerzumban keringő bolygók csalhatatlan erejét.
Nyárra ősz jön, őszre tél – teneked ez mit regél?

Számomra minden út végén egy új út kezdete rejtezik. A linearitás csak egy szemlélete a bennünket körülvevő széles világnak. A médiában megjelenő hírek megrémisztenek. Emberek akarják eldönteni, hogy a hitem igaz hit-e, és a vallásgyakorlást szabályozó törvényeket feszegetik.
A hit nem lehet egy intézményé és nem lehet a történelmi múlté. A tapasztalás mindig új, nem lehet megszokás. A rácsodálkozás vágya azonban nem veti el a hagyományt. Isten országa nem egy nemzeté, és a nemzet szeretete nem a világ ellenében történik. Bűn lehet, ahogy látom a világot? Belefoglalják majd egy paragrafusba?
Ahogy teher alatt nő a pálma, csak kereszt alatt nőhet bennem az istenszeretetet?

Lekuporodok a földre. Komolyan számvetést kell készítenem életem felett.
Az újjászületést is magaménak vallva talán pályát tévesztettem?
Most súgja meg, aki a hit törvényét diktálja, kérem, mert alig egy hónapja, hogy átvettem teológiai diplomám, s egy „másik” Isten papja lettem.

Fodor Kata

(Fotók: piqs.de - Seal: Im Licht erschienen; fdecomite: two antique goddesses; Chris Whrith: suntreehaze; d4niex: Durchbruch I; Singa: herbsttempel)
 






 
 
[ 3140 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 
/img/hirdetes/harmonet_kinai.png
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x