Sok mindent másképp csinálnék, de már nem lehet visszapörgetni...
Címlap / Psziché / Sok mindent másképp csinálnék, de már nem lehet visszapörgetni az időt

Sok mindent másképp csinálnék, de már nem lehet visszapörgetni az időt

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-06-05

Az istennel való kapcsolat vigaszt ad - kegyelem, olyan, mint a versírás... Nem mindig sikerül szívvel-lélekkel, sem az egyiket, sem másikat. Beszélgetés Klári nénivel Halottak Napja alkalmából. 

 

Harmincnégy évesen mentem férjhez, egy kétszeresen özvegy emberhez, akinek jócskán kijutott a gyász: Nem csak a két feleségét temette el, hanem még két kisgyermekét is elveszítette. Az első felesége tüdőbajban halt meg, egy másfél éves kislány maradt utána. A második házassága tovább tartott, itt a két életben maradt kislány 12 és 14 éves volt, amikor elment az anyjuk.

Alig másfél évvel a második felesége halála után engem vitt az oltár elé. Hirdetés útján ismerkedtünk meg, és a párom már három hónap múlva sürgette az esküvőt. Én még vártam volna, de ő erősködött, hát hozzámentem. Beterveztünk két gyereket, de nem estem teherbe. Én nagyon akartam, de a párom aztán már nem is vágyott rá.

Talán túl korán házasodott újra a férjem, vagy talán túlságosan szerette a második asszonyt, nem tudom, de azt biztos, hogy szakadatlan emlegette, visszasírta. Rosszul esett, féltékeny voltam, mondtam neki: Hozd vissza akkor a másik feleséged! Nem volt ez szép tőlem, de ha engem elvett, akkor már nem kellett volna azt a másikat emlegetnie annyit! De nem csak ezt tette! A házában, ahová engem is vitt, a szép rekamié fölött, amiben aludtunk, ott volt nagy kép a felségével, meg egy másik, ahol meg az egész család. Egy darabig tűrtem, aztán, úgy egy év után, egy napon leszedtem. Hazajött, visszahőkölt, kérdezett: Miért vetted le?
− Mert annak a képnek nem ott van a helye, és nem bírom ott elviselni! − feleltem.

Felvitte a padlásra – mert mindent felhordott oda. Kénytelen volt beletörődni, mert látta, mennyire bánt ez engem.

Egy év szépen telt, de aztán megbetegedtem, nem tudom, mi váltotta ki, de az idegeimmel baj lett. Onnantól sokat voltam idegosztályon. Aztán ő is megbetegedett, asztmás lett, meg többször volt műtétje is. Rengeteget dolgoztunk – én könyvtáros voltam, de abban a vidéki faluban nem tudtam elhelyezkedni, hát dohányt termesztettünk, állatokat tartottunk. Építkeztünk is, úgyhogy volt dolog bőven. Sokat veszekedtünk, sőt, ütöttük-vertük egymást. Többször el akartam válni, egyszer be is adtam titokban a válókeresetet. Mikor kijött a papír, nagyot nézett az uram. Mondtam, el akarok válni, mert nem bírom tovább. Mikor a meglepetéstől magához tért, kérlelt, ne váljunk, megváltozik, minden jó lesz. Hát én meg gondoltam, nem vagyunk fiatalok, most már hová akarnék változtatni? De legfőképpen az tartott vissza, hogy a gyerekei mit szólnak, ha elhagyom imádott apjukat?


Meghalt az anyám, majd pár év múlva követte az apám is. A szülők halálát sem könnyű elviselni, megszenvedtem nagyon, de az igazi gyász akkor ért utol, amikor meghalt a férjem. Ennek négy éve. Annyira egyedül maradtam!  Nem találtam meg semmiben, ami őt pótolhatta volna. Milyen érdekes ez, hiába, nem volt jó a házasságunk, kegyetlenül hiányzott. Eleinte féltem nagyon. A húgom odaköltözött, segített. Egyik éjjel nem tudtam elaludni. Egyszer csak hallom, hogy a padláson mászkál valaki. Rettegtem, gondoltam a férjem keresgél valamit, hiszen ott tartott mindent a padláson. Szaladtam a másik szobába a húgomhoz, aki csöndesített: nyugodjak meg, ki járna ott, biztos valami macska. De én hallottam, hogy nem macska volt, az nem ilyen. Ő nem hallotta. Lehet, hogy mégiscsak ott járt a férjem. Nem mertem visszaaludni, annyira féltem.

Aztán beköltöztem az otthonba, és itt annyi új benyomás ért, hogy kicsit elterelte a figyelmemet a gyászról. De azért mindig gondolok a férjemre. Írtam verseket hozzá, ez is adott egy kis megnyugvást. De az igazi vigaszom, hogy vallásos vagyok, és azt gondolom, találkozunk majd. Ebben van a reményem.

Szoktam temetőbe járni, de nagyon mesze van, mivel a középső lánya temette el, ott, ahol ő él, egy messzi városban az apja kérésére. De rendes lány, elvisz autóval, nyáron meg Halottak Napján.

Gyerekkoromban nemigen jártam temetőbe, mert a nagyszülők is messzebb voltak eltemetve. De azért az apukám elvitt néha. Anyukám nemigen, mert beteg volt. Egy emlékem jut eszembe, ami ide kapcsolódik. Nyolc hónaposan meghalt egy kisfiú a szomszédban. Átjöttek a szülők, és megkértek a nővéremmel, mi vigyük a kis koporsót. 11-12 évesek lehettünk. Megtiszteltetésnek vettük. Nem emlékszem részletekre, csak hogy vittük a koporsót. Sajnáltuk a pici babát. A szülőket nem, nem tudtuk akkor még, mit jelent elveszíteni valakit.

Amikor felnőtt lány lettem, akkor már egyedül mentem a temetőbe Mindenszentekkor a nagyszüleimhez, később meg a szüleim sírjához. Ez a lányom, aki elvisz a férjemhez minden évben, elvisz a szüleimhez is, és így tartjuk a kegyeletet. Bár néha nem pont Mindenszentekkor vagy Halottak Napján, mert be kell osztani, ugyanis a húgom is jön, az ő férje egy távolibb megyében van, aztán az én férjem, a szüleink megint másik megyében...
Meg kell tervezni, szervezni, de el nem mulasztanánk!

Szeretem a temetőt ilyenkor, a sok mécsest, a virágokat, nagyon meghitt.

Itt, az otthonban elmegyek misére, mécsest gyújtok, ha vágyom a szeretteimhez és nem tudok menni. Imádkozni minden este imádkozom a halottakért. Elsősorban a férjemért, utána a szüleimért. Hacsak nem fáj nagyon a fejem. A férjemre sokat gondolok, álmodom is vele. Még nem akarok utána menni, sőt, még gondolom, kellene valamit tennem, van még valami dolgom. Nem tudom, mi, ez csak egy érzés. 77 éves vagyok, eléggé beteges is, de azt hiszem, van még valami feladatom. Majd rájövök, mi az. Szívesen mennék hospice-ba is, de ahhoz már öreg vagyok és beteg. Azt hiszem, be kell érnem azzal, amit itt tudok segíteni. Egyik szobatársam kerekesszékes, segítem őt, mondja is, hogy egy angyal vagyok.


A barátnőm is meghalt, hozzá is írtam verset. 22 évesen kezdtem verset írni. Néha évekig nem tudtam. Kiírtam magamból, ami bántott, vagy örültem. Nem volt kivel megosztani az érzéseimet. Lett volna, de nem tudtam, nagyon zárkózott voltam. Amikor meghalt a férjem, akkor sem tudtam beszélni, pedig ott volt a húgom. Magamba zártam. Sírni se nagyon tudtam. Csak a gondolataim állandóan ott jártak.

Sokat töprengek a férjem halála óta. Úgy érzem, nem szerettem eléggé. A házasság alatt nem gondoltam rá, de most sokszor gondolkodom, lejátszom magam előtt az egész közös életünket… most jobban tudnám szeretni.  Sok mindent másképp csinálnék, de már nem lehet visszapörgetni az időt. Azt szeretném, ha a férjem mellé temetnének, már meg is beszéltem a lányommal, meg azt is, hogy koporsós temetést szeretnék.

Imádkozom. Az imaélet, amiben igazán ki tudom élni magam. Újabban csak rövidebben tudok imádkozni, de tudok kapcsolódni, úgy érzem, ilyenkor az Istennel vagyok. Nem mindig, az külön kitüntetés számomra, ha sikerül. Eszembe jutnak néha Szentbeszédek, amiket hallottam, és megragadt a fejemben, azt mondogatom magamban. Az istennel való kapcsolat kegyelem, olyan, mint a versírás… Nem mindig sikerül szívvel lélekkel sem egyiket, sem másikat.

Néhányszor imádkozás közben megtörtént velem valami egészen különleges, megmagyarázhatatlan élmény. Úgy éreztem, megszűnt körülöttem a világ. Már lánykoromban is, meg asszonykoromban is… de nem lehet ezt elmesélni… Egyszer a saját temetésemet is megláttam. Nem tudom elmagyarázni, ezt érezni kell! Mintha felemelkedtem volna valahova, mintha nem ezen a földön lettem volna. Imádkoztam, és közben éreztem, hogy nincs testem, csak lelkem. Visszavágytam ezt, olyan, mintha találkoztam volna az Istennel

Singer Magdolna
www.vigasztalodas.hu

Képek:
piqs.de: kk+ - Ricky
piqs.de: Ivi - Teelichter





 
 
[ 6640 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x